Váratlan Múlt

13. Rész

Stella szemszöge:

Másnap reggel teljesen leizzadva ébredtem miközben a testem minden egyes porcikája égetően bizsergett. A kellemesnek nem mondható érzés miatt hamarabb felébredtem mint szoktam és mivel ilyenkor még mindenki az igazak álmát alussza, ezért úgy döntöttem, hogy kerülök egyet. Kikelve az ágyból magamra terítettem a köntösömet majd mezítláb neki vágtam a sétámnak. A kellemes csend és a hideg szellő ami átjárta az épület folyosóját igazán jól esett az égető testemnek

-Felfázol.- szólalt meg a hátam mögül Gojo ami miatt összerezzenve azonnal a hang irányába néztem, de amint a holdfénytől megvilágított arcára néznem, akaratom ellenére elvörösödtem

-Nem hinném.- motyogtam az orrom alatt miközben összébb húztam magamon a köntöst -Amúgy is.. miért vagy ébren ilyen korán? - kérdeztem kíváncsian mire megköszörülte a torkát

Gojo szemszöge:

-Az egyik barátomat látogattam meg és most értem vissza.- válaszoltam a kérdésére kimérten -Egyébként is.. Neked kellene a szobádban tartózkodni hiszen Te vagy a diák.- hadartam el ami éppen az eszembe jutott, de amint a mondat elhagyta a szám azonnal megbántam hiszen Stella arcán abban a pillanatban bizonyos szomorúság futott végig

-Igazad van.. vissza is megyek.- suttogta a padlót bámulva miközben lassú léptekkel elindult a szobája irányába, de amint elsétált mellettem halkan felszisszent

-Stella?- ragadtam meg egyből a karját mire rám kapta a könnyáztatta tekintetét

-Én..- kezdett bele, de nem tudta befejezni mivel abban a pillanatban a szemei felakadtak és akár egy rongybaba összecsuklott volna ha nem kapom el időben. Nekem se kellett ekkor több. Magamhoz szorítva a lányt, egyenesen Shoko-hoz vittem a vizsgálóba. Amint odaértem a barnaság összeráncolt homlokkal sietett mellénk miközben amilyen óvatosan csak lehetett, lefektettem Stella-t az orvosi asztalra.

-Mi történt?- kérdezte Shoko miközben elkezdte az eszméletlen lányt vizsgálni

-Egyszer csak elájult.. nem értem mi baja.- hadartam el kétségbeesetten mikor kinyílt az ajtó és Masa lépett be.

Megumi szemszöge:

-Hogy hasonlíthatsz ennyire Rá..- suttogtam magam elé miközben folyamatosan Nadin arcát figyeltem -Nem értem az egészet..

-Mennyire tudsz titkot tartani?- kérdezte elmosolyodva mire nyeltem egy nagyot majd közelebb léptem hozzá -Helyes.- nevetett fel majd a kezét nyújtotta felém amit gondolkozás nélkül elfogadtam. Mire a bőrünk találkozott kissé égetni kezdett, de ezzel nem törődve követni kezdtem a lányt aki lassan a bokrok közé húzott majd elengedve a kezem, leült az egyik fának a tövében és megpaskolta maga mellett a földet

-Gondolom feltűnt, hogy hasonlítunk Stella-val.- kezdett bele amint leültem mellé -Bármennyire is fura, de ikrek vagyunk. Az Apánkat nem ismerem és az Édesanyánkat se. Egy árvaházban nőttem fel ahol kicsit kutakodtam és megtaláltam az adataim között, hogy az Anyukánknak muszáj volt lemondania Rólam.

-És ez.. nem zavar? Annyira nyugodtan beszélsz erről..

-Az elején zavart, de ahogy nőttem rájöttem, hogy a testvérem nehéz eset volt ezért nem akarta az Anyánk, hogy rossz hatással legyen rám. Megvédett, viszont amint betöltöttem a 16. Évemet elkellett jönnöm az intézetből ráadásul kezdett az én erőm is előjönni. Azért jöttem ide, hogy segítsenek elsajátítani.

-De vàrjunk..- ráztam meg a fejem értetlenkedve hiszen sehogy nem állt össze a kép -Honnan tudsz erről a világról?

-Innen.- húzott elő a kabátjából egy apró kis noteszt amin az Édesanyja neve állt -Mindent leírt, innen tudom, hogy hogyan zajlik ez az egész.

-Akkor mire vársz? Beszéljünk az igazgatóval és találkozz Stella-val.- álltam fel gyorsan a földről mire elkapta a csuklóm

-Kérlek ne.. nem akarom még ezt..- esett kétségbe majd tartva velem a szemkontaktust felállt -Kérlek ne mondd el senkinek, hogy itt vagyok.. félek és még nem állok készen.

-De..

-Könyörgöm Megumi.. nem bízok senkiben..- mondta suttogta miközben a tűzvörös íriszei könnyekkel lettek tele -Ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek..

-Megígérem..- sóhajtottam fel mire a lány azonnal a nyakamba borulva szorosan magához ölelt -Visszakell mennem..

-Meglátogatsz majd néha?- kérdezte kissé kipirulva amint elengedett

-Meg.- mosolyodtam el majd elbúcsúzva a lánytól visszasétáltam a pályára

Nadin szemszöge:

Amint Megumi visszament az épületbe elmosolyodva indultam meg a másik irányba, egyenesen a megbeszélt helyre ahol Geto várt

-Megmondtam, hogy ne menj olyan közel!- ripacskodott rám mire megforgattam a szemeim

-Tudom mit csinálok.- emeltem fel én is a hangom mire a feketehajú hátrálni kezdett

-Ne haragudj.- hajtotta le a fejét mire én sunyin elmosolyodtam

-Itt az ideje, hogy a testvérem is kipróbálja, hogy milyen érzés ha megfosztják mindentől. - közöltem a tervem, majd elnevetve magam, kikerültem az előttem ácsorgó férfit miközben folyamatosan azon járt az eszem, hogy hogyan fordítsam át az én oldalamra a Fushiguro gyereket.