Mikor az életembe lépett Ő

Kegyetlen Igazság

Sohasem láttam Malfoyt ilyen rémültnek.... Esküszöm majdnem megszakatt a szívem az arca láttán. A szeme már nem csillogott olyan gyönyörű égszínkéken és kíváncsian, inkább szürkés és ködös szemekkel meredt rám. Bevallom ez egy kicsit megijesztett.

-Draco... Kérlek mondj valamit! Haragszol rám? Legalább ere válaszolj kérlek! ~félve tettem fel a kérdést ugyanis rettegtem a választol
-Ez mégis hogy lehetséges? ~kérdezte szinte suttogva, a szemeim kezdtek csillogni már majdnem elsirtam magam pedig ez rám nagyon nem jellemző
-Nemtudom... Bellatrix azt mondta hogy még kiskoromban apám és ő lerakott egy ajtó előtt hogy fel neveljenek majd mikor elérem a megfelelő kort megkeresnek. KB 7 éves lehettem mikor a szüleim rászánták magukat és elmondták ugyanezeket a dolgokat amiket Bellatrix. Draco, haragszol rám?
-Mégis hogy tudnék rád haragudni? Eről nem te tehetsz Melody. De az apám, ő honnan ismer téged?
-Valószínűleg felismert. Állítólag nagyon hasonlítok az apámra. Vagyis Bella ezt mondta. Valamint nem hiszem hogy más mert volna vele így beszélni ~nevettem el magam kellemetlenül
-Nos hát igen apám általaban elriasztja az embereket. De ne félj hercegnőm én mindig itt leszek neked bármi legyen ezt ne feledd!
-Köszönöm Draco! ~Bevallom nagyon megkönnyebbültem hogy ezt mondta. Fura, de úgy érzem nem akarom őt elveszíteni
-De remélem tudod hogy van benned jó nem vagy olyan mint ő!
-Ezt én is mondthatnám neked Draco hisz igaz de mit sem számít! Szeretném azt mondani hogy majd eldöntöm hogy mi akarok lenni de sajnos ez nem lehetséges ugyanis ez már akkor eldőlt mikor meg születtem! Ezen nem lehet változtatni... És igen szeretném azt hinni hogy jó vagyok de egyszerűen nem megy, érzem hogy rá hasonlítok
-De Melody te nem vagy az apád!
-Draco hát nem érted? Én nem tudok jó lenni! Egyszerűen azt se értem veled hogy vagyok képes így viselkedni hisz már oly sokszor próbáltam de nem sikerült! Veled mégis megy
-Tudom milyen érzés hidd el! De nem vagy egyedül én itt vagyok! ~bevallom most egy kicsit elérzékenyültem, hihetetlen de a nagy Draco Malfoy mégse olyan érzéketlen mint ahogy sokan azt mondják
-Köszönöm Draco!
-Ne köszönd, na de most szépen meséld el az Umbridges dolgot ~mosolygott pimaszul
- Hát jooo, de ígérd meg hogy nem szólsz senkinek
-Ígérem hercegnőm
-Helyes! ~elmosolyodtam majd elmeséltem neki mindent
-Azt a kurva hát mindenre számítottam kivéve ere
-Hát igen csupa meglepetés vagyok... Na de ha most nem bánod megyek és megkeresem azt a szipirtyót van vele egy kis megbeszélni valóm
-Jolvan de vigyázz magadra te lány különben kikapsz
-Jaaj most félnem kéne? ~kérdeztem nevetve
-Oo de még mennyire

******
Ezután a kis csevely után rohantam és meg kerestem azt a kurvát, nem is kellett sokat keresnem ugyanis messziről hallottam a vissza taszító undorító hangját amint Potterékkel ordibált. Oda mentem majd mikor észre vett nyájasan hozzám szólt

