Mikor az életembe lépett Ő

Akár csak az apja...

Miután elindultam Dumbledore irodája felé eszembe jutott valami. Nem vagyok rá kényszerűlve hogy kirugassam. Hisz elbírok vele. Vesztemet nem tudja okozni! Inkább zsarolni kéne. Megmutatni neki hogy itt nem csak neki van hatalma. Túl sokat képzel magáról az a nő. Ideje móresre tanítani! Így hát meggondolva magam gyorsan irányt váltottam és elkeztem gondolkodni hogy mit kéne kérnem azért hogy a mocskos kis titka ki ne derüljön. Miközben ezen gondolkottam neki mentem valakinek, először azt hittem Draco az mivel teljesen ugyanolyan illata volt mint neki. De nem is véletlen, ugyanis nem más állt előttem meglepődve mint a nagy Lucius Malfoy. Önelégült képétől a hányinger keringetett. Azt hiszi hogy mindenki fél tőle és egy gonosz pillantásától mindenki a föld alá bújik. Hát ere most rábaszott mert én pont nem az a fajta vagyok aki megijed egy Malfoy félétől... Fel néztem, vetettem rá egy lenéző pillantást majd tovább indultam. Vagyis csak akartam de vissza húzott majd beszélni kezdett.

-Nocsak! Milyen neveletlen valaki. A mugli szüleid netán nem tanítottak illemet?! Vagy tán kivágták a nyelved?
-Uram megtenné hogy nem ordít? Fáj a fejem... ~montam neki szememet forgatva amin nagyon meglepődött. Láttam rajta hogy végig mért és valamit nagyon nézett vagy keresgélt rajtam. Egyből tuttam hogy mit.
-Hát a nyelved a hején van akkor tán a mugli szüleiddel van a gond? ~monta felhúzott szemöldökkel. Tuttam mi a szándéka. Fel akart idegesíteni hogy mégjobban meggyőzöggyön selytéséről.
-Na jooo! Látom nincs képbe egyes dolgokkal. Szoval akkor nézzük csak: a szüleim egyátalán nem muglik! ÉRTI?? És de, nagyon sokat jártattak illem órákra de hát mit tuttak velem kezdeni ha szartam az egészre?! Végül pedig kimondhatnám azt hogy bocsánat de hát minek hajigálni vele feleslegesen mikor tudjuk hogy hatalmas sullya van a szónak. ~próbáltam a lehetö leghiggattabban elküldeni a picsába de hát nem ment valami jól.
-Látom kislány szépen pörög a nyelved. Tán nem tudod kivel beszélsz?
-Netán kéne? ~még szép hogy tuttam, de ha már egyszer itt a lehetőség a zűrzavarra nem halasztom el.
-Pontosan tudod te hogy én kivagyok Parker! És mindketten azt is tugyuk pontosan hogy te kivagy! Nem igaz Denem kisasszony?
-Maga meg miről beszél? -nem húztam fel magam inkább kiröhögtem. De azért megijettem mikor ezt kimonta. De mégis mit vártam volna!? Hogy majd pont ő nem ismer fel? Hagyuk már.
-Mindketten pontosan tugyuk!
-Melody?! ~szólalt meg egy hang a hátam mögül. Megfordultam és Draco állt előttem meg lepett arcal amit meg is értek. Én se értem mért beszélgetek az apjával akkor ő honnan értené? -Ti meg mit csináltok?
-Beszélgetünk! Mért fiam minek tűnik?
-Ti ketten? Ez kicsit fura! Nem is ismeritek egymást.
-Dehogynem! Jobban ismerem mind hinnéd! Nem igaz Denem? Jaaj bocsánat eltéveztettem Parker!
-Hogy mi? ~szegény Draco egy szót sem értett az egészből amit meg is értek. De Lucius még megfüzet ezért hogy Draco előtt kimonta azt a szót hogy Denem. De nem akartam most ezzel a dologgal foglalkozni. Megláttam Umbridge-ot és előjött belőlem a Denem. El is indultam felé de Draco megragatta a csuklóm jelezve hogy ne mennyek oda. -Te meg mégis minek akarsz oda menni? Most jöttél ki büntető munkáról! Netán mégegyet akarsz? ~kérdezte felháborodva de mégis féltő és gyengéd hangon.
-Nyugi ezuttal fordult a kocka. A következő honapokba az a boszorkány a tenyeremből fog enni és úgy fog viselkedni mint egy kis pincsi kutya amíg meg nem unom a játékot és ki nem rugatom. ~montam elégedetten
-Mivan? Most ebből egy szót sem értek!
-Nem nagy dolog csak megmutatom Umbridge-nak hogy rossz súlycsoportal kezdett.
-Ez hülyeség megint bajba kerülsz!
-Jaj ugyanmár ha bajba is kerülök könnyen kivágom magam de ezuttal ijenre nem kerül sor. És ha ez a kis boszorka tud normálisan viselkedni talán még taníthat egy kicsit. ~majd fogtam magam és a tanárnő után rohantam. Draco aggódva nézett utánam míg Lucius elismerően figyelte ahogy egyre jobban olyanná válik a személyiségem mint apámé.
-Fu de utálom hogy ilyen irányítás mániás!!
-Akár csak az apja! ~monta Lucius elégedetten majd elindult a kijárat felé magára hagyva fiát a gondolataival és kérdéseivel amik türelmetlenül választ vártak.

Sziasztok!💕 Ahogy igértem hogy igyekszem a kövivel most be is tartottam😌😂 De sajnos lehet hogy nem lesz mindig így hogy ilyen viszonylag gyorsan tudom hozni a folytatást! Ezért előre is bocsi de igyekszem! A helyesírási hibákért bocsánat biztos vannak benne itt-ott. Remélem tetszik a könyv, jo olvasást nektek és megprobálok sietni a kövi résszel!🤗❤