𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

5

5 | ötödik

jungwon ideges volt a nap kezdete óta. nem tudott semmire sem odafigyelni, amit unokatestvére és új barátai is észre vettek, emiatt aggódni kezdtek a fiúért. nagyon sokszor megkérdezték tőle, hogy mi gondja van, viszont a fiatal mindig lerendezte annyival, hogy jól vagyok.

az óráinak már rég vége volt, de jungwon gondolataiban elmerülve, észre sem vette.

'hé won, menjünk.' szólt hozzá unokatestvére, ezzel megzavarva gondolatmeneteit.

'm-menj előre, majd később én is megyek.' tájékoztatta jungwon az idősebbet.

'hogy-hogy?'

'csak... csak van pár elintézni való dolgom. otthon találkozunk, szia! oh és add át üdvözletem sunoonak és ni-kinek.' mondta egy mosollyal, amit a leghihetőbben próbált meghamisítani, majd felsietett a tetőre jayhez.

'mi olyan fontos? nincs sok időm, szóval jobb, ha sietsz.' mondta jungwon a magas fiúra nézve.

talán bátornak látszott, de mélyen legbelül félt. viszont ezt kicsit sem akarta kimutatni az idősebb felé.

'még mindig így beszélsz velem. azta. most meglepődtem. soha senki nem mert ilyet tenni.'

'hát gondolom egyszer mindennek meg kell történnie, nemde?'

'NEM! kitalálok valamit, meglátod...' mondta jay, miközben ide-oda sétált gondolkodva azon, mit is csináljon a fiatalabbal.

'oké, ha végre megvan akkor írj. most megyek.'

és ezzel ott is hagyta a szavakhoz sem jutó jayt.

'hogy mondhattam neki azt, hogy írjon?' kócolta össze haját jungwon, ami miatt az emberek meg is bámultak haza fele vezető útján.

a fiú egész végig jayen gondolkodott. mégis hogyan tudott vele ilyen könnyedén beszélni?

amint megérkezett otthonukba szó nélkül szobája felé vette az irányt.

'hé! nem eszel?' kiabált sunghoon a konyhából.

'nem vagyok éhes!' mondta ugyanolyan hangerővel, mint az idősebb, majd eldőlt ágyába.

hirtelen gondolatai utat törtek maguknak.

mit fog tenni jay? mivan, ha bántja sunghoont? azt nem engedhetem meg!

viszont elméletei félbe maradtak, amint telefonja megcsörrent.

felhasználó : @jay_p üzenetet küldött neked.

hey, beszélnünk kell.

jungwon: nem hagynál egy kicsit is pihenni?

jay: találkozzunk 6 órakor. ha nem leszel ott, nagyon megbánod!
@jay_p megosztott egy helyet.

jungwon: RENDBEN CSAK HAGYJ ALUDNI!

jay elmosolyodott, ahogy elolvasta a fiatalabb üzenetét.

'miért mosolyogsz úgy, mint egy idióta?' kérdezte heeseung hirtelen.

'mi? oh, igen... csak jól halad a tervem, jaaa.'

'jaaa..?? ez az oka, gondolom... végül is mi más lehetne?' gondolta a fiú.

[jungwon]

az óra már 5:30-at mutatott, de jungwon még mindig az igazak álmát aludta. hát mégis csak jungwonról beszélünk.

'hé won. fáradtnak látszol, talán hagynom kéne téged aludni... viszont kelj fel kérlek, egyél valamit, aztán visszafeküdhetsz még pihenni.' mondta sunghoon lágy hangon, miközben unokatestvére buksiját simogatta.

'hmmm' a fiatalabb nyitogatni kezdte szemeit, majd mikor már tisztán látott ásított egy jó nagyot és sunghoonra nézett.

'végre hogy felkeltél, istenem. nagyon sokat alszol! gyere, menjünk le enni.' mondta sunghoon.

'várj, mennyi az idő?' kérdezte hirtelen, ahogy realizálta unokatestvére szavait 'nagyon sokat alszol!'

'5:30, miért?'

'BASSZUS!' amilyen gyorsan csak tudott felállt és felkapta dzsekijét. egy kicsit talán meg is szédült, de jelenleg nem ez volt a legnagyobb problémája.

'nem vagyok éhes hoon, de azért köszönöm. most mennem kell, később találkozunk. szia~' a fiú megragadta táskáját, majd teljes gőzzel hajtott lefele a lépcsőn.

'lassíts! el fogsz es-'

'AU!'

sunghoon elkezdett futni unokatestvére irányába, amint meghallotta fájdalmasan felkiáltani.

'EGYÁLTALÁN MIÉRT FUTSZ A LÉPCSŐN?!'

'azért, mert vigyázni szeretnék rád, viszont, ha elkések ez nem fog menni.' gondolta jungwon, majd megpróbált felállni, viszont amint ránehézkedett bokájára, vissza is esett ülőhelyzetbe.

'hé, légy óvatos.' mondta sunghoon gyengéden, miközben felsegítette a fiatalabbat és a kanapéhoz vezette, hogy leülhessen.

'itt várj meg!' mondta sunghoon, majd elindult az elsősegély készletéért.

körülbelül két perc után vissza is ért dobozát szorongatva, majd bekötötte jungwon bokáját gézzel.

'próbálj meg járni!'

jungwon felállt volna, viszont nem tudott. a bokája túlságosan is fájt.

'nem tudok. nagyon fáj!'

'oké, pihenj csak le. majd én gondoskodom rólad.' mosolygott sunghoon, amire jungwon válasza, csak egy bólintás volt.

'VÁRJ! NEM! NEKEM MENNEM KELL!' jungwon megpróbált újra felállni, de sokadjára sem sikerült neki.

'nem mész te sehova jungwon. pihenned kell!'

'nem érted. ő- argh!! tudod mit? felejtsd el.'

[wonniesbubbles, 9:52 am.]
kicsit gyenge a fogalmazás, de azért remélem tetszik!! legyen szép napod<333