Fehérbe öltözve

Prológus

Sziasztok! Ez az új történetem első része, (prológusa), előre szólok, hogy ez még elég unalmas egy rész, viszont fontos információkat tartalmaz a továbbiakra való tekintettel. Igyekeztem ezt is, amennyire lehet, felpörgetni és izgalmassá tenni, de mivel még kb semmi sincs tisztába téve így nehéz lenne bármit is érthetően leírni. Itt is leírnám, hogy ez az egész történet fikció, és a vallásról való írást sem kell komolyan venni. Ez még csak nem is a véleményem a halálutáni életről, csupán eljátszottam a gondolattal. Jó olvasást!

Hei-Woo szemszöge:

Már megint haza hozott egy lányt! Épp vetkőznek, mikor a vállára teszem a kezemet. Ekkor szemeim kékes fényárban úszhatnak (sejtésem szerint), és füléhez hajolva suttogom.

-Neked nem jelent semmit, hagyd békén!-mondom a lehető legegyszerűbben, mert így talán el is jut a tudatalattijáig.

-Neked nem jelent semmit hagyd békén!-ismétlem még egyszer, de csak végig csókolja a lány nyakát, majd egy gonosz mosoly nyúlik el az arcán. A lány ebből semmit sem vesz észre ugyanis épp ledobta a felsőjét.

Már mérgemben nyakon vágnám, hogy ennyire gonosz, de nem tehetem, mert azt ő is megérezheti. Csak dühösen fújtatok egyet, majd erősen koncentrálva teszem mindkét tenyerem nyakára.

-Alleut coh da mulos non tu sidov, ocid name etnepres, ed tnus enomres ni sov da mus sutucol...-mantrázom, mire a körülöttem lévő energiák suttogják utánam.

-Aelleut sitauqniler mulos!-kiáltom kétségbeesetten, de a srác csak lehúzza a lány szoknyáját, majd maga is leveti ingjét és nadrágját.

Nagyot sóhajtva hagyom ott őket...bárcsak tudnék a lányra is hatni.

Általában ez lehetséges lenne, ha egy sima démon lennék, de valamiért a nagyokosok úgy döntöttek, hogy emellett a fiú mellett kell kitartanom, s őrdémona kell lennem, azaz törvény tiltja hogy a lányhoz érhessek. Ez annyit takar, hogy az őt érő rosszaktól megvédem, bár néha igazán elférne rajta, ha nyakon vágnák. Persze ez sem fog megtörténni, hisz a szülei imádják őt, és senki sem meri megalázni a vagyonuk miatt. Nekem igazándiból annyi a dolgom, hogy nem üttetem el egy autóval az elkényeztetett seggét.

Meg kell hagyni tényleg eszméletlen helyes, viszont undorító, amit csinál. Minden lányt kihasznál, mit sem törődve azzal, hogy ez bennük milyen nyomot hagy.

Sajnos viszont mindenféle titkot megtud mindenkiről, már csak a háremének köszönhetően is, hisz minden lány magának akarja, így például egy csókért elmondják a másiknak a titkait. Undorító egy dolog, de Soon-Jeong-ot nem nagyon zavarja.

Mikor éppen kilépnék az ajtón, meghallom, ahogy a lány megszólal.

-Várj, nekem ez az első alkalom.-villámsebességgel fordulok vissza, mikor ismét meglátom egy pillanatra azt az önelégült mosolyt.

-Ne aggódj, minden rendben lesz! Vigyázok rád, és te leszel az előtérben...-mondja már a lány szájába. Szerintem a nevét sem tudja.

Ezt viszont nem hagyhatom annyiban, minden erőmet összeszedve nyakon vágom, minek csak annyi lesz az eredménye, hogy a lelke kissé kidől a testéből, de azonnal vissza is hanyatlik.

Eszméletlenül dühös vagyok! Ott állok mellettük, ahogy éppen végig csókolják egymás felsőtestét, agyamban a legerősebb taszító mágia után kutatva.

Mélyet lélegzek, majd kezeimet kinyújtva magam előtt, összpontosítok, miközben a lány és a fiú fölé szállok. Kék mandalára hasonlító energiák jelennek meg az ágy alatt, amin épp az előjáték megy.