𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

11

11 | tizenegyedik

'won, ébredj~' egy ismerős hang, a megszokott mondattal. sunghoon ismételten próbálta felébreszteni jungwont, ma már ötödjére.

a fiatalabb lassan kinyitotta szemeit és unokatestvérére nézett. megpróbált felállni, de amint megérezte a fejébe nyilalló fájdalmat, vissza is huppant az ágyára.

sunghoon, unokatestvére homlokára helyezte tenyerét, majd ahogy észrevette, hogy a fiú szinte forró, elhagyta a szobát. majdnem kerek öt perc múlva visszatért egy tál langyos vízzel és egy ronggyal.

'hoon, hagyd csak. majd én megcsinálom. neked iskolába kell menned.'

'nem. itt maradok és gondoskodni fogok ró-'

'azt mondtam nem kell, és most emeld fel a kerek popódat és húzd el az iskolába.'

'oké. elmegyek, de vigyázz magadra! mindig rám ijesztesz amikor beteg vagy.'

jungwon csak elmosolyodott, majd összekócolta az idősebb haját, mielőtt az végleg elhagyta volna a szobát.

[…]

sunghoon, sunoo és ni-ki az asztaluknál ültek, miközben mindannyian tömték magukat a -finomnak nem nevezhető- menzai kajával. hirtelen egy kéz landolt sunghoon vállán, majd ezt egy hang is követte.

'sunghoon...' a fiú nem tudta felismerni a hangot, akármilyen erősen is próbálkozott, így fejét hátra fordította, hogy megnézze ki szólította.

'miért? miért kell ilyen helyesnek lennie?'

'jake?' kérdezte meglepetten a fiú.
'honnan tudod a nevemet?' folytatta komoran.

'titok. ellophatlak egy percre?'

'miért?'

'csak gyere.' jake megragadta sunghoon kezét, majd húzni kezdte maga után.

'megmondanád, hogy mit akarsz tőlem?'

'hol van jungwon?'

'mégis miért kéne elmondanom?'

'oké, nézd.' jake közelebb lépett sunghoonhoz. arcuk között mindössze pár centi lehetett.
'jay tudni akarja.'

'és?'

'csak mondd el! nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés.'

'beteg. mostmár mehetek?'

jake beszéd helyett arrébb lépett, jelezve, hogy nyugodtan magára hagyhatja.
'oh várj..'

'mi az?'

'majd még beszélünk édes~' jake megérintette sunghoon orrát mutató újjával, majd egy óriási mosollyal ajkain, tovább lépett.

'huh?? ez meg mi volt? miért néz ki ilyen jól és a mosolya é-és mindene-
arghh abba kell ezt hagynom, de komolyan túl szép ahhoz, hogy e világi legyen.'

sunghoon megrázta fejét, hogy a elhesegesse onnan gondolatait, majd visszasétált barátaihoz.

[…]

jungwon éppen a kanapén pihent, mikor hirtelen megszólalt a csengő. lassan felállt, hiszen jobban van, de még mindig nem gyógyult meg teljesen. odasietett az ajtóhoz, majd kinyitotta azt, de szemeinek nem tudott hinni. több ezerszer pislantott, sőt még meg is dörzsölte látószerveit, hogy biztosra menjen abban, nem képzelődik.