The Promise

Veszettség

Adam

Mi a fene történhetett egy nap alatt, ami miatt Sebastian így ki bukott?!
Ezen gondolkodom mióta haza jöttem és Sebi el húzódott a köszöntésem elől és amióta meg éreztem rajta, hogy valami baj történt de nem tudom mi lehetett a baj mert közben meg úgy viselkedik mintha nem lenne semmi...
Sóhajtva el zárom a vizet és kilépek a zuhany fülkéből és törölközni kezdek.
Vajon én csináltam valamit? De mit? Vagy más a falkából bosszantotta fel ennyire? Vagy valami hormonos dolog van a háttérben?
Vissza rakom a törölközőt, majd ki megyek, Sebastian még sehol, így gondoltam, hogy meg várom az ágyban.
Nem is kellett sokat várni úgy 5 perc múlva be lépett az ajtón, de olyan tekintettel amit még nem láttam tőle az elmúlt 9 év során.
Egyenesen pislogás nélkül vörösedő dühös szemekkel néz rám.
Eddigi finom enyhe orgona illata most jó erősre változik, úgyhogy ki kelve az ágyból lassan oda lépegetni kezdek hozzá, hogy meg tudjam nyugtatni.
- Sebastian...- szólítom meg óvatosan- drágán mi a baj?
Testtartása és tekintete nem változik, csak hosszasan néz.
- Miért?!- suttogta elfojtva indulatát- Miért tetted?! Bosszúból?! Azt gondoltad ez lenne a legjobb büntetés?!
- Miről beszélsz Sebi?- kérdezem nagyokat pislogva.
- A fiamról...- szorul ökölbe keze, arcán pedig egy könny csorog végig.
Értetlenül nézek rá, fogalmam sincsen, hogy hogy érti, ugyanis a fiaink a szobáikban alszanak.
- Nem értem szívem, a szobájukban...
- Az IGAZI fiamról beszélek- emeli fel hangját sziszegve- azt akit ki cseréltél Tyler "szerelmed" fiával.

Lefagytam...a szívem először meg állt, majd egy másodperccel később, olyan gyorsan kezdett el verni, hogy azt hittem ki ugrik.
Hát végül csak meg tudta...azt hittem nem fogja, de rá jött...
- Ki mondta el?- kérdezem csendesen végül, lehajtott fejjel - vagy honnan tudtad meg?
- A kórházban kiderült, az IGAZI vércsoportja és emiatt elmentem DooHonnhoz aki...
- Aki mivel szereti a becsületest játszani ezért el mondta- fejezem be élesen beszívva a levegőt.

- Sebastian, először is...- kezdem el lassan így magamat is nyugtatva beszélni- NamJoon nem Tyler hanem a TE FIAD! Te nevelted velem, így te vagy a másik apja, ez már tény lett mindannyiunk számára.
Másodszor ha valamennyi bosszú volt is bennem.... Akkor sem amiatt tettem... az a baba meghalt, ahogyan Tyler is meghalt... Neked szükséged volt egy gyermekre annak a babának pedig egy apára! Szükségetek volt egymásra! NamJoon és te egymást választottátok csak még ti sem tudtátok- fejezem be a mondatot és a zokogó testéhez való lépéseket.
Magamhoz ölelem és csak hagyom, hogy ki adja magából.
- Miért nem mondtd el?!- kérdezi meg mindig suttogva.
- Mikor mondhattam volna?! Amikor először a kezedbe vetted és boldogságodban sírtál?! Mikor az első születésnapjára készültél? Sebastian... Én túl léptem akkor a múlton, azon, hogy mástól vártál gyereket, nem is szóltam, hogy tudok róla, főleg mert én sem voltam ártatlan. Nem várom el, hogy azonnal tovább lépj te is vagy ilyesmi, de legalább a fiúk ne lássák vagy tudják meg, mert...
- Azt, én is tudom, hogy nem tudhatják meg! És igyekszem túl tenni magamat ezen- mondja egyre hangosabban és el lépve tőlem majd minden egyéb szó nélkül be megy a fürdőbe.

Egy kis ideig még bámulok utána és azon gondolkodom, hogy menjek- e utána, de végül inkább csak vissza fekszem és csak bámulok a plafonra.

Francba... Miért kellett rá jönni?! DooHoon pedig miért mondott el neki mindent, miért nem hazudott valamit?! Mi lesz most?! Az biztos, hogy szereti a fiúkat, szóval nem hagyná el őket még ezek tudatában sem, inkább úgy tűnt, hogy rám dühös még mindig, de ha úgy vesszük ő sem ártatlanabb nálam, szóval nem okolhat csak engem.
A szívem a mellkasomban fájóan és erősen ver, és közben alig kapok levegőt, hallom és szinte érzem Sebastian belső vívódását önmagával, és az érzesei között harcolva, újra eszembe jut, hogy be menjek e hozzá, de a testem nem akar mozdulni.
Talán tudat alatt még mindig fáj, hogy akkor meg csalt, talán fáj, hogy nem a mi gyerekünk érdekli hanem amit attól a rohadéktól várt, talán haragszom rá és ezért nem tudok most mellette lenni...