𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

8

8 | nyolcadik

sunghoon éppen a fiatalabbat rázogatta óvatosan, de tervei kudarcba fulladtak, mi szerint jungwonnak már ébren kéne lennie.

'gyerünk jungwoooooon.. kérleeeek~' még mindig semmi.

sunghoon számtalanszor megkérte jungwont, hogy ébredjen fel, szinte már könyörgött, de ennyire semmi sem könnyű. újra, és újra mondogatta a fiúnak hogy ébredjen fel, már-már lassan saját magát idegesítette. nem sok idő telhetett el, mégis az idősebbnek úgy tűnt, mintha órák óta keltegetné jungwont. megannyi sikertelen próbálkozás után, végül imáit meghallgatta valami felé isten. won végre kikelt az ágyból és egyenesen a fürdőszobába ment fekhelyét beágyazatlanul hagyva.

a fiúnak 20 percbe telt míg elkészült, és amint ez megtörtént, sunghoonnal elhagyták otthonukat. az út még a megszokottnál is unalmasabban telt, ezért jungwon úgy döntött füleibe airpodsokat tesz és elindítja kedvenc lejátszási listáját. imádott zenét hallgatni, viszont most nem tudott koncentrálni. egyedül jayen járt az esze és azon amit kért tőle.

amint megérkeztek az iskolába, "könnyes" búcsút véve, mindketten osztálytermük felé vették az irányt.

az órának vége lett, így a diákok egy percnél tovább sem szerettek volna osztálytermükbe maradni. volt, aki kiment az udvarra levegőzni, esetleg sétálgatni. volt, aki a mellékhelységet vette célponttul, ha nem is wc-zni, de sminket igazítani kötelező. volt, aki csak egyszerűen a folyosókon járkált barátaival, vagy egy-egy szekrénynek dőlve flörtöltek valakivel. és nem utolsó sorban volt, aki a büféhez sietett. ezen emberek közé tartozott jungwon és kis baráti köre is.

leültek egy asztalhoz és étkeztek, miközben random dolgokról beszéltek. néhol még a legérdektelen apróságok is szóba kerültek.

'srácok, nekem mennem kell. nyugodtan folytathatjátok nélkülem is. tali következő szünetkor!' mondta jungwon, amint befejezte ételének majszolását. cuccait táskája mélyére süllyesztette, majd egy mosoly kíséretében ott hagyta a három fiút.

végig futott a hosszú folyosón, mígnem elért ahhoz a helyhez, ami után kutatott.

kopogott az ajtón, de választ nem kapott, ezért úgy döntött benyit. amint belépett a terembe, meglátta jayt. a fiú a történelem könyvén aludt. jungwon nagyon aranyosnak találta így az idősebbet. ajkain egy lágy mosoly jelent meg, de amint ezt realizálta rendezte vonásait.

'jay~' mondta lágy hangon míg kezeivel simogatni kezdte jay haját.
'jay, hoztam neked kaját~' folytatta ugyanolyan lágy hangon, míg az idősebb fel nem kelt.
'oh hát felkeltél csipkerózsika?' kérdezte egy óriási mosollyal az arcán.

'te most szépnek hívtál?'
(a/n: a csipkerózsika angol megfelelője a sleeping beauty, ami magyarul annyit jelent, hogy alvó szépség (ehhez hasonlók) ezért kérdezte jay, hogy most komolyan szépnek nevezte-e)

'nonszensz! nem emlékszem ilyesmire~'

jay elmosolyodott, amint rajött milyen aranyos és értékes is jungwon, majd megragadta a műanyag zacskót, amit a fiatalabb tartogatott eddig kezében.

'köszi wonnie~'

'hányszor kell még elmondanom, hogy ne hívj wonnienak?'

'akármennyiszer csak szeretnéd. úgysem fogom abbahagyni, szóval jobb, ha hozzászoksz.' vigyorgott jay, majd hozzákezdett ételéhez.

'ha más nem kell, akkor én most me-' mondta jungwon miközben már fordult az ajtó felé, hogy elhagyja a termet, de mondata félbeszakítása miatt visszanézett az idősebbre.