Váratlan Múlt

11. Rész

Stella szemszöge:

Még mindig hitetlenkedve, mentem vissza az iskolába a többiekkel miközben Gojo megállás nélkül nyugtatni próbált

-Nem biztos, hogy igaz amit mondott Stella.. Sukuna egy ősi átok aki csak manipulál.

-És akkor honnan tudta az Anyám nevét?- kérdeztem hirtelen mire a fiú lehajtott fejjel felsóhajtott -Hmm? Honnan vette hogy ez az íj az övé? Félig átok félig sámán vagyok.. egyértelmű így..

-Stella.. semmi sem egyértelmű. Viszont ha az Apád Sukuna, az nem egyenlő azzal, hogy Te is gonosz vagy.

-Mindegy Satoru..- zártam le röviden a témát miközben visszaértünk a sulihoz -Lepihenek. Majd később beszélünk.- hagytam magára ezzel a szöveggel Satoru-t majd a szobámat vettem célba. Egyenesen a fürdőszobámba siettem ahol amilyen gyorsan csak tudtam, lezuhanyoztam majd egy lenge pizsamát magamra kapva visszamentem a szobámba ahol egy vendég várt

-Megumi?- lepődtem meg a látogatásán miközben mellé sétálva leültem az ágyra - Mit keresel itt?

-Csak.. megszeretném hálálni, hogy ma megmentettél.

-Semmiség volt.- mosolyodtam el halványan amit a fiú is viszonzott

-Meghallottad, hogy a segítségedet kérem.. else hiszed mennyire haragszom ezért magamra. Belekevertelek miközben bajod is eshetett volna..

-De nem lett Megumi.. mindenki jól van viszont most Itadori megmentésén kell agyalnunk.

-Igen. De van valami..- kezdett bele miközben láttam, hogy egyre vörösebb -Emlékszel, hogy pár évvel ezelőtt mennyire ellenségesek voltunk egymással?

-Igen.. de ez hogy jön ide?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel mire rám kapta a tengerkék tekintetét

-Úgy.. hogy ma realizáltam, hogy mennyire fontos lettél számomra.. és..

-Mi és?- kezdtem el sürgetni mire a fiú hirtelen a tarkómnál fogva közelebb rántott magához és az ajkaimra tapadt. A hirtelen jött tettére reagálni se tudtam, de amint felfogtam, hogy mi történik, gyengéden eltoltam magamtól

-Megumi..

Satoru szemszöge:

Amint Stella elvonult a szobájába, én a társalgóba indultam ahol megtaláltam Nanami-t.

-Nincs jobb dolgod?- kérdezte unottan miközben leültem az asztalhoz vele szemben

-Csak hallgass végig..- néztem rá könyörögve mire a férfi felsóhajtva hátradőlt a székében és egy aprót bólintott

-Ez a mai nap katasztrófa volt.. nem elég, hogy az az idióta àtok birtokba vette egy diák testét.. de még az is valószínű, hogy Sukuna Stella Apja.

-És ez téged mért zavar?

-Mert törődök a lánnyal, azért?- rántottam vállat fintorogva majd folytattam -Három éve rám van bízva. Természetes, hogy védeni próbálom.

-Aha. Ezt Te se hiszed el.- forgatta meg a szemeit majd az asztalra könyökölve rám szegezte a tekintetét -Mind tudjuk, hogy Stella erős ember. Félig sámán félig átok. Hatalmas ereje van amit már többnyire megtanult kezelni. Az évek alatt rengeteget fejlődött és hidd el... nem azért vagy folyton Vele, mert védelemre szorul vagy tanításra.. szimplán megkedvelted.

-És az mért baj? Téged is kedvellek Nanami..

-Ajj istenem Satoru...- sóhajtott fel unottan miközben újra hátra dőlt a székén - De Őt nem úgy kedveled mint minket. Szerelmes vagy Te barom..

-Dehogy vagyok az! Úgymond a tanítványom.. meg amúgy is.. 17 éves én meg 23 leszek. Meg nem is az esetem..- kezdtem el mentegetőzni hiszen magamnak se vallottam be az érzéseimet nemhogy majd Nanami-nak.

-Hülye vagy Gojo. Viszont én megyek. Nincs erre időm se kedvem. Inkább Te is menj és látogasd meg Stella-t.

-Megyek is.- álltam fel sietősen az asztaltól majd magára hagyva a barátom, Stella szobájához siettem. Valamit kikell találnom erre az egészre.. igen.. elsőre kifogom deríteni, hogy Stell hogyan vélekedik rólam.
Már jó pár kérdést megfogalmaztam a fejembe amikor az ajtóhoz értem ami résre volt nyitva. Mivel nem akartam megzavarni, először csak belestem a résen, de amit láttam, eléggé szíven ütött.. én naiv barom. Mit is hittem.. majd pont többre tartana mint a tanára.. persze.. Mivel nem akartam közbeszólni ezért használatba véve az erőm a szobámba repítettem magam, hogy végig gondoljam a dolgokat.

Stella szemszöge:

-Nagyon kedvellek Stella.- mondta őszintén Megumi miközben éreztem, hogy megszakad a szívem

-Én is Téged Megu.. de csak mint a barátomat..

-Gondolhattam volna.- horkantott fel majd felállt az ágyról -Egy ilyen különleges lány, hogy is szerethetne egy átlagos fiút.

-Ne mondd ezt.- fogtam meg a kezét hirtelen -Csodálatos ember vagy Megumi..

-Lényegtelen..- húzta ki a kezét az enyéim közül majd az ajtóhoz sétált -Pihenj.. holnap kemény napunk lesz.- mondta kissé ridegen majd meg se várva a válaszom, elment. Mivel nem akartam, hogy mérgesen hagyjon itt, azonnal felkeltem az ágyról és a kijárat felé indultam amikor hirtelen elöntötte a testem a forróság majd a tarkómba összpontosult. Az érintett területhez kapva azonnal Masa-hoz siettem aki két kopogás után azonnal beengedett az irodájába

-Stella?- kérdezte meglepődve mire én azonnal mesélni kezdtem

-Emlékszel, amikor megvolt még a börtön, folyamatosan égett a testem és több helyen is megégtem?- hadartam el gyorsan mire aprót bólintott -Tudod jól, hogy három éve nem volt semmi ilyesmi.. amikor elpusztították a börtönt azóta nem tapasztaltam semmit, viszont most.. újra elkezdődött..- mondtam sietve miközben összefogtam a hosszú hajam és oldalra húzva megmutattam a piros nyakam

-Azonnal idehívom Gojo-t.. ha az Apád Sukuna.. akkor valaki más volt abban a börtönben..