Fehérbe öltözve

5. fejezet: vodkás üveg

Soon-Jeong szemszöge:

Hei-Woo és én elnyújtózkodva feküdtünk a kanapén egymástól tisztes távolságban.

Nem titkolom, ha ember lenne, már rég magamévá tettem volna, de annyira abszurd ez az egész, hogy ha rá is nézek, nem tud más eszembe jutni, mint hogy milyen mennyei avagy pokoli erők uralkodhatnak abban a testben, és hogy én ehhez kevés lennék.

A furcsa ebben az egészben az, hogy még sosem éreztem így. Mindig is úgy gondoltam, a lányok számára én vagyok a legjobb választás; helyes és izmos vagyok, értelmes is és még az ágyban is jól teljesítek, a vagyonomról nem is beszélve. Ki vágyna másra?

Mégis, Hei-Woo megingat a hitemben. Pont ezért van, hogy egyszer mosolygok rá, egyszer meg levegőnek nézem. Olyan, mint a tűz.

Félünk tőle, mert nem ismerjük minden erejét, gondolatait, viszont izgalmas, ezért elkezdünk játszani.

Akár a jövő...nem tudod, mit hoz, de vársz rá, miközben tartasz tőle.

Ugyanakkor meg akarom mutatni neki, igenis kellek a lányoknak. Mindig azt érzem rajta, hogy úgy gondolja, bárki jobb lenne nálam. Be fogom bizonyítani neki, téved, ugyanis mindenki engem választana.

A mai este folyamán annyi lányt húzok meg, mint még soha. A sok gyönyörű kerek forma...

A gondolatra akaratlanul is összefutott a nyál a számban, így nyelnem kellett egyet. Éreztem, démonom felül, és felém fordul. Annyira süppedős ez a dívány...

Ugyan csukva volt a szemem, tudtam, hogy épp engem mér végig. Talán épp azon gondolkozik, hogy bele néz a fejembe.

Ez a másik, amit utálok benne. Előtte nincsenek titkaim. Kiszolgáltatottnak érzem magam vele szemben.

Ekkor elpárolgott minden mélyebb gondolatom, ugyanis megszólalt a csengő, és megérkeztek az első vendégeim.

...

Alig egy óra alatt teljesen megtelt a ház emberekkel. Legalább 60 fő tombolt a nappaliban és a kertben egyaránt a hatalmas hangszórókból áradó basszusra.

Épp egy csapat lány között táncoltam, mikor az egyik jobban hozzám simult a kelletténél, így kisajátítva engem. A többiek féltékeny pillantásokkal jutalmazták cselekedetét.

Egy pillanatra Hei-Woo-ra siklott a tekintetem, aki azt tátogta:

-Meg ne próbáld!-mire csak kacéran elmosolyodtam, és a lányt csípőjénél fogva magamhoz húztam.

-Mi a neved?-kiabáltam, mire a lány szélesen elmosolyodott, és maga után húzott a földszinti mosdóba.

-Yun-Hee vagyok.-mondta, miközben maga mögött kulcsra zárta az ajtót.

Egy piros csillogós minikoktélruhát viselt, vörös rúzzsal. Kiszőkített haja volt, nagy szemekkel és annál is nagyobb szempillákkal. Igazi csinibaba.

-S neked, cicám, mi a neved?-kérdezte, miközben közelebb lépett hozzám és elkezdte kigombolni az ingemet.

Szemeimet ellepte a vágy ködje, és mielőtt válaszolhattam volna a füle mögé tűrtem egy tincset.

-Soon-Jeong vagyok.-feleltem szinte rálehelve ajkaira. Yun-Hee-nak több se kellett tarkómnál fogva magához rántott, és elkezdte tépni ajkaimat.

Ekkor toppant be démonom, aki eleinte csak nézett minket. Ez még nem zavart annyira, mert csak az járt a fejemben, hogy itt az ideje bizonyítanom.

Lassan elkezdtem lehámozni a lány ruháját, miközben ő meg engem kezdett el vetkőztetni.

Már épp a derekáról húztam le a textilt, mikor egy hideg kezet éreztem meg csuklómon, amely visszarángatta a lányra a ruhát. Yun-Hee értetlenül nézett rám.