𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

12

12 | tizenkettedik

'fiúk! megjöttem!' szólt jungwon anyukája, ahogy belépett a házba. ma korábban végzett, mint ahogy általában szokott.

'anya!' kiáltott fel jungwon, majd odaszaladt és megölelte az említett személyt.
'hiányoztál~'

'te is nekem, jungwon.' mosolygott az anyuka, miközben simogatta fia fejét.

'ez elképesztően aranyos.' suttogta maga elé jay vigyorogva.

'oh, sziasztok.' fordult a számára még ismeretlen fiúk felé a szülő.
'jungwon anyukája vagyok.' mosolygott a nő.

'jó napot. jay vagyok.'

'én pedig jake. jungwon és sunghoon barátai.' hajolt meg a két fiú szinte egyszerre.

'a micsodáink?' suttogta oda pánikolva sunghoon jakenek.

'ez csodás! maradnotok kéne vacsorára, főzök valami finomat.'

'igazán nem lenne szükséges, de köszönjük.' mondta jake, majd villantott egy mosolyt.

'kedves anyukád van, won.' jelent meg egy görbület jay ajkain is.

'tudom.'

[…]

'kész a vacsora~' ahogy ezt meghallotta a négy fiú, rohanni kezdtek, mint akik egy hete nem kaptak enni.

'arra gondoltam, hogy a napokban elmehetnénk jégkorcsolyázni, ahogy régen is tettük. kivettem pár nap szabit.' kezdett bele az anyuka, ahogy a fiúk leültek az asztalhoz.

'én benne vagyok.' mosolygott jungwon, sunghoon pedig pár bólintással mutatta ki beleegyezését.

'jake, jay. ha van kedvetek, csatlakozhatnátok hozzánk. egy kis társaság sosem árt.'

'igen!' kiáltott fel jungwon, kissé megijesztve a körülötte ülőket.

'oké, azt hiszem.' egyezett bele jay, majd nem sokkal ezután jake is ugyanezt tette.

'csodás!' mosolygott jungwon anyukája.

[...]

'késő van már, haza kell mennünk. köszönjük a vacsorát mrs. min.' mondta jake, miközben feláltt a fotelről és telefonját kezébe vette.
(a/n: jungwon anyukája elvált, ezért nem yang.)

'ne menjetek! ahogy mondtad későre jár már, nyugodtan itt maradhattok.'

először a fiúk minden áron haza akartak menni, mert nem szerettek volna zavarni, de pár mosoly, és megannyi ölelés után, jungwon meggyőzte jayt.

a négy fiú felment jungwon és sunghoon szobájába aludni. jake és jay a földön kaptak helyet, természetesen szivaccsal a hátuk alatt.

[...]

'wonnieeee~' suttogta jay, mivel félő volt, hogyha hangosan beszél, felkelti sunghoont és jaket is.

az említett fiú lassan kinyitotta szemeit.
'igen?'

'nem tudok aludni.'

jungwon feltornázta magát ülő helyzetbe, majd lábait felhúzta, s megütögette maga mellett az ágyat, jelezve az idősebbnek, hogy csücsüljön mellé.

'hogy-hogy nem tudsz aludni?' kérdezte lágy hangon jungwon.

'én... én f-félek.' mondta jay, miközben a holdfény által megvilágított padlót bámulta.

'aww, semmi baj. gyere ide.' mosolyodott el jungwon, majd jól bebugyolálta mindkettejüket a takaróval.

'wonnie...'

'hm?'

'meg tudnál ölelni?'

'persze!' mondta won, s amilyen szorosan csak tudta átölelte jayt.

'mi történik? tényleg ölelkezünk, vagy már álomba szenderültem és mindez csak az én képzeletem?? fél. nem hiszem el, hogy pont egy olyan ember, mint ő tud félni, bármitől is. viszont ez nagyon aranyoooos~'

s nem sokkal később, jungwon elaludt, megannyi gyönyörű gondolattal és egy óriási mosollyal az arcán.

[wonniesbubbles, 4:00 am.]
legyen szép napotok előre <33