A Lépcsőfiú (1. rész)

Nyolc - Osztálykirándulás (1. rész)

„2019. május 25.

Az ember az elszalasztott pillanatok miatt üresebbé válik."

A vonatúton folyamatosan kártyáztunk. Nagyon jól szórakoztunk. Csak mi: Anna, Ildikó, Ákos és én. Boldog voltam, hogy végre eljött ez a nap is, hiszen ez egy mérföldkő. Még sosem voltunk az új osztállyal – az új barátaimmal – kirándulni, pláne nem ottalvással együtt! Ákos is mosolygós volt, ami persze megkoronázta az egész út hangulatát.

Pécsen egy kollégiumban szálltunk meg. Itt persze kissé alábbhagyott a jókedvem, mivel Ákos Szávaival, Dáviddal és Szilárddal együtt be is rendezkedett egy szobába. Mint utólag kiderült, nem is négyágyasak voltak, hanem nyolcasok. De valamiért még így sem fértem be: a maradék helyeket feltöltötték az úgynevezett „menők".

Én egy kisebb szobán osztoztam Bokros Petivel és Gyurival, a fura gyerekkel, aki sosem beszél, csak morog.

Ezután jött egy kötelező jellegű városnézés, meg múzeumlátogatás (végig Ákos mögött loholtam, aki látszólag örült neki, hogy van társasága), majd végre szabadprogram következett.

A mi kis négyes csapatunk elindult egy nagy bevásárlóközpontba, hogy megebédeljünk. Nekem persze Anya elpakolt két szendvicset is, mert nem bírta elviselni a gondolatot, hogy szegény kisfia élelem nélkül távozzon szeretett otthonából.

- Együnk kínait – ajánlotta lelkesen Ildikó.

- Kannibál – nyögte Ákos. A lány megforgatta a szemét.

- Kínai kaját, te gyökér.

- Biztos nem – ráztam a fejem.

- Miért?

- Nem szeretem a kutyát – nevettem.

Szemét forgatva vállon bokszolt.

Végül a jól bevált McDonald's mellett döntöttünk. Mindhárman rendeltek, csak én nem. Amikor pedig elővettem a fóliába csomagolt szendvicsemet, Ákos szemei elkerekedtek.

- Most komolyan? Itt vagyunk Pécsen, és te az otthoni kajádat eszed?

- Anya csomagolta.

- Igen – gügyögte Ildikó. – Anyuci pici fiacskája éhes? Kell mellé egy cumisüveg is?

Erre előkaptam a táskámból a vízzel töltött flakonomat.

- Van az is, kösz.

- Túl jó gyerek vagy, Vajdi – szólalt meg a mellettem ülő Ákos, miközben nagyot harapott a sajtburgeréből.

- Vajdi? – szaladt fel a szemöldököm. Na ezt a becézést még sosem hallottam a Vajdára!

- Ja. És ez unalmas. Itt az idő, hogy végre kicsit normalizálódj.

- Köszönöm, jól vagyok – tartottam fel a kezem, és ittam egy kortyot a vizemből.

Ákos felsóhajtott, majd felém nyújtotta a kólás poharát.

- Na, itt az első lépés. Igyál kólát! – Azzal kibontotta a szívószálat és beletette.

- Nem iszom kólát.

- Hát most fogsz. Mégis miért nem iszol?

- Nem bírom a szénsavasat – vallottam be.

- Szuper, akkor itt az idő, hogy kipróbáld. Gyerünk már, züllj egy kicsit.

Láttam, hogy teljesen felesleges lett volna vitatkozni, így belekortyoltam. A szénsav csípte a torkomat, így gyorsan lenyeltem. Az íze persze nem volt rossz, csak az a szénsav ne volna!