Mikor az életembe lépett Ő

Tiszteljetek!

A napok és a hónapok gyorsan teltek. Már csak 2 hónap volt hátra a suliból. Apám minden héten legalább egyszer elvárta hogy megjelenjünk a gyűlésen. Nem értem mi értelme. Semmi újat nem mond, csak ugyanazt hajtogatja. Teljesen megszállottja ennek az egész dolognak. Dehát ő az apám. Ráadásul nem akárki. Dracoval jól alakulnak a dolgaink. Igaz még most sem jelentettük ki hivatalosan hogy együtt vagyunk, de nemtudnánk egymás nélkül létezni, valamint az egész suli tisztában van vele hogy van köztünk valami. Ami a csapatot illeti, még mindig imádok velük lenni. Azonban kisebb változások alakultak ki. A mi kis ötös brigádunkhoz csatlakozott egy hatodik tag is, még pedig Theodore Nott. Nagyon csípem, szeretek időt tölteni vele is. Nos ez éppenséggel Draconak nincs ínyére, de szerencsére sosem rendez jelenetet, valamint ő is nagyon kedveli a srácot. Változás még hogy Pansy nekem köszönhetően kissé átalakult. Egyszerűen imádom. A visszahúzódó, csendes lányból, aki csak akkor szólal meg ha tényleg kihúzzák a gyufát, egy komisz, és nagyszájú hölgyemény lett, aki szívesen tesz keresztbe másoknak. Daphne megmaradt a nyugodt, és átgondolt, valamint fegyelmezett viselkedésénél. Rá nem voltunk hatással, de ez nem jelenti azt hogy kevésbé szeretném mint Pansyt. Nem is baj ha van egy olyan ész a csapatban mint Daphne aki megfontolt, és nem olyan forró fejű mint például én. Azonban nem hiába osztotta be a süveg hozzánk, tud ő ravasz is lenni, és időnként kinyitja a száját. A titkom még mindig biztonságban, viszont most már két legjobb barátnőm is őrzi. Theo csak nem rég csatlakozott hozzánk, így ezért ő nem tud semmit. A dolgunk egyre jobban megy a Roxfortban. Elértünk a legnagyobb fokozatra. Féltek tőlünk.... Ha megláttak minket odébb álltak, nem szóltak hozzánk. Ha külön-külön, ha együtt, tiszteltek minket. Nem is kell mondanom apám felettébb büszke volt rám. De rólunk igazából ennyit.

Potterékel a helyzet változatlan. Szúrós szemek, fintorok, újjal mutogatások, haragos pillantások, és vádaskodás. Fogalmam sincs honnan szedte, de megvan róla győződve hogy közünk volt Sirius halálához. Ott voltunk igen, de megőlni egy ártatlan embert. Gonosz vagyok nem titok, de hideg vérrel nem gyilkolok. Velük igazából most dolgunk nem volt. Amíg nem ütötték bele az orrukat a dolgomba, nem volt velük bajom. Velük ellentétben az új Hollóhátas lánnyal, asszem Cho. Na vele elég sok bajom lett rövid időn belül. Csak három hete volt a suliban, de kis királylánynak érezte magát. Pedig mindenki tudta hogy a főnök én vagyok. Igazából a mondás is úgy tartja, hogy csak addig játszanak a tűzzel, míg meg nem égnek. Ez nála is így volt. A türelmem véges, valamint nem pocsékolom ilyen kis ribancok oktatására a drága időmet. Ha a szép szóból nem ért, játszhatunk durván is. A szócsaták helyett nálam a tettek amik előnyt élveznek. Nemsokára megértetem vele. Valamint az sincs ínyemre hogy Dracot követi minden lépésével. Három hete tűröm, és kezd fogyni a türelmem. Na de akkor ugorjunk is a jelenbe.

Épp a Nagyterembe tartunk mind a hatan hogy vacsorázzunk. Ahogy beértünk a kis drága újoncunk egyből Dracot kereste a szemeivel, majd meg is találta. Mellettem. Balszerencsémre Draco pont kiszúrta a szem forgatásom amin jót nevetett.

