Örökre együtt?Kétlem! 2.évad ‖Befejezett‖

~2.évad 14.fejezet~ {Sajnálom}

Az autók hangos hangjára keltem fel.Egy buszmegállóban ébredtem.Körülöttem emberek,akik csak lenéző tekintettel figyeltek.Legalább lenne annyi bennük hogy megkérdezzék mi a probléma.Nehezen felálltam,és oda mentem egy idős nénihez.

-Elnézést!-fogtam meg a vállát.-Megtudná mondani hogy mennyi az idő?

-Persze kicsim!-mosolyodott el.-Fél hét.

-Oh,köszönöm!-mondtam.

Nem is emlékszem hogy mikor aludtam itt el.

-Kicsim,miért vagy kint?-kérdezte.

-Tudja..-kezdtem bele szomorúan.-A barátommal eléggé összevesztünk,és most nincs sehova sem mennem.Volt egy fiú barátom akit Elliotnak hívtak,csak ő sajnos meghalt.

-Nagyon sajnálom!-simogatta meg az arcom.-Gyere fel hozzám!Ne éjszakázz itt kint.Kitudja kik támadnának meg.

-E..ezt..-könnyeztem be.-Nagyon szépen köszönöm!-öleltem meg lágyan.

-Gyere akkor kicsim!-fogta meg a kezem.

Elindultunk az idős néni házához.Fél percek gyalogolhattunk mikor is szembe találtam magam,egy gondozott családi házzal.

-Azta!-csodálkoztam.-Milyen kis cuki háza van!

-Köszönöm!-pirult el egy kicsit.-De gyere beljebb!

Bementünk a házba,ami nagyon cuki volt.Tipikus hatvanas évekbeli lakás.

-Ülj le nyugodtan az asztalhoz,én addig csinálok neked egy jó forró teát.-mosolyodott el.

-Köszönöm!-feleltem.

Leültem az asztalhoz ahogy kérte.Körülnéztem,és valami fantasztikus.Imádom ezt a házat.De vajon egyedül élhet?Rá kéne kérdeznem,de lehet rosszat tennék vele.

-Hoztam neked ruhákat is kicsim!-tette le elém egypár ruhát.

-M..miért?-néztem rá.

-Eléggé koszos ami most van rajtad,ebben a ruhában pedig nem maradhatsz.-felelte.-Mivel a lányom már nem itt lakik,és hagyott itt egypár ruhát így gondoskodtam arról hogy tiszta ruhában legyél.

-Nem kellett volna!-pirultam el.

-De de!-simogatta meg a fejem.-A fürdőben áttudsz öltözni.

-Rendben!Ezt is nagyon szépen köszönöm!-mondtam mosolyogva.

-Nem kell semmit sem köszönnöd!-legyintett.-Na de most már csinálom a teákat.

Kezembe vettem a ruhákat,és bementem a fürdőbe.Nem volt sok választás a ruhák közül,de volt köztük nagyon jók.

Egypár ruha közül,végül ez ragadta meg a szívem.

A koszos ruhákat odaraktam a szennyeshez.Kimentem a fürdőből.Az idős néni már ott ült az asztalnál,tálcán pedig ott voltak a teák,hozzá pedig egypár keksz.

-Úgy nézel ki mint a kisebbik lányom.-gyönyörködött rajtam.

-K..köszönöm!-pirultam el.

Leültem az asztalhoz.Néni elém rakta a teát,én pedig jóízűen belekóstoltam.

-Szabad kérdeznem valamit?-kérdeztem.

-Nyugodtan!-felelte.

-Hogy hogy ebben a lakásban egyedül él?Elég nagy.-néztem körbe.

-Tudod..-kezdett bele.-A férjem kilenc éve meghalt.A lányaim elköltöztek,a nagyobbiknak már családja is van,a kisebbik pedig a karrierjét építi.

-Oh.Nagyon sajnálom!-mondtam.

-Hagyd csak el!-legyintett.-De te nekem csak annyit meséltél hogy összevesztél a barátoddal.Mi okból?

-Reggel úgy volt hogy felkeltem,hogy jöjjön le reggelizni.Mikor mentem volna be a szobába,akkor rajta kaptam hogy egy másik lánnyal beszélget elég érdekes dolgokról.-feleltem.-Aztán idegességemben a fejéhez vágtam hogy ha kivagyok ütve két napig,akkor más alagutat keres.Remélem hogy érti.Na és ekkor pofon vágott.

-Az nem férfi ha megüt egy nőt.-rázta meg a fejét.-Volt már máskor is példa?

-Hát..volt..-gondoltam vissza.-Már nagyon sokszor megcsalt.De ez volt az első alkalom amikor megütött.

-Szegényem!-nézett rám szomorúan.-Ne búslakodj!Lesz majd az életedben olyan férfi,aki megbecsül,és ha bármi bajban is vagy,ott lesz melletted.

-Biztos..-sóhajtottam.

-Na ne búslakodj!Ha ez a fiú pofon vágott akkor nem érdemel meg.-biztatott.

-Hát igen.-mondtam.

Ezek után még sokáig beszélgettünk.Nagyon jól kijövök evvel az idős nénivel.Szerintem a többiek keresnek,de nem nagyon érdekel.Úgy vagyok vele hogy ha nem megyek vissza akkor nem megyek vissza.Szerintem itt sokkal normálisabb fiúkat ismernék meg.Az állásommal kapcsolatban?Vissza megyek dolgozni..

Sziasztok!Itt is lenne az új rész.Remélem hogy ez is tetszett.Holnap amint végzek a suliban írom a következőt.Addig is szép estét!❤