Örökre együtt?Kétlem! 2.évad ‖Befejezett‖

~2.évad 13.fejezet~ {Érdekes hívás}

Már elég korán ott ültem a konyhában,és kavargattam a kávémat.Megnéztem az időjárást,ami elég rossz időt mutat mára.Mikor megittam a kávét elmostam a bögrét,felmentem a szobába ahol halkan elkészültem,és lementem a többieknek reggelit csinálni.Miért érzem azt hogy valami fog velünk történni?

Mindegy is.Elkészültek a rántották,amiket szépen letettem az asztalra,és vártam hogy a többiek is felkeljenek.Fél óra múlva kómásan battyogott le a lépcsőn Luther.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-'reggelt!-köszönt fáradt hangon.

-Hú de ki vagy aludva.-gúnyolódtam.

-Allison nem hagyott.-felelte.

-Hogy érted?-kérdeztem perverz mosollyal.

-Nem csináltunk semmit még mielőtt azt hinnéd!-rivallt rám.-Allison egész éjjel beszélt álmába,meg horkolt.

-Biztos hogy eléggé másnaposak lesznek!-mondtam.

-Az biztos.-helyeselte a férfi.

Luther leült az asztalhoz,és neki állt reggelizni.Lassacskán pedig jöttek le a többiek is.Már csak Ötös hiányzik.Mondtam a többieknek hogy felmegyek,és felébresztem a hétalvó barátom.Azonban mikor nyitottam volna meg meghallottam Ötös hangját ahogy valakivel beszél.Résnyire kinyitottam az ajtót,és láttam hogy telefonál.

-Tudod jól hogy nem tudhatja meg!-mondta Ötös.

-Figyelj!Egyszer úgy is el kell mondanod neki!-mondta egy ismeretlen lány hang a készülék másik oldaláról.

-Nem szeretném hogy lebukjak!-mondta idegesen Ötös.

-Akkor állj elé,és mond a szemébe!-mondta a lány.

-De ezt nem tudnám csak elmondani neki.-ült le az ágyra a fiú.

-Ha szeretsz,akkor el kell mondanod neki!-biztatta lány.

-Szeretlek tudod jól!-mosolyodott el Ötös.

Éreztem ahogy szívem ismét szilánkokra törik.Maradtam volna az Intézőnél.Szám elé raktam a szám nehogy meghallja hogy pityergek.

-Amúgy Ötös,mikor fogjuk folytatni a dolgot?-kérdezte a lány.

-Ma este!Sajnos egy nagyon fontos ügy véget el kell hagynom a várost!-felelte Ötös.

-Mennyi időre?-kérdezte a lány.

-Sok.-felelte.

Nem bírtam tovább,berontottam a szobába.Ötös azonnal lecsapta a telefont,és felpattant az ágyról.

-E..ez?-kérdeztem pityeregve.-Mióta?

Ötös köpni nyelni nem tudott.Lehajtotta a fejét,és csak motyogott valamit.

-MIÓTA TART?-kérdeztem hangosan.

-Amióta..-kezdett bele.

-Mióta?Hm?-mentem közelebb hozzá.

-Amikor kómában voltál.-felelte.

-Szép!-nevettem fel keservesen.-Ha én például egy évig kómában lennék,akkor is keresnél magadnak másik lányt?

-Muszáj volt Thalia!-nézett a szemembe.

-MIÉRT?-kérdeztem már sírva.

-MERT ROSSZ VOLT LÁTNI AHOGY FEKSZEL!-kiáltotta.

-Mi ez a kiabálás!-rontott be Diego,mögötte pedig a többiek.

-És ezt így kell megoldani?Akit igazán szeretsz,az mellett nem maradsz,hanem más alagutat keresel?-kérdeztem.-A kapcsolatunk alatt szerintem több lányban jártál már,mint bennem!

‖Írói megjegyzés:Sajnos szebben nem tudom megfogalmazni,de szerintem így is lehet érteni😅‖

-Minek nézel?-kérdezte és ekkor egy nem várt dolog történt...

Ötös felemelte a bal kezét,és tiszta erőből pofon vágott.A vér megfagyott bennem.Pofon vágott egy lányt?

-T..Thalia?-sokkolt le Ötös.-K..kérlek,ne haragudj!

-Hagy békén!-mondtam könnyes szemmel.Megfogtam az arcom ami égett a pofontól.Szerintem vörös is volt.

-Ötös,te normális vagy?-akadt ki Allison.

-N..nem akartam!-fogta meg a fejét.

-Mégis megtetted!-mondta idegesen apám.

Szipogva,lassan kisétáltam a szobából.Sokkolva és egyben szomorúan lebattyogtam a lépcsőn.Megfogtam a pénztárcám,és kimentem a házból.Nem tudtam feldolgozni a történteket.Kémes volt felpofozni?

Már annyiszor törte össze a szívem,hogy meg sem tudom számolni a kezemen.Ezek után nekem könyöröghet.Soha többet nem akarom látni.Amint vissza térünk a mi időnkbe,összepakolok,és szépen elhúzok tőle messzire.Nélküle nem lesz semmi bajom.Ez a fiú/férfi volt az első az életemben.Ő vele volt az első csókom,ő neki adtam magam.Sőt még a jövőnkről is beszéltünk.Ami szépen elúszik.

A városban bolyogtam össze vissza.Azt sem tudom hol járok..