-Vicces? ~kérdeztem kicsit sem kedvesen viszont ő csak kuncogott
-Csak nem féltékeny vagy drágám? ~kérdezte a fülemhez hajolva, majd nyomott egy puszit az arcomra, ezt mind menet közben, ugyanis az asztal felé lépkettünk éppen. Szerencsémre Cho pont végig nézte
-Szó sincs róla
-Aha ~mondta két kuncogás közt

Még jó hogy felnéztem ugyanis a többiek bestoppoltak előttem.

-Miaz? Most miért álltatok meg? ~ezzel utat engedve nekem kiléptem mögülük. Eszméletlen menő volt, tudjátok mint a filmekben.
-Azt hiszem egyesek nemtudják a helyüket ~szólalt meg Pansy keserűen
-Parancsolsz Parkinson? ~nyávogott Astoria
-Ó nagyon szívesen Greengrass. Fogd a picsád és takarodj! Most! ~wáo! Nagyon büszke voltam rá. Mintha magamat hallanám
-Látom beilleszkettél. Hogy kinyílt a szád. Oh és az én drága nővérkém. Mivan neked csak a kuss és nézz szerep jutott?
-Azt ajánlom hugicám fogd be a szádat és tünés amíg még tudsz. Lehet hogy pár perc múlva már nem leszünk ilyen kedvesek. ~na végre. Daphnetól ez már haladás. Ki áll magáért, ezt már szeretem, na de most én jöttem. Ők nemtudták kitenni kedvességgel, hát kiteszem én erővel.
-Na jó ebből elég. Vártam egy kicsit, hátha megjön a nem létező eszed, de úgy tűnik ara várhatunk még eleget. Próbáltak veled kedvesek lenni ha nem tűnt fel, de nem vetted a lapot. Sebaj, én jövök. ~mosolyogtam gonoszan mire Draco mellém lépett
-Mel csak óvatosan. Mindenki minket figyel. Ne csinálj nagy jelenetet.
-Ez csak tőle függ drágám nem tőlem
-Jaj és mégis mit tudnál kezdeni velem? Lecsapsz? ~nevetett hisztérikusan ami gecire idegesített
-Nem, nyugi! Tudok jobbat. ~ezzel felléptem az asztalra, majd lendületből arcon talpaltam. Borult egy nagyot, valamint a pofikája vörösen virított. Esését sikítással koronázta meg, ami miatt természetesen már azok is minket figyeltek akik eddig nem.
-Te normális vagy egyáltalán? ~üvöltötte arcát fogva
-Teljesen, csak tudod utálom ha dacolnak velem. ~már én is üvöltöttem, majd egy hirtelen gondolat miatt megfordultam, és az asztal tetején állva, a többiekhez kezdtem beszélni.

-Most jól figyeljetek! El mondok valamit most először, és utoljára. Ajánlom jól jegyezzétek meg. Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor most nyilvánvalóvá teszem. Utálom ha ellenszegülnek velem. Most láthattátok. Valamint azt is, hogy nem vagyunk szívtelen szörnyek. Igen, elbántam vele. De előtte a ránk nem jellemző kedvességgel kértük, hogy adja át a helyet mivel ez a miénk. Tehát merem remélni hogy ebből a példából tanulva, nem várjátok meg a jövőben hogy eldurvuljanak a dolgok. Viszont ha a szép szóra nem hallgattok, nem fogok könyörögni, vagy érveket fel hozni. Egyszerűen csak lépek. Azonban ezt most leszögezem, hogy a következő lépés a durvább verzió lesz. És hát ugyebár nem is kell mondanom kinek a javára dől el. Tehát mi ebből a tanulság? Ha nem akarjátok a gyengélkedőn tölteni az éjszakát, nyugton maradtok szépen a seggeteken. ~ezt a lehető leg ridegebb hangomon mondtam, biztosra menve hogy komolyan vegyenek. Miután befejeztem Draco elém lépett és le emelt az asztal tetejéről. Vártak hogy tényleg ennyi lenne-e, majd elkezdődőt a várt susmus, amiről gondoltam hogy lesz. Szépen helyet foglaltunk. Én Draco és Blase mellett míg két barátnőm és Theo velünk szembe.

