Mikor az életembe lépett Ő

Dühkezelési probléma

Pár hét múlva minden a megszokott kerékvágásban ment. Kivéve az hogy Potter kesergett Sirius miatt de ezt még meg is értettem. A diákok dolgukat tudva egyből utat engedtek nekem amint megládtak. Mintha én lennék a gonosz boszorkány aki a szemével öli az áldozatait már akkor is ha az útjában állnak. Draco pedig mint valami testőr haladt a jobb oldalamon ugyanazt téve Blase a balomon. Azért azt meg kell hagyni hogy élvezem. Legalább nem szemtelenkednek így nem kell min kiakadnom tehát nincs veszélyben a titkom. Blase pár napja tudta meg rólam az igazat mivel ő is halál faló gyerek ugyancsak mint Draco. Nem féltem hogy kikotyogja bárkinekis mivel ő volt az egyik legjobb haverom, másrészt apám kinyirta volna. Két legjobb barátnőm mindig csatlakozott társaságunkhoz. Akár csak én ők is élvezték a folyosókon kapott figyelmet valamint hogy nem kell utat törniük maguknak. Hiába voltak teljesen normálisak és kedvesek mardekáros léttükre, azért a figyelem központjában ők is szívesen szerepeltek. Tisztában voltak azzal hogy van valami amit a két srác is tud velem kapcsolatban mivel a felszínbe be avattam őket, ők pedig türelmesen vártak míg elmondhattam nekik az egészet. A többiek mindig irigykedve bámultak minket Draco miatt mivel még mindig ő volt a Mardekár szívtipró hercege akiért mindenki oda van. Kelletlenül nézték hogy Draco minden áldott nap mellettem sétál és hanyagolja eddigi játszó társait. Astoria minden egyes alkalommal szemmel ölt mikor meglátta a mi kis ötös fogatunkat és ahányszor csak tudott oda köhintett valamit. Hát, ma sem volt másként. Utunkat elállva vágódott be elénk és nyávogni kezdett.

-Nocsak nocsak kiket látnak szemeim? Csak nem a nagyképű ötös bandát? Persze te kivétel vagy Draco drágám téged sosem bántanálak. ~flegma mosolyt villantottam majd kicsit sem türelmesen megszólaltam
-Húzz az útból Greengrass!
-Jaj most félnem kéne?
-Nem ártana
-Kinek hiszed magad? ~ere a kérdésére közelebb léptem szinte bele az arcába mire Draco hirtelen utánam nyúlt nehogy hülyeséget csináljak.
-Egy boszorkánynak aki most azonnal töri ki a nyakadat ha nem teszed amit az előbb mondtam.

Ezzel a lendülettel hátraugrott kettőt és pálcát rántott majd rám szegezte azt. Meg kell hadjam elég rossz döntés volt tőle.  Éppen egy varázs igét akart kiejteni a száján mikor egy csettintéssel kirepítettem kezéből a pálcát. Ilyedt arcát látva elkapott a nevetés amit nem is titkoltam. Kis kacagás után incselkedő hangon megszólaltam

-Most már félsz Greengrass?
-Ezt mégis hogyan csináltad?
-Oh nem kell neked mindenről tudni.
-Ezt jelenti fogom Piton professzornak!
-Csak bátran, lássuk elhiszi-e! ~ezzel felkapta a földről a pálcáját majd el rohant
-Óvatosabbnak kéne lenned! Ha most nem Piton lenne a házvezetőnk elég nagy bajban lennél Mel ~szólt Draco féltő hangon de ugyan már majd azt én tudom mit csinálok
-Ugyan Greengrass-nek csak a szája nagy. Amugy is, így fogja csak megtanulni hogy hol is van a helye ~feleltem kissé ingerülten
-Ez oké de nem is félsz attól hogy valaki meglát és jelenti Dumbledore-nak? ~most Blase kérdezett amire egyszerű tömény választ adtam
-Nem! ~a két lány egy szót sem szólt csak hallgattak. Tudták hogy vannak dolgok amiről jobb ha nemtudnak.

A délután nagy részét egyedül töltöttem a szobámban. Elkeztek felgyülemleni bennem az érzések. Nem kockáztathattam meg egy újabb balesetet így inkább távol tartottam magam az emberektől. A düh viszont csak egyre nőtt és nőtt, a sírás szélén álltam. Ökölbe szorított kezekkel ültem az ágyon és néztem a négy falat. Már majdnem legördült az első könnycseppem mikor hangos dörömbölést hallottam az ajtómon. Nem értem Draco miért nem adta még fel. Ezt az oldalamat még neki sem mutatom meg.

-Melody Parker már 4 órája a szobádban kuksolsz nyisd ki ezt a kurva ajtót vagy berúgom!
-Menj el Draco

Itt már nem bírtam tovább és folyni kezdtek a könnyeim ami után általában az szokott jönni hogy szét verem azt a test részem ami éppen előttem van. Az agyam már kezdett kikapcsolni. Épp adtam volna a combomnak az első ütést mikor az ajtóm nagy hangal kicsapódott és beviharzott rajt a szőkeség.