Mikor az életembe lépett Ő

Gyűlés

Másnap elég nyűgösen ébredtem mivel nem az aranyos és nyugodt ébresztésre keltem hanem apám baglyára, ami épp az ablakomat kopogtatta. Kimásztam az ágyból Draco mellől amit ő csak egy morgással díjazott. Kinyitottam az ablakot, és hagytam hogy a fekete állat berepüljön rajta. Kivettem a levelet a csőréböl majd olvasni kezdtem.

Gyermekem!

Ma este 6-kor gyűlés a Denem kúriában. Számítok rád és a Malfoy fiúra is. A hoppanálás miatt Piton professzort keressétek. Ne késsetek!

T.D

Fasza,  este megint lopózhatunk ki. De mi mást tudnánk csinálni. Jobb nem szeretném apámat feldühíteni.

-Életem ébredj!
-Ah Mel hadjál már még korán van. Feküdj vissza mellém mert hogy én fel nem kelek az is biztos.
-Azért ennyire ne szenvedj ~nevettem el magam, mire kinyitotta szemeit hogy egy morcos pillantással jutalmazzon, mikor feltűnt neki hogy egy pólón és egy bugyin kívül más nincs is rajtam.
-Mond nem szeretnél vissza bújni mellém az ágyba? ~kérdezte incselkedve, természetesen tudtam mi célból, de erre most nem volt időnk
-Nem lehet, nincs időnk rá, szóval gyerünk egy-kettő!
-Ünnep rontó ~morgott tovább ami elég vicces volt
-Na jolvan én bemegyek a fürdőbe, kb 15 perc, addig fetrengj nyugodtan
-De én veled akarok fetrengeni
-Draco!
-Jolvan már

Ezzel a lendülettel be is mentem a fürdőbe. Magamhoz varázsoltam a sminkes cuccom és az egyenruhám. Felöltöztem, majd feldobtam a szokásos laza sminkem ami korrektorból, pirosítóból, szempillaspirálból, és egy kis szájfényből állt. Magamra fújtam a parfümöm majd kész is lettem, így egy csettintéssel már vissza is küldtem a dolgaimat a helyükre. Kiléptem az ajtón majd látva Draco szenvedő arcát elnevettem magam. Ő nem szólt semmit csak fel kelt, adott egy puszit, majd kelletlenül bevánszorgott a fürdőbe.
Miután kijött nyoma sem volt az eddig szenvedő fiúnak. Ismét a Mardekár szőke hercege állt előttem, így jónak láttam közölni vele az esti programot.

-Ó majd elfelejtettem. Apám gyűlést hívott össze. Este hatra a Denem kúriában kell lennünk, szóval ne nagyon tervezz semmit délutánra.
-Hát ez szuper ~szenvedett tovább kisfiúsan
-Jaj Draco ne hisztizz már ~nevettem
-Én olyat nem szoktam
-Hazudni bűn ~ere csak kinyújtotta rám a nyelvét majd a Nagyterembe vettük az irányt ahol helyet is foglaltunk barátaink mellett

A nap nagy része gyorsan telt. Ma is mint minden nap együtt szeltük a folyosókat.Csodálkoztam mivel ez egy olyan nap volt, hogy az ég világon senki nem szólt be. Megszokottan elálltak az útból ha mi megjelentünk, de még egy rossz pillantást sem kaptunk.
Már délután öt óra felé jártunk ezért Dracoval elköszöntünk tőlük. Gyorsan átöltöztönk majd mentünk is Piton professzorhoz. Egy hosszú fekete bőr hatású nadrágot viseltem, fekete crop toppal, és egy magassarkú fekete bokacsizmával. Dracon egy egyszerű fekete öltöny volt ami meg kell hagyni nagyon jól állt neki. Mikor oda értünk Piton irodája elé nemes egyszerűséggel csak benyitottam. Nem lepődött meg mivel tőlem ezt már megszokta.

