Stella szemszöge:
-Nem fog megölni.- suttogta a fülembe Satoru mire én csak még jobban hozzábújtam
-És ha mégis?- néztem rá hirtelen viszont a tekintetem valamiért Satoru ajkainál megakadt
-Azt.. nem fogom hagyni..- motyogta halkan miközben éreztem, hogy egyre inkább elönt a forróság így jobbnak láttam ha kiszabadítom magam az öleléséből és pár lépést megteszek hátra -Viszont jobb ha én megyek.- sütötte le a szemeit miközben hátat fordított Nekem -Jó éjt Stella.. - szinte suttogta a nevem amíg én erős késztetést éreztem, hogy megállítsam
-Satoru..- kaptam el hirtelen a karjánál miközben hatalmasat nyelve próbáltam kitalálni mit is mondjak -Én.. én.. köszönök mindent..
-Szívesen.- mosolyodott el majd lefejtve a kezem a karjáról, könnyedén kisétált
-Francba.- csaptam magam homlokon mire újra kinyílt az ajtó
-Egyébként mi van közted es Megumi között?- dugta be hirtelen a fejét újra az ajtón
-Mi? Nincs semmi..- válaszoltam összezavarodottan -De miért kérdezed ezt?
-Mert.. felelősséggel tartozok érted. És.. tudnom kell mindent.- hadarta alig érthetően -De ez biztos? Mert a napokban láttam valamit.. - mondta sejtelmesen nekem pedig a szemeim hatalmasra tárultak
-Jézus.. nem! Az a csók csak megtörtént.. én nem őt.. - kezdtem bele mire leesett hogy mit akarok kihozni a mondandómból -Mindegy Gojo! Jó éjszakát.- ráztam meg a fejem idegességemben és az ajtóhoz rohanva rá csuktam azt. Nem elég hogy megkell birkóznom azzal hogy valószínűleg Sukuna az apám és hogy van egy testvérem aki ráadásul megakar ölni.. még erre rájön az is hogy kezd feltörni bennem az hogy lehet Satoru több nekem mint egy támasz..
Nadin szemszöge:
Amint Megumi megérkezett, halvány mosoly jelent meg az arcomon
-Már vártalak.- üdvözöltem visszafogottan mire a fiú kissé elpirult, ha nem arra készülnék amire még talán aranyosnak is találnám -Mesélj. Hogy telt a napod.- kezdtem bele a beszélgetésbe mire a fiú nagyot sóhajtva belekezdett
-Gyakorolnom kell a birodalom kiterjesztést, de már nagyon unom. Gojo a tanárunk egyszerűen kiállhatatlan.
-Gojo az a testvérem udvarlója?- kérdeztem vissza mire eltorzult az arca
-Akkor jól gondolom hogy a tanárunk máshogyan tekint Rá.- mosolyodott el gúnyosan nekem pedig nem kellett több
-Hagyd rá Stella-t. Erős és okos de nem kedves. Egyáltalán nem együttérző lány..- mondtam szomorúan mire Megumi arcvonása megváltozott
-Ezt hogy érted?
-Volt időm kicsit utána nézni. Ezért nem akarok Vele találkozni.. tudod..-itt minden erőmet bekellett vetni hogy kicsikarjak pár könnycseppet -Ha nem bántott volna folyamatosan és nem verte volna át az Anyámat akkor Ő került volna az én helyzetembe tudod.. azt se zárom ki hogy Ő ölte meg Noora-t...
-Ne sírj..- ölelt magához hirtelen mire én mosolyogva bújtam hozzá
-Elmondhatom a titkomat?- pillantottam fel rá mire aprót bólintott
-Megumi én..- itt újra hangosan felzokogtam -Én nem voltam 16 éves koromig árvaházban.. soha nem voltam ott..
-Akkor hol voltál Nadin?- kérdezte meglepődve mire szorosan megöleltem
-Ígérd meg hogy nem fogsz ezért megutálni.- szipogtam mire Ő körém fonta a karjait
-Nem foglak.. bízhatsz bennem.- suttogta a fülembe mire belekezdtem a mesébe
KAMU SEDANG MEMBACA
Váratlan Múlt
Fiksi PenggemarStella Farlan egy 11 éves kislány aki édesanyján kívül senkit nem ismer a családjából, ezáltal egy hatalmas üresség követi a mindennapjait. Élete egyik legmeghatározóbb jelenete az volt amikor egy esős napon az iskolából hazafele a szeme láttára ölt...