Váratlan Múlt

7. Rész

Satoru szemszöge:

Értelmetlenül néztem végig Stella-n aki üveges tekintettel jött ki a fürdőszobából, de amint az ágyhoz lépett valami szemet szúrt

-Stella.. mik ezek a nyomok a testeden?

-Nem tudom. - rázta meg a fejét miközben robotszerűen bemászott a takarója alá -Visszakell hoznunk a börtönt Satoru. Az a személy aki benne van.. - halkult el hirtelen miközben könnyek szöktek a szemeibe -Megakar ölni.

-Ezt nem fogom hagyni Stell.- vágtam rá határozottan miközben mellémászva szorosan magamhoz öleltem és elkezdtem a kiengedett haját simogatni -Nem lesz semmi bajod, megígérem.

-Köszönöm..- motyogta alig érthetően miközben a mellkasomba fúrta az arcát -Itt maradnál míg elalszom?- kérdezte félve mire én elmosolyodva bólintottam egyet. Szorosan magamhoz ölelve dőltem el Vele az ágyon és figyelve az arcát, vártam, hogy elaludjon.

Pár nappal később

Stella szemszöge:

Az utóbbi napokban nem álmodtam semmit, ráadásul égésfoltok se keletkeztek rajtam, ezért bátorkodtam lemenni edzeni Nobara-val. A szokásos reggeli után együtt elindultunk a terepre, de amint a lábam a fűre lépett iszonyatosan meleg érzés futott végig a testemen ami miatt térdre zuhantam és a torkomhoz kaptam

-Stella..- guggolt le mellém a fiatal lány, de én meg se tudtam szólalni mivel olyan volt mintha egy hatalmas tűzgombóc keletkezett volna a torkomban amitől levegőt se kaptam

-Itt meg mi folyik?- jelent meg Satoru is aki amint meglátott a földön azonnal arrébb állította Nobara-t és mellém térdelt -Stella mi a baj?- kérdezte határozottan miközben a kezei közé vette az arcom én pedig éreztem, hogy az összes erőm kezd kiszállni belőlem, de mielőtt lehunytam volna a szemeimet hirtelen dörrent egy hatalmasat az ég amitől mintha az áram csapott volna meg

-Kiakarják nyitni a börtönt.- szólaltam meg mivel az égető érzés a durranással együtt elmúlt -Beszélnünk kell Masamichi-val.- álltam fel hirtelen a földről, de ha Satoru nem lett volna ott mellettem egyből visszaestem volna

-Majd ha összeszedted magad.- vágta rá ellenkezést nem tűrően miközben a lábaim alá nyúlt és a karjaiba kapva az épületbe vitt

-Szólok az igazgatónak.- hadarta el gyorsan Nobara miközben a férfi irodája felé kezdett el futni

-Satoru valamit csinálnunk kell..- suttogtam magam elé hiszen annyira zavaros volt az egész helyzet -Nem értem miért történnek ezek.. azt se tudom ki van a börtönben..

-Kifogjuk deríteni Stella..- mondta Satoru miközben tartva Velem a szemkontaktust, próbált lenyugtatni

~ eközben ~

Geto szemszöge:

-Megint elcseszted?- kérdeztem Mahito-t aki teljesen feketén jött ki a romos épületből

-Nem tudom felnyitni.- morogta az orra alatt miközben egy mozdulattal letörölt egy adag kormot az arcáról -Próbáltam többféleképpen is, de a vége mindig az, hogy felrobbant.

-Szedd össze magad.. nincs sok időnk. A jóslat szerint alig maradt három évünk, hogy Sukuna felébredjen.

-És akkor mi van ha felébred?- kérdezte cinikusan Hanami mire Mahito felmordulva üvölteni kezdett

-Szerinted ugyan mi lesz? Megfog minket is ölni úgy ahogyan a többieket is!

-Mindenki nyugodjon le!- szóltam közbe mire az összes átok rám nézett -Amint feltörjük a börtönt akkor már elkönyvelhetjük a fél sikert. Ha az a személy meglesz, elkezdhetjük a tervünk második részét is.

-Na és azt az idegesítő lányt, hogy fogjuk a mi oldalunkra állítani? Úgy hogy Satoru lese szakad róla..- kezdett rá Hanami mire szemet forgatva leültem és a kezembe vettem a börtönt

-Úgy, hogy aki a börtönben van, az fogja elhozni nekünk Stella Farlan-t.