-Netán keres valakit miss Parker?
-Hát ha már így kérdezte igen, lenne egy kis megbeszélni valónk nem gondolja? ~vontam kérdőre ami láthatólag nem tetszett neki de kit is érdekel?
-Nem gondolja hogy tanulnia kéne némi tiszteletet Parker?
-Maga meg nem gondolja hogy percek alatt kirugathatom? ~vágtam vissza gúnyosan
-Tehát még nem vetett a kutyák elé ~jegyezte meg keserűen
-Nem, de neagodjon megvan az ára ~miközben mi veszekedtünk Potterék kíváncsian füleltek, jellemző nem viselik el ha valamiről nemtudnak
-Javaslom hogy ezt inkább beszéljük meg az irodában
-Ez az első jó ötlete azóta amióta találkoztunk, de nem ártana átfesteni azt az irodát úgy néz ki mintha be hányt volna egy unikornis...
-Szerintem tegyünk úgy mintha ezt nem is hallottam volna
-Jaj elismételjem?
-Parker sok lesz nem gondolja?
-Ugyanmár tanárnő nyugodjon már le senkinek nem tesz jót a sok ideg a végén még ráncos lesz, mongyuk ennél jobban nehéz lenne ~mondtam pimaszul. Hihetetlen de a 3 kis nyomorult még mindig nem távozott, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk, csak álltak és hallgatták a kis szócsatánkat.
-Potter maguk elmehetnek, majd később megkeresem magukat! Parker, jöjjön!
-Tettem amit mondott elindultam utána egyenest az irodája felé. Potter és a kis bandája úgy csinált mintha leléptek volna de ugyanmár biztos voltam benne hogy utánunk lopakodnak hallgatózni.
-Nos most hogy itt volnánk beszéljen! Mit akar tőlem?
-Hm nem lehetne egy kicsit udvariasabb?
-Azt ajánlom ne játszon a türelmemmel Parker! Különben...
-Különben mi Umbridge?
-....
-Na látja én is így gondoltam. Szóval, vágjunk bele! Az az igazság hogy fogalmam sincs mit kéne kérjek hogy ki ne derüljön a mocskos kis titka. De ne aggódjon kitalálok valamit, csak türelem!
-Maga játszadozik velem!?
-Oo igen és még milyen jól csinálom ~pimasz mosolyra húztam számat. Nemtudom mi ütött belém de egyszerűen élveztem hogy én irányítok, de ami még jobb volt láttam a félelmet a szemében.
-Mondja! Maga mégis hogy lett ilyen mocskos természetű? A szülei és a rokonai mind szerény hugrabugosok voltak. Maga mégis más! Hogy lehetséges?
-Magának ehez mi köze?
-Igaz hogy semmi. Nade! Mindenkinek van egy mocskos kis titka, ne aggódjon Parker rájövök hogy a magáé micsoda!
-Tudja ha a helyében lennék nem fenyegetőznék, ugyanis jelenleg nem áll irányító pozícióban. De tudja mit én most elmegyek, ha valami eszembe jut majd szólok. De az is lehet hogy meg gondolom magam és szólok Dumbledornak. Kitudja? ~mielőtt szólni tudott volna bármit is faképnél hagytam és mikor kiléptem az ajtón lássatok csodát na kikkel álltam szembe? Persze hogy az arany trióval!
-Parker! ~szólt meghökkenve Potter
-Az a nevem! De ti mégis mi a jó kurva életet csináltok itt? Csak nem hallgatóztok!?
-Semmi közöd hozzá Parker! Inkább buj vissza a pincébe az egoista szőke hercegedhez!
-Nahát nahát Granger! Hogy megerett a nyelved. Csak nem féltékeny vagy?
-Ugyan mire lennék az?
-Ha én azt tudnám. De tudod azt ajánlom húzd meg magad. Nehogy a végén pórul járj!
-Fenyegetsz minket Parker? ~kigondolta volna Weasley sem maradhat ki a dologból
-Egy nem hozzád beszéltem, és kettő ha szükségét látom igen! Ezer örömmel. Na és most el az utambol dolgom van.
-Hogy ez mekkora egy egoista ribanc
-Hermione halkabban a végén még meghallja
-Ajaj!
-Mi az Harry?
-Semmi csak szerintem már meg is hallotta!
-Mi? Fiúk ti meg miről beszéltek? ~itt nem bírtam tovább bele kellett szólnom
-Csak keress egy tükröt Granger! ~ere a mondatomra annyira megijett hogy egészen a mosdóig rohant. A két mindenlébekanál meg utána. Már majdnem a pincébe voltam de oda hallottam Granger sikitozását. Pedig szerintem örülnie kéne nem mindenki kap ilyen lehetőséget hogy félig macska legyen.

*****
Másnap reggel nagy hévvel rontottam be a két legjobb barátnőm szobájába ugyanis tegnap alig találkoztam velük. Nagyon sok mindent el kellett mesélnem nekik így reggeli után beültünk a szobámba és pletyiztünk egy jót. Ma nem volt tanítás ugyanis szombat volt szerencsére, kitudtuk magunkat pihenni így hát miután ki beszéltük magunkat elmentünk a három seprűbe mi hárman és még pár mardekáros. Természetesen Draco is velünk tartott és jókat szórakoztunk. Aznap szerencsére nem találkoztunk Potterékkel így nem kellett veszekedni.