Váratlan Múlt

17. Rész

Nadin szemszöge:

-Megumi-nak felesleges jönnie..- mondtam mérgesen miközben egy elhagyatott raktárépület folyosóján sétáltunk mind a hárman. Én Megumi és Geto, viszont a haragomra semmilyen válasz nem jött a férfitól viszont Megumi egyre erősebben fogta a kezem

-Elbuktál Nadin.- fordult hirtelen felém Geto amint megállt egy ajtó előtt -Amikor felébresztettelek, közöltem, hogy Stella-nak élve kell idáig eljutnia, de Te ezzel nem törődtél.

-Igazad van.. de akkor se kell ezt a fiút belekeverni..- vágtam rá rögtön mire a magas férfi halkan felnevetett

-Miért félted?- hajolt bele az arcomba majd folytatta -Elvileg a tervedhez kellett ami már tárgytalan.- mondta könyörtelenül mire Megumi elengedte a kezem Geto pedig benyitott az ajtón és besétált a helységbe ahol több átok volt jelen Sukuna-val az élen.

-Nem kell bemenned..- súgtam oda Megumi-nak aki mintha süket lenne, gondolkozás nélkül bement, így választási lehetőséget se hagyva nekem, hogy én beakarok-e menni vagy sem.  Így beletörődve felsóhajtottam majd követve Őket én is besétáltam

-Mindenki menjen ki.- szólalt meg Sukuna mire minden jelenlévő egyszerre mozdulva kiözönlött a szobából -Még mindig megakarod ölni?- fordult hirtelen felém, de mire megszólaltam volna Megumi megelőzött

-Okkal haragszik a testvérére. Ha tudnád mit tett vele akkor megértenéd.- mondta ellentmondást nem tűrően mire Sukuna hangosan nevetni kezdett

-Fordítva mesélted el igaz?- nevetett még mindig miközben én éreztem, hogy az egész testem kezd forrni

-Hagyd.. abba..- sziszegtem, de ekkor Sukuna felállt a székből és Megumi elé sétált -Elég!!- üvöltöttem Rá, de ez sem gátolta meg Őt abban hogy beszéljen.

-Nem Stella ölte meg azt a nőt hanem Nadin.- pillantottam rám utána visszavezette a tekintetét Megumi-ra -Nem a nővére fagyasztotta halálra, hanem Ő égette porig. Noora nem hiába zárta el évekre.

-Azt mondtam elég!!- ordítottam zokogva miközben az egész testemet hirtelen lángok vették körbe az íriszeim pedig vérvörössé váltak -Akkor se tehették meg, hogy évekre bezárnak, egyedül egy üres helyre! Stella-nak is kijár ugyan ez! Ő is ugyan olyan szörnyeteg! - mondtam még mindig sírva viszont az csak rontott a helyzeten, ahogyan Megumi csalódott tekintete és Sukuna lenéző pillantása felém irányult. Éreztem, hogy az erő ami bennem van kezd kicsúszni az irányításom alól viszont amint teljesen eluralkodott volna rajtam a forróság, akkor abban a pillanatban egy kezet éreztem meg a torkomon

-Itt nem fogsz..- jelentette ki könnyedén Sukuna, de Megumi közbeszólt -Engedd el!- emelte meg a hangját a fiú mire az átok nevetve felé vezette a tekintetét

-Hozd el Nekem a lányt.- mondta hidegvérrel majd újra rám nézett -Utána elengedem ezt.

-Megumi ne hallgass rá..- mondtam olyan hangosan ahogyan csak tudtam, de a torkomat ölelő ujjak nem igazán segítettek, de ekkor Sukuna elengedett ami miatt a földre rogytam -Menj.. innen..- pillantottam fel Megumi-ra akinek az arcán szinte az összes létező érzelem megfordult

-Mondtam már... hogy nem hagylak itt..- mondta dühösen mégis érezhető volt benne a szeretet. A könnyeim ekkor valamiért maguktól előbukkantak hiszen most több év után most érzem először azt hogy fontos vagyok és talán mégis megérdemlem mások szeretetét. Pár héttel ezelőtt még tényleg csak használni akartam Megumi-t, de most valami megváltozott.. ahogyan itt áll előttem, képes lennék az egész világot felperzselni érte..

