Szeretni nem bűn

Bevezető

Egy átlagos 17 éves lány vagyok. Az átlagos alatt azt értem, hogy tényleg átlagos. Barna hajam és szemem van, mint majdnem minden embernek. Nem igazán vagyok tehetséges semmiben, nem vagyok jó sportban, nem tudok úszni, szó szerint semmiben se vagyok jó, így az egyediségem is elveszett valahol. Nem vagyok más, mint bármelyik lány. Nincs olyan, amire azt tudnám mondani, hogy igen, ebben jó vagyok, a tanulást kivéve. Nem vagyok kocka, bár van aki azt hiszi az vagyok. Nem tanulok többet a kelleténél, csak annyit amennyit kell, de legalább ebben jó vagyok. Hobbim az olvasás és a rajzolás. Igaz a rajzolás se megy valami jól, de ezt legalább szeretem csinálni, kikapcsol. Nem nagyon járok bulizni sem, inkább otthon ülős típus vagyok. Nincs barátom, sőt sokszor úgy érzem soha nem is lesz, hogy is mondjam nem vagyok a fiúk kedvence. Csendes vagyok és átlagos az ilyeneket ritkán veszik észre, mindig az olyan lányok társaságát keresik akin van vagy 25kg smink és kint van mindenük. Tehát így mindent egybevéve az életem unalmas. De nem panaszkodom, nekem így teljesen megfelel. A nevem Viktória, Viktória Smith. A szüleimmel élek egy kisvárosban. Sajnos nincs testvérem, pedig szerettem volna, de ugye ez nem rajtam múlik, hanem a szüleimen, és nekik elég voltam én. Szeretem ezt a várost, csendes és nyugodt, olyan mint én. Természetesen ebben a városban járok suliba is. Most 11.-es vagyok. A legjobb barátnőm Tiffany, az osztálytársam és egyben a padtársam is. Apukámat Carlos Smith-nek hívják, lakberendezőként dolgozik. Anyukámat Barbara Smith-nek hívják, ő házvezetőnőként dolgozik egy nagyon gazdag családnál. Most biztos azt gondolod, hogy egy lakberendező nem igazán illik egy házvezetőnővel, de erre mondják, hogy a szerelem vak. Jó kapcsolatom van a szüleimmel, és a nagyszüleimmel is elég jó a kapcsolatom, csak sajnos őket ritkán láthatom, mivel nem egy városban élünk. Az iskolában jó jegyeim vannak, hála annak, hogy szeretek tanulni. Nem vagyok népszerű, de igazából az lett volna a csoda, ha az lennék ilyen unalmas háttérrel. Barátaim se sok van, Tiffany az egyetlen igaz barátom, a többiekkel csak épp váltok egy két szót, ha nagyon muszáj. Igazából "csoportokra" vagyunk osztva a suliban, vannak a menő gyerekek, a kockák, a furák és én meg Tiffany. Minden napom teljesen átlagos. Suli, aztán tanulás, pihenés, aztán segítek a szüleimnek, majd alvás. A mai napom is ugyan úgy kezdődött mint a többi, de ahogy végződött az teljesen felforgatta az életemet.