Váratlan Múlt

10. Rész

Három évvel később

Stella szemszöge:

-Soha nem leszel jobb nálam.- mondtam nevetve Megumi-nak, miközben hagytam, hogy a jég eltűnjön körülöttem

-Majd meglátod Stella.- jegyezte meg szemet forgatva miközben az Ő arcán is ott bujkált a mosoly -A következő edzésen elverlek.

-Majd meglátjuk.- kacsintottam rá amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Mivel az évek alatt a képességem rohamosan fejlődött, így amilyen gyorsan csak tudtam az illető mögé teleportáltam magam -Mi járatban Gojo?- kérdeztem nevetve amint a magas fiú felém fordult, viszont mielőtt válaszolhatott volna Nobara sírva futott felénk

-Baj van!- mondta zokogva mire azonnal hozzá siettünk -Az akció.. nem jól sült el.. Itadori..

-Mi van Itadori-val?- kérdezte ingerülten Megumi miközben Gojo az épületbe rohant

-Az az idióta.. lenyelte az átoktárgyat..

-Micsoda?- kérdeztük egyszerre Megumi-val mire Nobara még jobban sírni kezdett

-Sukuna.. átvette az irányítást Itadori felett.

-Még az iskolában van?- kérdezte Megumi mire azonnal rá kaptam a tekintetem

-Nem mehetsz oda.- vágtam rá azonnal hiszen azt se tudjuk mivel állunk szemben..

-Nem. Valahova eltűnt..

-Nem fogom hagyni, hogy a barátom meghaljon.- morogta mérgesen és azzal a lendülettel elrohant Ő is

-Beszéljünk Gojo-val.- fogtam meg Nobi kezét és amilyen gyorsan csak tudtam az épületbe siettem a megviselt lánnyal

Pár órával később

-Nem igaz, hogy nem találjuk meg Őket.- csaptam mérgesen az asztalra mire Gojo rám emelte a kékségeit

-Nyugodj meg. Megtaláljuk Őket.- mondta nyugtatásképp, de az érzéseim valahogy nem bírtak magukkal. Hatalmasat sóhajtva úgy döntöttem elvonulok kicsit a társaságtól, de amint elhagytam a szobát egy pillanatra megszédültem

"Stella, segíts.."

Ennyit hallottam a távolból, de nekem bőven elég volt ahhoz, hogy a szobámba rohanjak az íjamért. Amint magamhoz vettem a fegyverem, semmivel nem törődve koncentrálni kezdtem Megumi-ra, így perceken belül rájöttem, hogy egy elhagyatott üveggyárban vannak. Mivel Gojo megtanított távolabbra is teleportálni, így nem esett nehezemre odajutni, de arra nem voltam felkészülve ami ott vár. Itadori testét minták fedték miközben nevetve Megumi torkát szorongatta. Teljesen felbőszülve fogtam meg az íjam és egy erőteljes rántással azonnal Itadori karjába lőttem az egyik nyilam mire az átok felszisszenve a földre ejtette az ájuldozó fiút.

-Stella..- nézett rám levegőt kapkodva Megumi, miközben egy újabb nyilat vettem a kezembe és a feketehajú elé futottam

-Hagyd Őt békén.- sziszegtem a fogaim közül miközben a szemeim vörösre változtak a testemet pedig elárasztotta a hideg. Ekkor Sukuna egy könnyed mozdulattal kitépte a karjából a nyilat és nevetve rám nézett, de amint a tekintete találkozott az íjammal elkomorodott

-Ez mit keres nálad?- kérdezte dühösen mire testem körül egyre vastagabb jégpáncél kezdett el kialakulni

-Az Édesanyám adta ide..- válaszoltam dühösen -Az Apám hagyta rám..

-Drága aranyom.. az az íj az enyém.- vágta rá miközben hangos nevetésben tört ki -Nem gondoltam volna, hogy Noora odafogja Neked adni.

-Ez nekem lehet..- szűrtem ki a fogaim közül miközben egyre zavarodottabb lettem

-Szóval Anyád nem mesélt rólam.- játszotta meg a sértettet miközben karba tett kezekkel közelebb sétált -Nem akarod megismerni az Apád Stella?

-Nem vagy az Apám!- üvöltöttem rá mire az átok szemei izzani kezdtek

-Majd később ezt megbeszéljük.- mosolyodott el és abban a pillanatban eltűnt

-Stella!- szólított meg Gojo, de valahogy nem tudtam erre reagálni -Minden rendben?- kérdezte idegesen miközben elém állva kivette a kezemből az íjat és szorosan magához ölelt -Annyira aggódtam..- suttogta a fülembe miközben éreztem, hogy a szemeim könnyekkel lesznek tele

-Satoru..- toltam el magamtól, hogy Rá tudtak nézni -Lehetséges, hogy megvan az Apám..