Váratlan Múlt

6. Rész

Satoru szemszöge:

-Mi az, hogy eltűnt?- kérdeztem idegesen Masamichi-t miközben az irodában lévő bőrfotelre ültettem az eszméletlen lányt

-Gakuganji azt mondja, hogy minden nagyon hirtelen történt.. nem emlékszik csak arra, hogy a szemhéja elnehezedett és mire pislantott egyet, eltűnt a börtön.

-Ez minden?- keltem ki magamból hirtelen ami engem is meglepett -Itt van eszméletlenül a lány! Szerinted nem érdekes, hogy akkor ájult el amikor eltűnt? Megkell találnunk! - üvöltöttem a végét amikor Stella irányából halk nyöszörgés hallatszódott

-Satoru..- suttogta elhalóan mire én azonnal térdre borultam előtte és a kezeimet a térdeire tettem

-Jól vagy?- kérdeztem idegesen mire lágyan megrázta a fejét -Valamire emlékszel?

-A börtön rossz kezekben van.. - motyogta alig hallhatóan miközben elkezdett lassan feltápászkodni a fotelból, de azonnal gyengéden a vállaira fogva, visszanyomtam a helyére

-Pihenj. Majd én elintézem.- mondtam határozottan miközben a szemeimet a zöld íriszeibe fúrtam. A válasza csak egy apró bólintás volt ami látszott, hogy nehezére esik ezért gondolkozás nélkül felálltam a padlóról és a karjaimba vettem a kábult lányt. Se szó se beszél nélkül vettem igénybe az erőmet és juttattam magunkat a szobájába ahol óvatosan elfektettem az ágyon

-Satoru..- kapta el hirtelen a karom amikor leakartam venni a cipőjét, de amint megszólított azonnal Rá kaptam a tekintetem -Egy sámán.. képes mások érzéseit átvenni?

-Nem tudom. Lehetséges. Miért? - válaszoltam tételesen mire elengedte a kezem és lesütötte a szemeit

-Amíg ájult voltam.. olyan volt mintha az egész testemet égetné valami..

-Most is fáj valamid?

-Nem.. de mi van ha aki a börtönben van, így akart jelezni?

-Nem tudom Stella..de inkább pihenj.- mondtam aggódva miközben ráhúztam a takarót -Holnap mindent átbeszélünk rendben?

Stella szemszöge:

Amint Gojo betakargatott egyből elnyomott az álom, de a megszokott békés nyugalom helyett újra a forróság várt miközben egy ismeretlen hang megszólalt a semmiből

-Stella.. megfoglak ölni.- jelentette ki kacagva engem pedig levert a víz miközben össze vissza forgolódva kerestem a hang megtestesítőjét, de mindhiába hiszen a sötét miatt semmit nem láttam -Keresd meg a börtönt minél hamarabb..- vált hirtelen komollyá miközben éreztem, hogy megfogja a vállam aminek a helye égetni kezdte a bőröm. Felszisszenve próbáltam előhívni az erőm, de a jegesedés nem történt meg. A próbálkozásomat elnézve újra hangos nevetés ütötte meg a fülem a sötétségben -Itt nem tudod használni az erőd Te idióta..

-Ki a franc vagy?- kérdeztem ingerülten mire elhalkult, de az arcomon éreztem a forró leheletét

-Az meglepetés Drága, de ígérem.. amint találkozni fogunk megfogsz értem halni.- suttogta megvetően utána pedig  az eddigieknél hangosabban felnevetett -És most ideje felébredni.- suttogta alig érthetően a következő pillanatban pedig két égető tenyeret éreztem meg az arcomon amitől keservesen felordítva kitártam a szemeim

-Stella..- hallottam meg Satoru ideges hangját mire én nagyokat pislogva kapkodni kezdtem a levegőt -Mi történt?- kérdezte kíváncsian, de én semmivel nem törődve lelöktem magamról a kezeit és kikelve az ágyból, egyenesen a tükör elé mentem ahol szembetaláltam magam a két hatalmas piros folttal az arcomon. Eszeveszett tempóban rántottam le a vállamról is az anyagot ahol az álmomban az az ismeretlen megérintett.. szóval nem képzelet volt hiszen az égésnyom bizonyíthatja, hogy aki a börtönben van tényleg megakar majd ölni..