The Promise

Egy Vezér Bukása

Adam

Lassan, szinte akadozva térek magamhoz. Először csak a fény szúrja a szemem, aztán a csend tűnik fel... Olyan, csend van, hogy a saját szívverésemet is hallom. Próbálok mozdulni, de minden porcikám sajog....
Hol vagyok? Nézek körül, aztán egyre ismerősebbek lesznek a barna falak.
Mi történt? Próbálok magamhoz térni, gondolataim össze vissza cikáztak a fejemben...
Sebastian...igen meg tudta a titkomat... azután a keresésére indultam... ő nekem esett és közben olyanokat dolgokat vágott a fejemhez amiket nem akartam hallani és nagyon fájtak... És ettől be dühödtem... Először próbáltam le szedni magamról, de nem bírtam... Egyre dühösebb és dühösebb lettem és nem bírtam én sem vissza tartani tovább azokat a sebeket amiket 15 éve hordozok magamban...
A szemeim előtt meg jelenik egy kép... Sebastian meg tépett és vérben úszó testéről...én tettem volna...? Nem...
Azután egy nagy árnyék farkas is be kúszik és a gerincemen végig fut egy erős fájdalom. Ő tette ezt velem? Miatta fáj mindenem? Nem...a szorító mellkasom és a kalapáló szívem nem miatta fáj....

- Csak, hogy felébredtél- nyit be DooHoon tőle szokatlan komor tekintettel és olyan aurát ársztott magából, hogy az eddigi idegeskedésem most triplájára nőtt és összébb húsztam magamat inkább, bár ettől csak még jobban sajgott mindenem.
- Kezdenek, derengeni már a 3 nappal ezelőtti történések?
Nem tudtam, mit vagy, hogy feleljek, inkább le sütött szemekkel bólintottam, mint a rosszat csinált kis gyerekek.
- Helyes, remélem...
- Jól van?- kérdezem bele vágva a szavába.
Mérgesen néz egy ideig, de aztán sóhajtva válaszol.
- Rohadt nagy szerencséd volt, hogy Youngpyo megállított.

Aha, szóval ő volt a nagy farkas árnyék.

- Nem akartam sajnálom..- suttogom.
- És gondolod, hogy ezzel minden meg van oldva?! Fel fogod te, hogy mit tettél?! Alvezér létedre kezet, bocs mancsot emeltél az omegádra! Emellett most miattad Youngpyo is bajba került! Szerinted mi a fenét csináljak?!
- Miért került volna ő is bajba? Csak megállított engem.
- Nem! A megállíttás az annyi lett volna, hogy le szed Sebastianról és el visz a közeléből, de ő majdnem széttépett! Amit meg jegyzek meg is érdemeltél volna! És az alvezérek tehát a szövetséges falkák vezérei nem támadhatnak egymásnak!
Száműznöm kellene azt akivel mindent felépítettem miattad!- kiabál mostmár és látom rajta, hogy nagyon nehezen fogja vissza magát, hogy ne húzzon be nekem, pedig tudni kell, hogy nála nyugodtan temperamentumó alfát még nem láttam.
- Száműzz akkor engem- mondom megint halkan, szégyenkezve.
- Persze könnyű lenne nem szembe nézni a tetteiddel, de nem...- vesz egy mély levegőt- nem foglak egyikőtöket sem, el küldeni. Még majd át gondolom, hogy mi legyen Youngpyoval. Te viszont- néz fel szemeimbe- már nem vagy a falkád vezére.

Levegőt sem kapok olyannyira lefagyok a szavaitól....ki kerekedett szemekkel nézek rá és szívem heves kalapálásba kezd.
- És...- hunyom be szememet nyelve egy nagyot- és akkor ki lesz helyettem? Te veszel magad alá minket?- ebben reménykedtem a legjobban mert még mindig jobb mintha...
- Nem, van nekem elég dolgom az enyémmel és a többi falkával. Egyébként is jobb ez az egész a ti falkátokban marad, azon belül is csak ti ketten és Minjae tudjon arról ami történt. Ez azért is jó mert így tényleg nem kell elküldeni Youngpyo - gondolkodik magában, míg én újra le fagyok a név hallatán...ne...csak ne őt...azt a szégyent, hogy pont ő dirigáljon innentől nekem?!
- DooHoon - köszörülöm meg a torkomat- teljes mértékben el fogadom a büntetést, de miért pont MinJae?!
- Először is mert remek katona és éles szemű, kiváló tapaszatalattal, emellett veled ellentétben higgadt béke szerető természetű alfa.
Másodszor az unoka testvéred, így a falka öröklött vezér család tagja, NamJoonon kívül az egyetlen aki örökölheti rajtad kívül, de a fiad még nem elég idős hozzá.