-Holnap itt szeretném látni.- szólalt meg hirtelen Sukuna, ezzel kiszakítva a gondolatmenetemből -Utána visszakapod Őt.- mutatott rám mire Megumi újra rám nézett

-Ne tedd..- könnyeztem továbbra is mire a fekete hajú fiú elém lépve lehajolt hozzám és a tenyerét az arcomra simította -Megumi..

-Nem lesz baj.- szegezte az íriszeit az enyémekbe majd elengedve kiegyenesedett -Megteszem amit kell.- mondta határozottan amikor két kart éreztem meg a sajátjaimon -Most mit csinálnak vele??- kérdezte idegesen Megumi miközben engem felállítottak a földről és az ajtó felé húztak

-Megengedem, hogy megbánja bűneit. - válaszolt Sukuna a kérdésre majd elnevette magàt -A lány úgy is hiányolja az otthonát.- komorodott el hirtelen a végére mire nekem leesett, Geto pedig kivitt a szobából

-Ne.. ne.. Megumi!!- kezdtem el pánikolni miközben minden erőmmel azon voltam, hogy lefejtsem magamról Geto kezeit -Ne merészeld!!- sziszegtem dühösen amikor egy fura átok lépett elénk a folyosó végén. A hosszú haja és az itt ott összefoltozott bőre még nem is volt annyira kiábrándító, de amikor megszólalt a gyomrom felfordult

-Édesem! - visított fel miközben Geto egy mozdulattal átlökött neki

-Jól zárd el, ha már kinyitni nem tudtad..- vágta oda neki a feketehajú mire az átok dühösen a karomra fogott

-Hidd el.. onnan ez nem fog kijönni.- mondta teljesen megváltozva miközben én próbáltam előhívni az erőm, amit valami blokkolni kezdett. A csalódottságom ezzel kapcsolatban azonnal feltűnt az átoknak is aki újra elővéve a kedves énjét nevetni kezdett -Ne is próbált Szivi. Sukuna leblokkolt.- mondta nevetve ahogyan felmutatta a csuklom ahol ugyan olyan jelek kezdtek el megjelenni mint Sukuna-nak.

Stella szemszöge:

-Mért kell elbújnom??- kérdeztem mérgesen Masa-t aki idegesen sétált fel alá az irodájában

-Nem tudjuk mi a célja Sukuna-nak veled. Azt se tudjuk, hogy a testvéred mire készül.

-De akkor se zárhatsz be..- vágtam rá dühösen miközben felálltam a székből, de amint megindulhattam volna Masa irányába, Gojo a vállaimra tette a kezét

-Igaza van Masa-nak.- mondta halálnyugodtan

-Dehogy van! - akadtam ki még jobban -Sokat fejlődtem amióta itt vagyok, muszáj lesz kiderítenem, hogy mit akarnak. Nem ülhetek a négy fal között addig amíg más foglalkozik ezzel.. ráadásul segítséget kért..

-Nehogy nekem megsajnáld.. - forgatta  meg a szemeit Satoru miközben elengedve a vállaim, az ablakhoz sétált - Nem emlékszel hányszor bántott vagy fenyegetett meg?

-Lehet volt rá oka.- rántottam meg a vállaim mire a fehérhajú egy pillanat alatt elém ugrott és lerántotta a szemeiről a vékony fekete anyagot -Satoru..

-Nem érdekel egy kifogás sem Stella. Nem tudjuk mivel állunk szemben. És azt sem tudjuk, hogy képes vagy e a teljes erődet használni. Ne akarj magadra vállalni egy olyan faladatot amit nem bírsz el.- mondta kimérten miközben egy pillanatra se vette le a tekintetét az enyémről. Amint úgy tűnt hogy befejezte a mondandóját, résre nyitottam az ajkaim, hogy válaszoljak, de ezt megelőzve Satoru újra
megszólalt

-Menj a szobádba és ott várj meg.- mondta ridegen mire én nagyot nyelve visszafojtottam a sírást és eleget téve neki, csendben elhagytam az irodát és célba vettem a hálómat. A rövidke utat gyorsan megtettem, mert nem akartam találkozni senkivel sem, viszont amint eljutottam a szobámig rögtön benyitottam, de a szemeim azonnal kétszeresükre nőttek

-Csukd be az ajtót és beszéljünk.- mondta halkan Megumi én pedig ledermedve tettem amit kért -Segítened kell.