𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

9

9 | kilencedik

jay és jungwon kéz a kézben sétáltak a plázában, fagylaltot majszolva. mindketten boldogak voltak, még szemeik is csillogtak. lényegtelen dolgokról beszéltek, vicceket mondtak egymásnak, könnyen mondva szép emlékeket teremtettek. hirtelen jungwon megállt, ezzel jayt is visszarántva. az idősebb csak értetlenül nézett rá.

'mi történt?' kérdezte jay.

jungwon az idősebb felé fordult, majd annak mélyen szemeibe nézett, miközben mindkét kezét fogta.

'park jongseong...?'

'igen wonnie~'

'park jongseong, szerintem-'

'PARK JONGSEONG!!' a fiú lassan kinyitotta szemeit, majd egy végtelenül mérges magyar tanárt látott meg maga előtt.

'csodás, felébredtél. nagyon sokszor szóltam. ha nem lélegeztél volna, talán halottnak nézlek.'

'nagyon sajnálom tanárnő.'

'csak ne aludj még egyszer óra közben, kérlek.'

'nem fogok.' a tanító bólintott, majd visszasétált a táblához, s folytatta óráját. jay kinyitotta tolltartóját, hogy előkutasson egy ceruzát amivel írhat, de ahogy belekukkantott észrevette a jungwontól kapott, kis sárga színű cetlit.

'egyáltalán miért tartottam meg?'

a csengő hirtelen megszólalt, ezzel félbeszakítva a fiú gondolatait. a diákok felálltak, hogy elhagyják termüket beleértve heeseungot és jaket is.

'elmegyek cukorkáért, és most nem fogod elvenni őket!' kezdett el futni jake.

'ebben biztos vagy?' futott utána heeseung.

'oh, szia jungwon.' hallotta heeseung hangját, majd mindkét barátja elhagyta a termet, jungwon pedig éppen az ellenkezőjét tette.

'reggelt jay~'

'jó reggelt!'

'itt a reggelid, remélem ízleni fog.' helyezett egy dobozt jay asztalára a fiatalabb, egy mosoly kíséretében.

jay kinyitotta a műanyag dobozt, és ezúttal egy rózsaszín cetlit talált benne.

'miért hagysz hozzá üzeneteket is?'

'őszintén szólva, nem tudom. viszont, ha nem tetszik, abbahagyhatom.

'nem. nem kell. tetszenek.' mosolyodott el jay.

hirtelen jake és heeseung futottak be a terembe.

'hah, ma én nyertem!' nyújtotta ki nyelvét jake, majd utána egy édes mosolyt villantott, miközben cukorkáit eszegette.

'rendben, nyertél~' ült le heeseung padjához.

jungwon időközben úgy döntött, inkább elhagyja a termet, szóval miután elköszönt tőlük, ott hagyta a három fiút.

'szóvaaal, hogy alakulnak a dolgok~' vágódott le heeseung jay mellé hanyagul.

'jobban, mint terveztem.' mosolygott jay.

[jungwon]

jungwon az ágyán feküdt, miközben házi feladatát csinálta, ahogyan sunghoon is, annyi különbséggel, hogy ő az ágy melletti asztalnál ült.

's-sunghoon?'

'igen?'

'lehetséges, hogy érzéseid vannak egy olyan ember iránt, akit eddig utáltál?'

'igen, az..'

'és mivan akkor, ha te nem akarod, hogy bármit is érezz iránta?'

'oh won, az érzéseinket nem tudjuk irányítani. ha kedvelünk valakit, akkor kedveljük, hiába próbáljuk tagadni.' az idősebb nem nézett fel könyveiből. szorgalmasan folytatta az írást, míg jungwont oktatta.

'ki az?'

'huh??'

'ki az akit kedvelsz, jungwon?'

'oh, csak j- hééé, soha nem mondtam, hogy kedvelem.'

'mindenkinél jobban ismerlek jungwon, nekem nem tudsz hazudni.
tudod, nagyon hiányoznak a kis beszélgetéseink, amikor mindent elmondunk egymásnak amire csak emlékszünk. megígértük egymásnak, hogy ez mindig így lesz, de mióta "barátok" lettetek jayel, soha nem beszélsz velem.'

'hoon...' jungwon felkelt, majd odasietett az idősebbhez, és egy óriási ölelést adott neki.

'igazad van, sajnálom. nem teszek többé ilyet. kérlek ne haragudj rám.'

'soha nem tudnék rád haragudni.' simogatta meg sunghoon, jungwon buksiját, majd a fiatalabb visszasétált ágyához és meleg takarójába bújt.

'szóval? elmondod még ma, hogy mennyire kedveled jayt vagy várnom kell még egy ideig?'

'hogyan-'

'mondtam, hogy ismerlek jungwon.'

'oké nézd... amikor sunoo és ni-ki először meséltek róluk, és megemlítették, hogy játszanak mások érzéseivel nagyon mérges lettem, ezért akartam megütni őket. nem ismertem, de mégis utáltam. rühellem az embereket akik becsapnak másokat. tudod...' egy könnycsepp gördült le jungwon arcán. 'mint ahogy hyunwoo tette.' hirtelen még több könnycsepp hullott le a fiú szemeiből, amiket sunghoon készségesen törölt arrébb ujjaival.

'rendben van, ő már nincs itt. ne gondolj rá. már nem tud bántani.' nyugtatta sunghoon a fiatalabbat.

jungwon vett egy mély levegőt, majd folytatta mondanivalóját. elmesélt mindent, ami ezen a pár héten belül történt, sunghoon pedig figyelmesen hallgatta. néhol melepődve, kiakadva esetleg nevetgélve.

'szóval barátok vagytok?'

'asszem...'

'figyelj, tudom nehéz lehet, de el kell mondanod neki, mielőtt túl késő lenne.'

'nem akarom, hogy újra összetörjenek. miért vagyok annyira hülye, hogy mindig a playboyokba szeretek bele?!' ütött a takarójába jungwon, majd eldőlt az ágyán és fejét párnái közé rejtette.

'megértelek, de cselekedned kell, ha elmulasztod a lehetőséget, lehet utána csak megbánod.'

[wonniesbubbles, 6:35 pm.]
mondjátok, hogy nem csak nekem megy egész álló nap az a fejemben hogy "jUst like the day thAT i met you tHE DAY i thought foreveRrrrr said that you lOve me but that'll last for nEVERRR" ha másnak is akkor megnyugodtam HDJAJJD
legyen szép napotok <3333