És most esik le nekem az ennél is fontosabb kérdés, ami eddig eszembe se jutott....
- Várj, akkor ez végleges?!
- Egyelőre nem tudom. A viselkedéstől függ és az ő beszámolóiról.
- Érttem...- hanyatlik vissza fejem a párnába.
Hirtelen csend támadt, DooHoon és én is gondolatainkba merültünk.
- Mi van... Sebastiannal?- kérdezem halkan.
- Rendben lesz tegnap este ébredt fel, legalább egy hétig még feküdnötök kell, sőt ő neki otthon is jobb ha minél többen pihen, és te is csak a könnyített feladatokat végezd el, ha kell.
- A fiúk?- nála vannak, és nagyon meg voltak ijedve.
- Miért, mondtad el neki az igazat?- bukik ki belőlem a kérdés- miért nem hazudtál, hogy el rontottál valamit?! Ha nem tudja meg az igazat az egész meg sem történik.
- Mégis mit kellett volna hazudnom?- emeli meg újra a hangját mire én vissza veszek az enyémből- azt, hogy a Kórház biztos téved?! Ki mutatták a vérét Adam! És nehogy már én legyek a hibás a te hülye döntésed miatt! És mellesleg csak, hogy tudd... Igenis előbb utóbb bekövetkezhetett volna ez. Ja és az a szerencséd, hogy le beszéltem Youngpyot és Hoseokot, hogy szóljanak Sebastian apjának! Nem akarok egy belső harcba rendet tenni. Arról viszont fogalmam sincs, hogy hogyan tovább, ugyanis a apa és fia szinte követelte, hogy vegyem el tőled Sebastiant és a gyerekeket.

- És meg teszed?- kérdezem, de félek a választól, márpedig DooHoon is nagy védő szentje az omegáknak...
Hosszasan csak a tekintetemet fürkészi, nem válaszolva, csak egy kis idő múlva.
- Én nem vehetem el őket. Sebastian egy szabad omega, magától kell eljönnie, ha el szeretne, vagy te hagyhatod ott őket, viszont csak, hogy tudd, a büntetés az a tetted miatt volt, nem azért mert verekedtél Youngpyoval.
- Értem.
- Megyek. Meg nézem, és beszélek, akkor MinJaeval. Szükséged van valamire? - kérdezi a kilincsre téve a kezét.
- Nem, köszönöm- felelem fáradtan.
- A fiúk kérdezték, hogy mikor jöhetnek be, mondtam, ha felébredtél. Szólhatok nekik?
Szívem szerint rá vágtam volna, hogy persze, de mégis haboztam, mert végig is akartam gondolni az elhangzottakat.
- Ha még benn vannak Sebastiannál, akkor hagyd őket,- szólok végül - ha nem akkor is csak egy 15 perc múlva szólj nekik kérlek.
Bólintott és ki ment, én pedig újra egyedül maradtam.

A szemeim előtt újra Sebastian meg tépázott teste jelenik meg... ahogyan dühtőlizva állok felette és nézek le rá....
Hogy tehettem ezt...és pont vele... Jó igen sose voltam se türelmes, se toleráns, de sose bántottam omegát, még ellenségest sem...
Pedig szeretem...szeretem...szeretem...szeretem... igaz?!
Kérdezgetem magamtól, de mellkasom fájdalmasan összeszorul.
Mikor szűnt meg a szerelem érzése iránta..? Volt egyáltalán...? Vagy csak meg szokott ragaszkodó kapcsolatban léteztünk egymást folyamatosan tönkre téve...? Az a régi szülők által tett ígéret van köztünk és semmi több nem is volt..?!
Volt valaha valami igaz és valódi közöttünk vagy minden boldog vagy fájdalmas érzés amit együtt éltünk meg mind illúzió volt, ami el hitettem velünk, hogy ez a szerelem...? A gyerekek...igen.... Őket mind ketten szeretjük...és ők valódiak...

Mintha csak érezték volna, hogy a gondolataimba kúsztak, mert az ajtó nyílni kezdett, de egyedül JiNu lépett be rajta.
Mikor meg látott boldogan ugrott rám, nem törődve fájdalmas nyögéssemmel és, hogy valószínűleg újra eltörte a bordáimat.
- Apa...- kezd sírni a nyakamba- úgy meg ijedtem...Papa már jobban van, de te olyan sokáig aludtál!
- Jól van kicsim, már én is jobban vagyok, semmi baj- puszilok hajába füle fölé és a hátát simogatom- minden rendben lesz. NamJoon?- kérdezem kis idő múlva.
- Elaludt a papával- válaszol szipogja.
Ki nézek az ablakon...jé már este van... Mikor lett az? Eddig is az lett volna, csak nem figyeltem fel rá?
- Nem csodálom késő van- mondom neki- te miért nem alszol?
- DooHoon bácsi nem mondta, hogy feküdjek le.
Hát igen...nem véletlen lett Yoongi is elkényeztetett....
- Értem, viszont akkor mostmár aludjunk jó? Én is fáradt vagyok- szólok, de már hallom, ahogy nyakamba szuszog.
El mosolyodom és szorosan meg ölelem, miközben melegség árad szét bennem.
De mielőtt én is el aludnék egy nyomasztó érzést is meg érzek, amit nagyon nem szeretek...
A félelemét...félek, hogy el veszíthetem őt és a testvérét... Hiszen ezután azon lepődnék meg,ha Sebastian nem akarna elhagyni...

És mi van ha ez lenne a helyes..?
Mi van ha a külön élés lenne a legjobb neki és nekem is..?