Mikor az életembe lépett Ő

Beosztás

Pár óra vonat út után végre megérkeztünk Roxfortba. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. Fogtam a cuccom és gyorsan leszáltam majd észre vettem egy böhöm nagy alakot aki felém integet. Odasétáltam hozzá majd bemutatkozott.

-Szia! Te bizonyára Melody vagy. Engem Hagridnak hívnak. Én kísérem az elsősöket minden évben a Roxfortba, Dumbledore megkért hogy te is az elsősökkel együtt érkezz nehogy elkeverdj itt a végén. Szóval kérlek álj be a sor végébe és kövesd a többieket! És ami a legfontosabb:NE maradj le! ~monta majd hátat fordított és elindult. Reagálni sem volt időm, így tettem amit mondott.

Egy jó 10 perces séta után elértünk egy csónakokkal teli tóhoz amikkel át kellett hogy keljünk. Már most a szemem elé tárult az iskola ami egyszerűen hatalmas volt és kifejezhetetlenül gyönyörű! Miután kiszálltunk a csónakokbol egy hatalmas tölgyfa ajtó felé vezetett minket majd megállt előtte és kopogtatni kezdett! Nem fogok hazudni rettentően kellemetlenül éreztem magam a sok törpe közt ugyanis hiába nem voltam valami magas azért az elsősök sorából kilógtam... Pár perc múlva egy idősebbnek kinéző smaragd zöld ruhás nő nyitott ajtót majd kedvesen ránk mosojgott.

-Az elsősök Mc. Galagony! ~ monta az óriás
-Á köszönöm Hagrid ezennel el is mehet ~ monta a zöld ruhás nő majd intett hogy kövessük

Kisebb várakozás után végre bemehettünk a Nagyterembe ami lélegzetelállítóan nézett ki! 4 hosszú asztal volt függölegesen különféle színű zászlókkal és címerekkel. Gondolom a házak színei és címerei...
Vörös, sárga, kék végül zöld.. Majd vízszíntesen a többi asztalra nézve helyezkedett el egy másik! Gondolom a tanári asztal lehetett. Utána néztem egy kicsit az itteni dolgoknak hogy ne legyek holt hülye ezért már tisztában voltam azzal hogy egy régi ütött-kopott süveget fognak a fejemre rakni ami beoszt a házakba. Nem mintha ezt nem monta volna el vagy úgy 5 percel ezelőtt a zöld ruhás nő akinek nem jegyeztem meg a nevét de nem baj! Halattak a név sorral miközben én nézelődtem majd elkaptam egy engem fürkésző kékes szürkés szempárt. Mikor megnéztem volna a tulajdonosát már nem láttam azt a szép igéző szemeket mert elkapta a tekintetét, de nem nagyon izgattam magam tovább ezen így nézelődtem tovább a teremben. Arra lettem figyelmes hogy eltűnt előlem a sor majd Dumbledore elkezdett beszélni.

-Kedves gyerekek idén nem csak az elsősökkel bövül az iskolánk hanem egy ötöd éves diákkal is. Fogagyátok sok szeretettel. Melody kérlek gyere és rakd a fejedre a süveget hogy megnézzük hova tartozol! ~monta majd kedvesen rám mosolygott és vissza űlt a székébe én pedig elindultam a süveg felé.
Süveg:-Áá a legifjabb Parker ~hallottam meg egy hangot de nem tudtam eldönteni hogy mindenki halja vagy csak az én fejemben beszél.
-a fekete bárány a családban! Igaz e? ~ezen mondata után  az első variációt gondoltam igaznak mert amikor a süveg azt monta hogy "fekete bárány" hirtelen suttogás halladszódott és aki eddig nem figyelt az most felkapta a tekintetét. Majd a süveg folytatta. - Te nem vagy olyan ártatlan és jámbor mint a szüleid vagy a rokonaid. Ez az előző iskoládban is meg mutatkozott. De részben ezért is vagy itt, nem de?! A bátorság, a vakmerőség és a ravazság ami igazán jellemez! És ehez még hozzá társul az is hogy az eszén túl járni nem lehet! Én a helyetekben vigyáznék vele! Makacs és önfejű, amolyan fejjel megy a falnak tipús. Igazi vezér egyéniség. ~monta a süveg majd azt vettem észre hogy mindenki engem bámul. Volt aki érdeklődve, felvontan, barátságosan de olyan is volt akinek irigységet véltem felfedezni a szemében. - Nem is kell gondolkodnom hova tegyelek. MARDEKÁR! ~Ordította a süveg majd a zöld színben pompázó asztal hatalmas taps viharban tört ki!

