Váratlan Múlt

5. Rész

Gojo szemszöge:

-Ez nem lehet.. hogy lenne mind a kettő.. - akadtam ki teljesen mire Masa felállt az asztaltól és az ablakhoz sétált miközben elhúzta a függönyt

-Noora, az Anyja sámán volt.. az Apja pedig ismeretlen.. egy sámánnak sincs ennyi átokereje Gojo.. még Neked se.- mondta aggódva utána pedig felém fordult -Elkell vennünk Tőle a börtönt.. lehet az Apja van bezárva. És akkor választ kaphatnánk..

-Majd én beszélek Vele.- álltam fel a helyemről én is amikor kopogtak

-Igazgató Úr.- dugta be a fejét Nobara -Itt van Stella.

-Engedd be.- válaszolta Masamichi mire Stella összezavarodva belépett -Ülj le.- kérte meg a lányt az igazgató, a Szőkeség pedig tette amit mondtak neki -Azért vagy itt, mert visszakell kérnünk a börtönt.

-Miért?- vált hirtelen idegessé mire Masa-val összenéztünk -Azt mondta megtarthatom..

-Nagy a valószínűsége, hogy.. hogy az Édesapád van bezárva..

-Nem.- állt fel dühösen miközben a szemei kezdtek vörösre válltani

-Stella..- léptem egyet felé mire még mérgesebb lett

-Nem vehetik el.- fakadt ki miközben a kezei egyre fagyosabbá váltak -Azt az Édesanyám hagyta rám azzal a jelzővel hogy mindenáron védjem meg!

-Tudtam, hogy ezt fogod mondani.- szólalt meg Masa mire mind a ketten rá néztünk -Gakuganji már megkereste és elvitte. Visszafogod kapni Stella..

-Hogy merészelte?- sziszegte szikrákat szóró tekintettel miközben a jég kezdte elfedni a testét -Ez a hely is olyan mint az árvaház..

-Kérlek..- szüntettem meg a távolságot és a vállára tettem a kezem mire a lány egy pillantással a falhoz vágott

-Adja vissza azt a tárgyat.- mondta kissé nyugodtabb hangszínen míg én feltápászkodtam a földről

-Nem lehet.- rázta meg a fejét Masa aminek következtében Stella teljes testét elfedte a jég és egy hangos reccsenő hanggal összecsapta a kezeit ami miatt eltűnt

-Menj utána.- parancsolt rám Masa mire szemet forgatva, Stella-ra kezdtem el összpontosítani. Amint meglett utána indultam, de ami a szemem elé tárult ledöbbentett. A közeli erdőben álltam ahol az összes fát jég borította. Gondolkozás nélkül a megérzéseimre hivatkozva kezdtem el keresni a lányt aki az egyik fatövében ült összekuporodva

-Stella!- siettem hozzá, mire a lány rám kapta a vérvörös szemeit ami miatt egy vékonyabb jégpáncél alakult ki körülötte. Kezdett felidegesíteni, hogy azt hiszi én is bántani akarom, ezért bevetve az erőmet egy csettintéssel összetörtem a páncélt mire értelmetlenül nézett rám -Nem bántalak.- kezdtem el nyugtatni miközben Stella lassan elkezdett hátrálni a földön. Félt tőlem ez pedig tényleg rohadtul idegesített ezért megszüntetve a köztünk lévő távolságot letérdeltem mellé és a vállainál fogva magamhoz öleltem. Tudtam, hogy milyen rendes család nélkül felnőni főleg úgy, hogy azt se tudod mi is vagy pontosan..- Nem lesz semmi baj..- suttogtam a fülébe miközben éreztem, hogy sírni kezd a testéből pedig kezd eloszlani a hideg -Menjünk vissza rendben?- toltam el magamtól valamennyire, hogy Rá tudjak nézni, Ő pedig válaszként csak egy aprót bólintott. Elmosolyodva a kezemet nyújtottam amit kissé vacillálva elfogadott. Egyszerre felállva a földről indultunk meg vissza az iskolába amikor Stella hirtelen befeszült.

-Stella..?- fordultam felé, de mielőtt megszólalt volna a szemei hirtelen felakadtak afeje pedig hátra csuklott -Stella!- szólítottam meg újra mire a lány ajkai elnyíltak mintha sikítani akarna, de hang nem jött ki rajta viszont a következő pillanatban pedig az egész teste megrázkódott és a karjaimba hullott mint egy élettelen baba. Gondolkozás nélkül öleltem magamhoz és vittem magunkat Masa irodájába

-Gojo..- szólított meg kétségbeesetten az igazgató amint megpillantott engem a karjaimban Stella-val -A börtön.. eltűnt.