Váratlan Múlt

9. Rész

Satoru szemszöge:

Amint Stella elrohant egyből Masa-hoz mentem dühösen

-Beszélnünk kell.- vágtam ki az ajtót mire az Igazgató azonnal rám kapta a tekintetét

-Mi a baj Satoru?

-Az, hogy a diákok is tudnak Stella másságáról!

-És Ő hol van?

-Elrohant.- vágtam rá idegesen miközben próbáltam lekövetni, hogy hol van, de sehogy nem találtam a lány jelenlétét ami kezdett egyre jobban felhúzni

-Nyugodj meg Satoru. Stella sokat tanult azóta amióta itt van.

-De rám van bízva Masamichi!- keltem ki magamból amikor valami irgalmatlanul forró érzés futott végig a testemen

- Satoru..

Szólalt meg a fejemben Stella gyenge hangja és mit sem törődve Masa-val, kirohantam az irodából és egyenesen az erdőbe siettem ahova a hang hívott. Stella kristálytiszta hívása pontos irányt mutatott így könnyű volt megtalálnom

-Stella!- pillantottam meg hirtelen az egyik fának a tövében elterülve -Stella..- szólítottam meg újra, de a lány meg se mozdult -Mi az isten..- szörnyűködtem el a látványon hiszen a fiatal lány hátán egy hatalmas égésfolt volt. Gondolkozás nélkül azonnal amilyen óvatosan csak tudtam a karjaimba vettem az eszméletlen Stella-t és elindultam vissza Vele a suliba, hogy Shoko ellássa

-Mi történt?- kérdezte Megumi amint átléptem a suli kapuján

-A hülyeséged bajba sodorta Stella-t!- vágtam hozzá dühösen -Ajánlom, hogy ne essen baja Megumi..- zártam le ennyivel majd tovább siettem Shoko vizsgálójába

Stella szemszöge:

Nem tudom, hogy hol vagyok és hogy mi történt, de a hátam egyre inkább sajogni kezdett miközben éreztem, hogy egy kéz szorongatja az enyémet

-Stella kérlek..- hallottam meg Satoru hangját mire megpróbáltam minden erőmet összeszedni és kinyitni a szemeim

-Satoru..- nyöszörögtem alig érthetően miközben a homályos tekintetemet a mellettem ülő férfira emeltem -Mi történt..

-Hála az égnek, hogy jól vagy.- ölelt meg hirtelen ami miatt hangosan felszisszentem -Oh.. ne haragudj..- engedett el azonnal majd halványan elmosolyodott és kiseperte a kósza tincseimet az arcomból -Az erdőben találtam rád eszméletlenül.

-És.. miért fáj ennyire a hátam?

-Mert egy hatalmas seb lett ott. Nem emlékszel arra, hogy hogyan keletkezett?- kérdezte aggódva mire én megráztam a fejem -Nem  baj Stell.. majd kiderítjük. Viszont most szólnom kell Masa-nak, hogy felébredtél.

-Rendben.- motyogtam az orrom alatt mire Satoru egy puszit nyomott a homlokomra

-De sietek vissza.- kötötte a lelkemre utána pedig szempillantás alatt eltűnt. Hangosan kifújva a levegőt újra lecsuktam a szemeim, de pont abban a pillanatban kinyílt az ajtóm ami miatt összerezzenve oda néztem

-Megumi?- kérdeztem meglepődve mire a fiú lehajtott fejjel becsukta maga mögött az ajtót -Kérlek.. ha baszogatni szeretnél akkor ne most..

-Bocsánatot akarok kérni..- suttogta halkan majd rám emelte a királykék tekintetét -Amint megláttalak Satoru karjaiban tudtam, hogy ha nem bántottalak volna, akkor nem esett volna bajod.

-Már mindegy.- fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt -Túléltem, szóval nem gond.

-De gond Stella. A féltékenységem, hogy jobb vagy mint én majdnem az életedbe került. És ez nem méltó egy sámánhoz.. Tényleg iszonyatosan sajnálom Stella.. és remélem idővel tudunk ezen javítani.

-Nem tudom Megumi.. A 13 évem alatt csak hátba támadtak az emberek..

-Rajta leszek, hogy ez változzon.- mondta egy féloldalas mosoly kíséretében nekem pedig megesett a rajta a szívem

-Reméljük, hogy fog.- válaszoltam immáron én is mosolyogva, de a kis társalgásunkat az ajtó hangos csapódása zavarta meg

-Stella.. mától kezdve éjjel nappal mellettem kell lenned..- mondta zaklatottan Satoru miközben Masa is megjelent mögötte

-Mi.. miért?- kérdeztem összezavarodva mire az Igazgató mellém sétált

-Mert a börtön amit az Édesanyád bízott rád.. megsemmisült és ez azt jelenti, hogy aki benne lakozott kiszabadult.

-Megtudjuk védeni.- szólalt meg Megumi is, de az agyam csak arra tudott koncentrálni, hogy valaki tényleg megakar majd ölni.. és ahhoz a személyhez valamilyen formában közöm van..