𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

6

6 | hatodik

másnap jungwon sokkal jobban érezte magát, így hogy kipihent lett. a bokája sem fájt már és iskolába is mehetett. igaz, kissé félt, mivel tegnap nem volt ott a megbeszélt helyen, viszont suliba muszáj mennie.

'megpróbálok beszélni vele, remélem akkor nem bántja hoont.'

a két fiú elindult az iskolába. mint mindig az út csöndesen telt. hamar odaértek, majd osztálytermükbe mentek és az órák elkezdődtek.

viszont jungwon folyamatosan szorongott és félt. nem tudta elengedni a tényt, hogy jay lehet bántani fogja sunghoont és az, az ő hibája lesz. nem akart az idősebbel találkozni. egyszerűen csak nem ment neki.

a csengő hirtelen megszólalt, jelezve, hogy vége az órának és a diákoknak szünete van. a fiú soha nem átkozta még el ezt a -máskor mennyországnak megfelelő- hangot, viszont most egyáltalán nem akarta, hogy vége legyen a tanításnak, még akkor sem, ha éppen egy szörnyű matek órán ült percekkel ezelőtt.

'JÓ REGGELT!' köszönt mosolyogva sunoo, amint meglátta jungwont.

'jó reggelt srácok.' hamisított meg egy mosolyt.

'hé, mivan veled?' kérdezte ni-ki aggódva.

'mi? oh, velem? sem-' tagadta volna le a fiatal a tagadhatatlant, viszont valaki félbeszakította.

'hé jungwon!' hallotta meg nevét háta mögül. megfordult, hogy megnézze kinek volt olyan fontos bármi is, hogy beleszóljón mondatába, de amint meglátta az illetőt, még a hamis mosolya is lefagyott az arcáról.

'hogy volt merszed?'

'j-jay, meg tudom magyarázni!'

'remélem valami hihető sztorid van.'

'tudnánk beszélni kettesben?' suttogta jungwon, mivel az összes szem rájuk terelődött.

'ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, ma este. jobb, ha ott leszel. menjünk srácok.' mondta jay, majd tovább sétált barátaival az oldalán.

'mi a- ez meg mi volt, won?' kérdezte sunghoon szemöldökét ráncolva.

'semmi... menjünk az osztálytermeinkbe, az óra mindjárt kezdődik.' a fiú szerencséjére a csengő pont ekkor szólalt meg, így ki tudott bújni a megannyi kérdés alól.

hát meg kell hagyni nem sokáig. amint vége lett az óráinak és hazaértek sunghoon elkezdett faggatózni.

'nem fogsz beavatni abba, hogy mi van vele? egyáltalán mikor lettetek jób-'

'nem vagyunk jóba, hoon. és ne aggódj, nincs semmi.' mondta jungwon, miközben hátizsákját ágyára dobta.

'csak törődni szeretnék veled, de tudod mit? akkor mindegy! anyukád ma későn ér haza, elhúzódik a munkája. most megyek, vigyázz magadra.'

'sunghoon várj!' szólt jungwon, de mind hiába. az idősebb már rég eltűnt.

[sunghoon]

'sunoo...' mondta a telefonba. megragadta kulcsait, amit táskája mélyére süllyesztett.

'nyugtalannak hallatszódsz. történt valami?'

'HOON!! MI TÖRTÉNT? JÓL VAGY, UGYE?' hallatszódott ni-ki hangja a túloldalról.

'ni-ki hagyd beszélni.'

'találkozhatnánk? valakivel muszáj beszélnem.'

'természetesen.' mondta sunoo nyugodt hangon, majd bontották a hívást.

sunghoon pedig elindult a két fiúhoz. nem sokkal később oda is ért. lassan lenyomta a csengőt, majd sunoo ajtót nyitott neki, viszont ni-ki rögtön utat tört magának és megölelte az idősebbet.

'miről szeretnél beszélni?' kérdezte ni-ki aggódva.

'jungwonról. azt hiszem... azt hiszem veszélyben van. nem tudom pontosan. mostanában sokat lóg jayel. ami még ijesztőbb, hogy jay megtalálta az instagram fiókját, anélkül, hogy jungwon bemutatkozott volna neki. annyira gyanús ez az egész!'

'próbálj meg lenyugodni sunghoon. minden rendben lesz.' mondta ni-ki, miközben kezével megütögette hoon vállát.

[jungwon]

'argh miért pont én? miért kellett újat húznom vele?!' gondolkozott jungwon, miközben kinyitotta az ebédlő ajtaját. jay az asztalnál ült, s amint ezt a fiú is észre vette, egy mély levegő után, odasietett hozzá.

'mondd mit csináljak! minél hamarabb menni szeretnék.'

'oh wonnie-'

'soha többet ne hívj így!'

'miért? nekem tetszik.' vigyorgott jay.

'hát nekem nem. és most mondd el miért vagyok itt.'

'inkább te mondd el miért nem jöttél tegnap.'

'nem mintha érdekelne, de szaladtam, hogy találkozzak valami hülye sráccal, csakhogy elestem és megsérült a bokám. most boldog vagy?' jungwon félt így beszélni jayel, de egyben bosszús is volt.

jungwon szavait hallva, jaynek bűntudata lett.

'megsérült és ez mind az én hibám, de... miért foglalkozom vele?'

'mindegy. amit mondani akartam az az, hogy mostantól a személyes szolgám leszel.' mosolygott jay. jungwon megrázta a fejét.

'ez soha nem fog megtörténni.' pattant fel jungwon készen állva a távozásra.

'oh, ez esetben... azt hiszem ez a nap pont megfelelő ahhoz, hogy szétverjük valaki unokatestvérét. szeretnéd te is megnézni? vagy esetleg csatlakozn-'

'oké, megteszem. csak őt hagyd ebből ki, kérlek.'

'szuper! akkor mehetünk is.' ragadta meg jay, jungwon kezét, majd elhagyták az ebédlőt.

'hova megyünk?'

'éhes vagyok.'

'akkor menj és vegyél magadnak kaját! miért kellek ehhez én is?'

'ne beszélj már folyamatosan. te vagy a személyes szolgám. mindig velem kell hogy legyél.'

'argh rendben.' mondta jungwon, majd hirtelen elmosolyodott. szerencséjére jay mögött volt szóval az idősebb nem vette ezt észre.

'de mégis miért mosolygok...?'

[wonniesbubbles, 7:35 pm.]
AAAAA hogy őszinte legyek, ezt a részt sokkal hamarabbra terveztem, viszont mindig kiment a fejemből, szóval sajnálom<3:(
köszönöm, hogy elolvastad, legyen szép napod<33