-Á épp időben. Fél hat van. Gyerünk indulni kell! ~ezzel megfogtuk Piton két karját majd egy szempillantás alatt a Denem birtokon találtuk magunkat amit büszkén mondtam az otthonomnak. Igaz még csak párszor voltam itt anyámmal, de imádtam minden szegletét. Főleg a szobámat.
-Gyerünk még van fél óránk gyűlésig. Körbe vezetlek, imádni fogod. ~húztam magam után nagy lelkesedéssel mint egy öt éves aki cukorkát kapott.
-Hogy a faszomba tudsz futni ekkora sarkakkal? ~kérdezte hitetlenkedve
-Jaj már Draco ne törődj most azzal, amúgymeg kurva egyszerűen. Na gyere!

Mire ezt kimondtam már bent is voltunk a hatalmas kastélyba. Kívülről elég barátságtalannak tűnhet mivel az egész kop fekete. De bármilyen meglepő is, apámnak is van izlése. Beérkezve a tágas nappaliban találja magát az ember, ami keveredik a fekete, a sötét zöld, és ezüst színekkel. Ugyanez jellemző a ház többi részére. A bútorok többsége is fekete, mint például a nappaliban ízlésesen elhelyezett fekete bőr kanapé.
Körbe vezettem az egész kastélyban ami nem egyszerű, mivel konkrétan el is lehet benne veszni. Draco követte minden lépésemet, és ámulva nézett körbe.

-Legutoljára a kedvencemet hagytam ~mondtam izgatottan
-És mi lenne az? ~kérdezte selytelmesen mintha nemtudná most mi következik
-Ez itt az én szobám Draco Malfoy ~ahogy belépett elég nagy meglepődöttség űlt ki az arcára mivel az én szobám eltért a ház többi részétől
-Lila? ~kérdezte meghökkenve
-Mibajod vele?
-Jaj nem ne érts félre, semmi csak a Nagyúr ezt hogy engette?
-Hát mit is mondjak imád engem ~eresztettem huncut mosolyt
-Amúgymeg nem csak lila. Lila és ezüst kombó. De imádom.
-Illik hozzád!
-Köszönöm.
-Na gyere, ideje menni, 10 perc múlva hat! ~mondta és felém nyújtotta a kezét jelezve hogy fogjam meg azt. Persze habozás nélkül teljesítettem kérését, így amíg senki nem látott minket kézenfogva sétáltunk a tárgyaló felé.

A terem elé értünk majd lassan belöktem az ajtót. Én mentem előre Draco pedig követett. Nem mi érkeztünk utoljára mivel pár szék még üresen állt egy helyben, így megkönnyebültem hogy nem késtünk. Becsuktuk az ajtót majd lépkedni kezdtünk az asztal felé. Apám megfordult majd a rá nem jellemző mosollyal az arcán köszöntött minket.

-Á lányom, Draco épp időben. Kérlek foglaljatok helyet. ~ én apám mellé ültem Darco pedig a szüleihez. Épp hogy leültünk már nyílt is az ajtó és apám maradék csatlósa is megérkezett.
-Nos akkor kezdjünk is bele! Mint azt már mindannyian tudjátok lányom ebben az évben beépült a Roxfortba mint egy átlagos diák. Neki és Draconak köszönhetően a vén bolond Dumbledore minden lépéséről tudni fogunk, valamint a Potter fiúról is. Lányomnak köszönhetően a Miniszterúr bábjával sem kell leszámolni aki már közel járt az igazsághoz. ~bevallom élveztem hogy apám így sztárol a csatlósai előtt, ezért büszke voltam magamra
-Ezek mind jó dolgok, azonban a múltkor történt bukás elfogadhatatlan. Ezt hejre kell hozni! De nem most. Várunk.
-Mégis mire Nagyúr? ~szólt az egyik csatlósa
-Hát a megfelelő pillanatra te ostoba. Ha máris a nyakuknak ugrunk, rájönnek hogy terveink vannak. Viszont ezeket a terveket csak a jövő évben tudjuk megvalósítani. Addig a két fiatal minden héten beszámolót tart hogy hogyanis állnak ott a dolgok. Lehet hogy megnyertek pár csatát. De készüljenek. A háborút én nyerem meg!