-Hű te aztán tudsz, mindenki elhallgatott előled. ~mondta Theo csillogó szemekkel mire Draco a combom kezdte szorítani amin jót kuncogtam
-Muszály tudatni velük hogy mit szabad és mit nem. Nálunk így mennek a dolgok, de ne aggódj hozzá szoksz idővel
-Igaz még kb csak egy hónapja vagyok veletek, de nagyon imádom. Jó a társaság meg minden ~igaz többes számban fogalmazott amit mindenki hallott, de Draconak valamiért nem tetszett. Lehet a csillogó szemeivel nem volt megbékélve amik égszínkéken ragyogtak, különösen ha velem beszélt
-Hát ennek örülök ~mosolyogtam rá kedvesen majd Draco kezére néztem ami még mindig a combom markolta
-Mi az, féltékeny vagy? ~súgtam a fülébe vissza adván a pár perccel ez előtti tettét, mire csak megforgatta a szemét és horkantott egyet.

Vacsi után útjaink külön válltak. Theo szeretett volna velem könyvtárba menni amire mosolyogva mondtam igent, azonban Dracot majd megette a méreg amin Theon kívül mindenki jót nevetett.
Nem is kell mondanom ebből nem lett könyvtár mivel őfelsége közbe szólt.

-Bocsi nem akarok ünnep rontó lenni, de megigérted hogy segítesz nekem a házival.
-Tényleg? ~kérdeztem meglepődve, mivel nem emlékeztem semmi ilyenre majd rájöttem szúrós pillantásaiból hogy csaj kifogást keres.
-Igen ~nyomta meg erőszakosan a "g" betűt
-Oh igen emlékszem. Ne haragudj Theo elfelejtettem, holnap bepótolhatnánk?
-Persze ~mondta ragyogó arcal, amit az én kis féltékeny szőke hercegem egy kicsit sem kedves morgása kísérte. Majd megszólalt Pansy hogy oldja a hangulatot, és természetesen Daphne is vette a lapot
-Viszont mi is a könyvtárba indultunk Daphneval, szóval ha szeretnél gyere velünk
-Szívesen veletek megyek
-Szuper akkor induljunk is ~ezzel ők hárman elköszöntek, majd Blase is ment a dolgára, így ketten maradtunk Dracoval
-Na jó, akkor mennyünk a szobámba, és segítek neked
-Mi, mégis miben?
-Hát nem te kérted? ~kérdeztem incselkedve
-Ja hogy az. Nem is értem mit akar tőled. Szálljon már le rólad. Ez tök szánalmas ~csak úgy köpködte a szavakat. Én a klubbhelyiség felé indultam, azon belül a szobámba. Ahogy gondoltam követett is. Viszont be nem állt a szája. Minden szavával nem tetszését fejezte ki Theo közeledése iránt.
-Draco higgadj már le! ~itt már a szobámban voltunk
-Oh ne aggódj, lehiggadok majd ha leszállt rólad
-Szóval én is kapjak idegbajt azon hogy akárhányszor kilépsz valahova, a lányok csorgatják a nyálukat utánad?
-Jaj mintha nálad nem ez lenne a helyzet
-Mert nem is! Theo az egyetlen akit úgy érdeklek, ere te egyből kiakadsz
-Te most komolyan azt hiszed hogy Notton kívül senkit nem érdekelsz?
-Nem csak hiszem, tudom is
-Ezek szerint nem látod milyen szemmel méregetnek téged
-Draco miért vagy egyáltalán kiakadva? ~léptem elé arcát megfogva, mire finoman közelebb húzott magához és gyengéden beszélni kezdett
-Mert túl tökéletes vagy, és lényegében mi is csak egy "sziával" kezdtük
-Életem nemár. Te is tudod hogy nem érdekelnek a többiek
-De őket te igen
-Addig ne zavarjon amíg engem csak te érdekelsz
-Jó de akkor ezt a tanácsot fogadd meg te is ~ezen csak mosolyogni tudtam. Egyszerűen olyan aranyos amikor féltékeny
-Miaz most min mosolyogsz?
-Semmi ~mondtam szintén mosolyogva, mire száját az enyémre tapasztotta, és élveztem kellemes csókjait ajkamon.
-Igérd meg hogy kedves leszel vele
-Nem Theoval van bajom, hanem a viselkedésével ~duzzogodt
-Draco!
-Jó megigérem. De ami az enyém az az enyém, és nem engedek belőle!