Váratlan Múlt

4. Rész

Napok teltek el amióta bocsánatot kertem Nobara-éktól aminek köszönhetően sikerült Velük összebarátkoznom ami megkönnyítette az ittlétemet. A mai nap is az eddigiekhez képest szokásosan kezdődött, hiszen ahogyan felébredtem rendbe szedtem magam a fürdőszobában utána pedig neki kezdtem a hosszú szőke hajamat befonni amivel hamar végeztem mivel mindig így hordtam az árvaházban. Amint megkötöttem a végét neki láttam az öltözködésnek. Mivel én is kaptam egyenruhát így nem volt sok választásom. Amint magamra húztam a fekete harisnyámat, azt követte a szintén fekete harangszoknyám és a garbós nyakú blúzom. Ahogy kész lettem belebújtam a cipőmbe és elindultam a szokásos termembe ahol már Satoru várt. Halványan elmosolyodva osontam mögé, hogy meglepjem, de szerencsémre a fiú egy mozdulattal eltűnt előlem, így majdnem orra estem

-Nem megy ez még Neked.- hallottam meg Satoru nevetését a hátam mögül mire rá emeltem a zöld íriszeim miközben Ő neki dőlt a falnak karba tett kezekkel -Ma a többiekkel fogsz edzeni.

-De..- kezdtem bele, de leintett. Magamban pufogva húztam ki magam miközben Satoru önelégült vigyorral az arcán legyintett mire a három diákja egymás után bevonult a terembe

-Vele nem fogok gyakorolni.- jelentette ki könnyedén Megumi mire bennem kezdett felgyulladni a harag. Oké, hogy ki nem áll, de ez a folytonos lenézése kezd kiakasztani. Éreztem, hogy a szemeim színe kezd vörössé válni a testem pedig jéggé dermedni, de ekkor Satoru mellém lépett és a vállaimra tette kezeit

-Fogd vissza magad.- mondta ki nyugodtan mire vettem egy hatalmas levegőt és Satoru-ra kezdtem el koncentrálni mire a fiú elmosolyodott mivel mindig élvezte, hogy hatást tud gyakorolni az emlémre

-Csodás. Latom sikerült beidomítani ezt is.- szólalt meg megint Megumi, de ezt már nem tudtam elengedni a fülem mellett. A szemfedőset ellökve magam elől, emeltem fel a kezem a feketehajú felè miközben az erőmnek hála az egész termet a belőlem áradó feszültség hangos csattanásai töltötték meg

-Stella!- szólt rám Satoru, de nem törődve vele, tartottam a farkasszemet Megumi-val miközben Ő is támadó pozíciót vett fel aminek hála a kutyái újra megjelentek. Gúnyosan elmosolyodva hagytam, hogy a szemeim vérvörössé váljanak és átjárja az erőm az egész testem

-Csak ennyit tudsz?- kérdeztem nevetve mire a kezem teljesen átfagyott, az átoklények pedig jéggé dermedtek mint múltkor. Erre Megumi száját egy morgás hagyta el miközben újabb lényt akart előhívni, de amint ezt megtehette volna egy pillanat alatt összefagyasztottam a tenyereit

-Fejezd be!- parancsolt rám Satoru mire szikrákat szóró szemekkel rá néztem, de mielőtt újra megszólalt volna, tettem róla, hogy egy darabig ne tudja kinyitni a száját. Idegesen kezdte el tapogatni az összefagyasztott ajkait miközben én fintorogva a nálam egy évvel idősebb fiú felé néztem amikor megéreztem két kart a csuklóimon. Satoru irizáló szemei mindent elmondtak amit akart, de mielőtt kiránthattam volna a kezeimet, használatba vette az erejét és a szobámba vitt ahol az ágyamra ültetett

-Lenyugodnál végre? - kérdezte ingerülten miután letörölte a szájáról a jégdarabokat -Stella.. hallgatnod kell rám!

-De hallottad miket mondott!- keltem ki magamból miközben éreztem, hogy az erőm kezd újra eluralkodni rajtam -Velem nem fog így beszélni! Nem is ismer..

-Nem érdekel. Ha fejlődni akarsz akkor betartod azt amit kérek!- ordított le mire a szemeim újra zöldé váltak a testemből pedig kiszállt az erő -Ne haragudj Stell.- nyugodott le hirtelen Ő is miközben leült mellém és átkarolva a vállaim, magához ölelt -Nem akarok Veled ordítani, de ha nem tudsz rám fókuszálni akkor muszáj lesz.

-Semmi baj..- motyogtam az orrom alatt miközben gyorsan letöröltem a lecsordulni készülődő könnyeimet amikor kinyílt az ajtóm és az igazgató lépett be a szobába. Satoru ekkor elengedett és felállt az ágyról mire Masamichi megszólalt

-Beszélnünk kell.- mondta határozottan mire a fehérhajú fiú aprót bólintott és kikerülve a férfit, kiment a szobámból -Később visszajövök.- pillantott rám kissé lágyabb vonásokkal utána pedig az oktatóm után sietett. Amint becsukódott az ajtó, felálltam és a szekrényemhez siettem aminek az aljából kihúztam a hegedűtokot és feltárva azt, kivettem az íjamat és pár nyilat. Amilyen gyorsan csak lehetett visszatettem a helyére a keskeny bőröndöt és magamhoz szorítva az íjat, a teraszom ajtóján kiosontam a közeli kis erdőbe ahol egy lélek se szokott járni. Amint eléggé messze kerültem kivettem a tokból egy nyilat amit azzal a lendülettel ellőttem. Amint a vékony fapálca elhagyta az ujjaimat, az egész testemen átszaladt valami megmagyarázhatatlan áramos energia amivel a bennem felgyülemlett feszültség is elszállt. Amikor ezt megismételtem még párszor, teljesen megnyugodva kijelenthettem, hogy végre elengedtem a mai kis összetűzésünket Megumi-val, ezért boldogan lőttem ki az utolsó nyilamat is

-Stella..-szólított meg hirtelen a semmiből Nobara amitől kissé összerezzenve néztem a mögöttem álló lányra -Masamichi küldött, hogy keresselek meg mert hívat.

-Megyek.- mosolyodtam el miközben a vállamra tettem az íjat és elindultam vissza az iskolába Nobara-val az oldalamon, de amint a suli területére értem fura érzés fogott el..

Satoru szemszöge:

Amint elhagytuk Stella szobáját, egyenesen Masa irodájába meneteltünk, hogy tudjunk beszélni csendben. Amikor beértünk mind a ketten helyet foglaltunk az asztalnál és egymást bámulva, belekezdett

-Stella-ról van szó.

-Gondoltam.- forgattam meg a szemeim miközben hátradőltem a székben -Tudom, hogy ma furán viselkedett, de megvolt rá az oka.

-Nem erre gondoltam.- vált kissé idegessé ami nekem is felkeltette a figyelmem -Stella nem az aminek gondoltuk. Itt volt ma Gakuganji és amint megfigyelte a lányt rájött valamire.

-Mégis mire?- fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt miközben felálltam a székből

-Stella nem teljesen sámán.

-Akkor mi?- horkantottam fel szinte nevetve, de a mosoly azonnal lehervadt az arcomról amikor visszavezettem a tekintetemet Masa-ra.

-Félig sámán.. félig pedig átok..