Mikor az életembe lépett Ő

A kezdetek

Minden egy szép nyári napon kezdődött amikoris megkaptam a Beauxbatons akadémia elbocsáto levelét amiben leirták hogy rosz magatartásom, kezelhetetlen viselkedésem, és makacs magaviseletem miatt eltanácsolnak az iskolából. Ez nem mást jelent mint hogy iskolát kell váltanom ami nem más lesz mint a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző. Hát igen, nem mindenki keztheti oly fényesen a híres Roxfortban a tanulmányait mint a legtöbben... Mikor megjött a levél én számítottam az eredményre ellenben a szüleimmel! Ők nagyon reménykedtek hogy kapok még egy esélyt de ez lehetetlen volt ugyanis nem most furdult elő először eféle incidens. Azt hiszem ezt belehet annak tudni hogy nem voltam/vagyok valami jó "gyerek". Számtalan hülyeséget csináltam és az még csak tetézi a dolgot hogy tisztában voltam a következményekkel. Kivéve egyel, arra nem számítottam hogy annyira túlzásba viszem hogy ki is rúgnak...
De térjünk vissza a jelenbe! Épp a kezemben fogom a levelet és viszem a szüleimnek hogy együtt tudjuk meg a döntésüket.

-Anya, apa megjött a levél az akadémiáról! ~mentem a nappaliba majd leültem melléjük
-Végre már ideje volt! ~bosszankodott anyám. - mutasd csak hogy döntöttek
-Tessék. ~majd a kezébe nyomtam a levelet, persze én tudtam mire kell számítanom..
-Olvasd hangosan drágám ~szólt apu majd közelebb húzódott, és anya belekezdett:
-Kedves szülők értesítem önöket hogy ezennel lányukat Melody Parkert eltanácsoljuk az intézményünkből!
Okok: neveletlen magatartás, nem hölgyhöz méltó viselkedés, szemtelen és makacs magaviselet!
Az itt maratt holmikat elkülgyök. További jó nyarat!

                                 Tisztelettel :
                                 Madame Maxime
                               
-Hát ez fantasztikus mondhatom! ~ordított anyám torka szakattábol
-Hé anya ez még nem a világ vége van egy csomó más isko... ~folytattam volna de közbe vágott
-Igen és szerinted ha megmutatjuk bármilyen iskolának ezt az elutasító levelet lesz olyan hely ahova felvesznek? ~ még mindig üvöltött
-Mongyuk a Roxfort? ~kérdeztem tök higgadtan de erre a kérdésre még idegesebb lett
-A Roxfort?? Hiába vesznek fel oda minden hülyét, egy ijen kezelhetetlen neveletlen gyereket mint amijen te vagy még oda sem vesznek fel!
-Hát köszönöm hogy megosztottad velem ezt az információt de azért én meg próbálom ha nem baj ~már én is üvöltöttem, a higgatság valahogy egy szempillatnás alatt elillant belőlem
-Hé nyugogyatok meg nincs értelme kiabálni és veszekedni, el kell fogadnunk és túl kell lépni. Melodynak igaza van, ez nem a világ vége! Megolgyuk nyugi. ~szólt közbe apa mire mind a ketten abba hagytuk a kiabálást
-Jó, rendben igazad van. Ne haragudj kicsim csak elgurult az agyam és megijettem hogy most mi lesz, de tényleg van megoldás. A Roxfort jó lesz ráadásul Dumbledoret ismerem is meg tudjuk vele beszélni. ~mosolyodott el anya és küldött felém egy sajnálom pillantást.
-Semmi baj anya nekem sem kellett volna kiabálnom, sajnálom. ~montam majd megöleltük egymást

************************************

Másnap a szüleim elmentek hogy beszéljenek Dumbledorral én pedig otthon pakolásztam a cuccaimat amik nem rég érkeztek meg Franciaországból ugyanis volt pár holmim ami ott maradt.
Eléggé elidőzhettem a gondolataimmal és a pakolással ugyanis csak azt vettem észre hogy anya boldogan kiabál a földszintről hogy megjöttek. Én természetesen azonnal rohantam le hozzájuk és a reménykedésemet hogy anyának jó kedve van csak az tutta fokozni hogy amint meglátott mosolyogva átölelt.
-Gratulálok kicsim az 5. évedet a Roxfortban kezdheted! ~monta szinte már kiabálta boldogan anya, apa pedig csak mosolyogva bólogatott a háttérben.
-Hát ez csodálatos!! ~ugrottam a nyakukba vidáman
-Itt van a lista erről mindent be kell szerezned az abszolúton még ma de mi nem tudunk elkísérni. Boldogulsz egyedül? ~kérdezte apa
-Ne csináljátok már persze hogy menni fog egyedül elvégre 15 éves vagyok! ~emlékeztettem őket, néha muszály mert elfelejtik hogy már nem 5 éves vagyok.

Elköszöntem tőlük és indultam is az abszolútra. Odaértem és elkesztem olvasni a listát. Mindent beszereztem már csak a talár volt hátra, elis indultam vagyis indultam volna ha nem jön nekem valaki és vágódok hanyatt...
-Már bocs de nem tudnál a lábad elé nézni sárvérű? ~kérdezte egy magas tejfölszőke hajú srác aki amilyen helyes volt olyan bunkó is
-1: neharagudj, 2:ha jól emlékszem te jöttél nekem szóval nem is nagyon értem mért én kérek bocsánatot! ~montam a földről felkelve
-De nagy szája van itt valakinek, jobb ha vigyázol hogy pörög a nyelved kislány nehogy elvigye valami! ~monta lenézően mjad otthagyott
-Ekkora egy bunko parasztot!
Majd beértem Madam Malkim talárszabászatába és meg csináltattam a talárom. Hazaérve ledoptam a cuccaimat, elmeséltem anyáéknak a történeteket: mongyuk a bunkó srácot kihagytam majd lepihentem.
A nyár többi napja gyorsan eltelt és elérkezett a szeptember majd indulhattam Roxfortba.

Sziasztok ez az első könyv amit írok szóval bocsi ha eleinte szar lesz de majd csak bele jövök. Ez lenne az első rész remélem tetszik, és tényleg bocsi ha nem lett a legjobb! 😅🥰