Elindultam az asztalomhoz lelkesen és helyet foglalaltam egy szőke lány mellett akivel szemben egy barna hajú lány ült. Kedvesen fogattak majd beszélgettek velem. Nagyon élveztem a társaságukat. Majd azt vettük észre hogy az egyik tanár felénk közeleg.

-Ne ijegy meg, ez csak Piton professzor! Ő a ház vezetőnk. Lehet hogy elsőre gorombának tünik de a házával mindig kedves. ~nyugtatgatott Daphni majd Piton közben mellénk ért és meg szólalt.
-Üdvözlöm a mardekárban Mis Parker. Az órarengyéért és a szobabeosztásáért kérem keressen az irodában még ma. ~monta unottan és mogorván, majd ezzel elindult. De még mielőtt elment volna vissza fordult és egy gúnyos mosoly kíséretében ezt monta: - Remélem itt nem fog gyujtogatni ugyanis ez az iskola az utolsó reménye Parker! ~erre mindenki ijetten nézett rám és ismét magamon éreztem azt az igéző szempárt. Azonban sosem arról voltam híres hogy az ilyen beszólásokat csak úgy elengedem, azt sem néztem hogy gyerek, felnőtt, vagy tanár. Felőlem lehetett akárki. Akkor is enyémnek kellett lennie az utolsó szónak, és ez most is így volt....
-Ne aggódjon professzor, majd vigyázok! ~montam kisé gúnyosan és egy félmosolyra húztam számat.

Szerintem nem volt hozzá szokva hogy csak így vissza beszélnek neki mert elég csúnyán felhúzta a szemöldökét morgott egyet majd otthagyott. Körülöttem mindenki meglepődve és megszeppenve tapasztalta hogy a suli legrettegetteb tanárának épp most szóltam vissza, amit még a legneveletlenebb gyerek sem mert megtenni. Ezt a drága újdonsült barátnőim szóvá is tették!

-Wáoh eddig még senki nem mert vissza szólni Pitonnak! Mindenki irtózik tőle! Nagy vagy csajszi. ~nevetett a velem szemben ülő Pansy én meg csak büszkén mosolyogtam.
-Igen ez mind szép és jó de ha folytatod büntetést fogsz kapni! ~ szólt Daphni mérgesen majd szóvá tette azt amiről egyáltalán nem akartam beszélni... - De hogy értette Piton hogy reméli itt nem fogsz gyujtogatni? Mit csináltál az előzó sulidban?
-Azt inkább most hagyjuk, majd talán egyszer elmesélelm de most nincs kedvem erről beszélni! Ugye nem gond? ~ kérdeztem majd megértően rámmosolyogtak. Ez után pedig megszólalt a már jól ismert arrogáns és beképzelt hang!
-Na mivan Parker? Gyujtogatunk - gyujtogatunk? Nem csodálom hogy ki tettek az iskolából! Egyrészt énsem akartam volna magamra gyújtatni az épületet, másrészt pedig sárvérüekkel sem tárgyalnék szívesen! ~monta gúnyosan a szőke.
-Tudod még ha sárvérű is lennék akkor képzeld éppen most beszéltél volna egyel! Szóval kivel nem tárgyalsz szívesen? ~ erre csak felhúzta a szemöldökét. - Figyu te kis egoista, nem azért irattak be a szüleim ide hogy nap mint nap ilyen kis beképzelt faszfejeket nézegessek és pazaroljam rájuk a drága időmet. Nem tudom hogy mért vagy annyira oda ettől a Malfoy névtől de nem is érdekel. De mondok egy titkot... Ez ugyanolyan név mint a többi, semmit nem jelent! Attól hogy te és a nagyfejű apád úgy odavagytok attól még nem lesztek se jobbak se okosabbak! Szoval békén lehet hagyni! ~ezzel válaszát meg sem várva feláltam és ki sétáltam a teremből megkeresni a házvezetőm irodáját! Több kevesebb sikerrel...