Fehérbe öltözve

2. fejezet: Isten és Sátán piszkozata

Soon-Jeong szemszöge:

Éjjel kettőkor keltem fel Chin-Ho mellett. Ő még aludt, mikor én lehámoztam magamról a karjait a legkevésbé sem kedvesen. A lány morogva felkelt a mozdulataimra.

Az ingemet gomboltam be, mikor megszólalt a lány.

-Hová mész? Nem maradsz itt reggelig?-kérdezte álmosan.

-Nem.-mondtam egyszerűen, majd az ajtó felé vettem az irányt. A kilincsre helyeztem a kezemet, mikor ismét megszólalt Chin-Ho.

-Várj...szeretlek.-mondta ki a szót, amit eddig nem mert. Nem fordultam vissza.

-Jó éjt!-mondtam hűvösen, majd kiléptem az ajtón, és csendben kiosontam a házból.

A démonom sajnos itt sem hagyott nyugtot, csendesen követett hazáig. A szobámba érve végre megszólalt.

-Nem kérdezed meg?

-Ugyan mit?

-Ne kelljen nekem kimondanom...-éreztem, ahogy lyukat éget tekintete immáron meztelen hátamba. Sóhajtottam egyet, majd egy szál nadrágba megfordultam, hogy végre szemébe tudjak nézni. Megejtettem egy féloldalas mosolyt, majd érzelemmentes hangszínt megütve kérdeztem.

-Hol voltál? Miért nem mentetted meg a lányt?-tartotta a szemkontaktust, majd egyszer csak kékre lobbant írisze mégis nyugodtan válaszolt.

-Eltűntettem azt az angyalt, aki téged molesztált, de úgy néz ki, nem csak egy van körülötted, hanem vagy hat.

-S miért vagy ideges?-fejem oldalra biccent.

-Honnan veszed, hogy az vagyok?-utánozta mozdulatomat.

-Nem ér kérdéssel kérdésre válaszolni.-vigyorodtam el.

-Ha tudni akarod...Chin-Ho miatt vagyok feszült. Pontosabban azért, mert hagytam, hogy ismét megtegye azt, amit már régen le kellett volna zárnia. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kíméletlenül hagytad ott.-hangján hallatszott az undor, és a megbotránkozás. Látszott rajta, mennyire bántja a dolog.

-Kicsim, kivel beszélgetsz?-nyit be anya a szobámba, mire én elmosolyodom.

-Senkivel anya, biztosan a telefonomat hallottad. Egy podcast-et hallgattam.-vakarom meg tarkómat. Észre se veszem, hogy a démonom mellém szál, majd közelről a fülembe suttog.

-Hazug disznó!-lehelete bőrömet érinti, mire libabőrös leszek, s hirtelen közelségétől megugrok, és majdnem elesek.

-Minden rendben?-kérdezi anya most már erősen összehúzva szemöldökeit.

-Persze, csak megkínált Chin-Ho egy kis rizsborral...-nézek félénken anyára, aki rosszallóan rám csukja az ajtót.

-Tudtad, hogy hallja, igaz?-suttogtam ingerülten.

-Az is meglehet, hogy én szóltam neki.-vonja meg a vállát egy ördögi mosollyal szája szegletében. Csak összeszorítom állkapcsomat majd elmegyek fürdeni.

Egy szál vászonnadrágban közeledem a koromsötétségben az ágyam felé. Már nem volt kedvem villanyt kapcsolni, így mindenen átesve próbálok eljutni az ágyamig. A franc essen bele, hogy ilyen jól sötétítenek ezek a függönyök.

Végül eljutok fekvőhelyemig, és sikerül befeküdnöm a párnáim közé, de mikor oldalra fordulok beleütközöm valamibe, vagy inkább valakibe.

Hei-Woo szuszogott nekem háttal. A helyzetünk a kiskifli-nagykifli pózhoz hasonlíthatott. Olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem a bőréből áradó meleget, és valamilyen más érzés is hatalmába kerít.