Váratlan Múlt

2. Rész

"A megmentőd vagyok Drága"

Stella szemszöge:

-Hova visz?- kérdeztem rémülten amikor a magas férfi a karjaiban tartva vitt fel a felszínre

-El innen.- vágta rá mosolyogva -Egy jobb helyre.

-Atya világ..- szólalt meg egy magas idősebb férfi is -Maguk így bánnak a gyerekekkel?- fordult mérgesen Izobel felé aki hebegni kezdett össze vissza

-Csak Vele. Zavarodott, beteg lány..

-Innentől Önnek nincs baja vele.- mondta ellenkezést nem tűrően mire az engem tartó fiú talpra állított -Szedd össze a dolgaidat.- fordult vissza felém az idősebb mire én aprót bólintva a szobámba szaladtam. Egyenesen az ágyamhoz siettem ami alól kihúztam a hegedűtokomat amiben egy kézzel faragott íj volt és a kis dobozom. Amint megbizonyosodtam róla, hogy megvannak fogtam a kis kézitáskám amibe beledobáltam pár ruhát.

-Indulhatunk?- dugta be a fejét a fehérhajú mire aprót bólintva az ajtó irányába indultam -Add ide őket.- nyúlt hirtelen a két táskáért, de a hegedűtartót magam mögé rántva, nem engedtem, hogy elvegye -Hát jó.- rántott vállat és a kézitáskával a kezében előre indult. Gyors léptekkel meneteltem a fiú után aki egyenesen az árvaház elé vezetett. Felnyitva a csomagtartót segített a csomagjaimat betenni utána pedig kinyitotta nekem a hátsó ajtót, hogy betudjak szállni

-Mostmár amúgy kaphatnék valami választ, hogy hova megyek?- kérdeztem idegesen amikor a szemüveges fiú is beszállt előre az idősebb pedig elindította a kocsit

-Egy olyan iskolába fogsz járni ahol hozzád hasonló gyerekek tanulnak.

-Hozzám hasonló?- kérdeztem szemöldököt felhúzva mire a fehér nevetve hátrafordult

-Olyanok akik látják az átkokat.

-Milyen átkok??

-Kincsem..olyan átkokról beszélünk akik megölték az Anyukádat.- szólalt meg ismét az idősebb -De amint odaérünk mindent letisztázunk oké?- nézett rám a visszapillantóból mire aprót bólintva hátra dőltem és vártam, hogy mikor is érünk oda arra a helyre..

Egy órával később

-Ez lesz a Te szobád.- vezetett körbe Satoru,aki nem olyan rég hajlandó volt bemutatkozni, utána pedig egy kis helyiségbe vezetett el

-Köszönöm.- mondtam hálásan miközben a kis csomagjaimmal beléptem

-Satoru.- szólalt meg egy ismeretlen női hang -Oh...- kapta rám a hatalmas szemeit a vörös hajú lány akit Satoru a vállánál fogva a szobámba lökött

-Nobara, Ő lesz az új osztálytársatok szóval légy kedves.- kacsintott rá a magas férfi a zavarodott lányra, de amint becsukódott az ajtó mosollyal az arcán fordult felém

-Nobara vagyok.- nyújtotta felém a kezét kedvesen amit félénken, de elfogadtam

-Stella.- mondtam szinte suttogta mire a szemei hatalmasra tárultak

-Te hegedülsz?- kérdezte izgatottan miközben hirtelen a tokért nyúlt és kinyitotta -Stella..- akadt el a szava egy pillanatra utána pedig rám nézett -Az íj még oké hiszen nekem is van fegyverem. De.. de mért van egy sámánbörtön a hegedűtartóban?

-Az nem börtön.- vágtam rá miközben gyorsan kikaptam a tokból a kis dobozt -Ezt az Édesanyám hagyta rám.

-Ezt muszáj lesz megmutatni az igazgatónak.

-Biztos hogy nem.- morogtam és éreztem, hogy a szemeim izzani kezdenek

-Én csak jót..-kezdett bele, de hirtelen elakadt a szava és hevesen levegőért kezdett el kapcsolni

-Itt meg mi folyik?- vágta ki az ajtót egy rózsaszínhajú fiú aki azonnal Nobara-hoz sietett -Állj le! Megfujtod!- ordított rám a rémült fiú mire egy másik is megjelent

-Mi a..- akadt el a fekete hajú szava amikor megpillantotta a kezemben lévő dobozt -Ne mozdulj!- parancsolt rám amikor hirtelen összetette a kezeit -Itadori! Vidd innen Nobara-t.- mondta a rózsaszínnek aki azonnal a karjaiba kapta a fulladozó lányt a fekete két oldalán pedig két kutyaformájú állat jelent meg -Tedd le a börtönt a földre!- adta ki az utasítást mire az én szemeim még vörösebbek lettek és valami megmagyarázhatatlan hidegség kezdett el a kézfejeimen eluralkodni

-Takarodj ki a szobából!- sziszegtem a fogaim közül mire a fiú intett a kezével a két kutya pedig elindult felém mire lehunyt szemekkel emeltem az arcom elé az egyik kezem amikor egy hangos roppanás szerű hang ütötte meg a fülem. Azonnal kitártam az íriszeim a látvány pedig elképesztett. A két hatalmas állat kővé fagyva terült el a földön a lábaim előtt

-Álljon meg mindenki!- rontott be lihegve Satoru -Megumi kérlek szólj Masa-nak. Stella Te pedig szépen elmagyarázod, hogy ki a fene van a börtönben ami a kezeid között van.