𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

1

1 | első

'fiúk! gyertek le, készen van a vacsora.' kiabálta jungwon anyukája, a két fiú pedig máris rohant le a lépcsőn.

'srácok. el kell mondanom valamit.' mondta az anyuka, szemeit fián és unokaöccsén tartva.

a két fiú csak bólintott, majd felszívtak egy-egy tésztát, hogy korgó hasuknak eleget tegyenek.

'a főnököm áthelyezett egy másik kórházba, ami szintúgy az övé, viszont...' állt meg a beszédben az anyuka. nem tudta hogyan kéne folytatnia. a szavak amiket szépen elrendezett a fejében, hirtelen mind kiszálltak.

'viszont?' kérdezte jungwon kíváncsian.

'a korház szöulban van. el kell hogy költözzünk.' az anyuka hangjában hallani lehetett a szomorúságot, ám reménykedett benne, hogy a fiúk jól fogják fogadni.

'wow nénikém! ez volt az, amiért annyira aggódtál? igazán nem kellett volna.' mondta sunghoon egy enyhe mosolyt látszatva ajkain.

'jól mondja sunghoon. úgysincs sok barátunk itt, szóval úgy gondolom egy új kezdet mindannyiunknak jót tesz majd.' válaszolt jungwon az anyukájának.

'köszönöm, hogy megértitek srácok. aggódtam, hogy gond lesz belőle, de így nyugodt szívvel fogom elhagyni busant.' mosolygott az anyuka, amit jungwon és sunghoon is viszonzott, majd folytatták a vacsorát.

'szóval, mikor fogunk indulni?' kérdezte sunghoon.

'holnap reggel.' mosolygott az anyuka kissé kínosan.

'hogy mi?! azonnal be kell pakolnunk! miért nem szóltál erről hamarabb, anya?' állt fel nyavajogva jungwon az asztaltól, majd kezdett el szaladni a szobájához vezető lépcsőn.

sunghoon úgy döntött ő is felmegy, ahogy látta a másik fiút elszaladni.

valószínűleg mindannyian elgondolkoztatok miért él sunghoon jungwonnal -és szülőjével- miközben ők csak szimplán unokatestvérek. nos az igazság az, hogy sunghoon elvesztette anyukáját egy hirtelen autóbalesetben, apja pedig alkohol és drog függő. így minden bizonnyal ez lehet az ok amiért sunghoon nem a szüleivel él. jungwon anyukája pedig kötelességének érezte, hogy vigyázzon sunghoonra. mégis csak a nővére fia, egyben családtag is.

'szóval elköltözünk.' gondolkozott hangosan jungwon.

'úgy hangzik, mint egy igazi álom amiből nem szeretnék felébredni. remélem az emberek barátságosabbak, mint itt, busanban.' dobta ruháit ágyára, hogy később egy bőröndbe pakolhassa őket.

'azt én is remélem.' válaszolt röviden sunghoon.

a szobát kínos csönd uralta, mígnem jungwon bele nem kezdett kis monológjába.

'tudod mit sunghoon?' hagyta abba előző tevékenységeit és nézett fel az idősebbre.

'na mi az?' mosolygott hoon.

'lehet hogy csak az unokatestvérem vagy, de nekem sokkal többet jelentesz. együtt élünk mióta 5 évesek lettünk, mindent együtt csináltunk és ez így is fog maradni. nem vagy többé az unokatestvérem. te annál sokkal több vagy. a legjobb barátom, a bátyám, az ember akinek bármit elmondhatok. csak köszönetet szeretnék mondani, hoon. köszönöm, hogy mindig mellettem voltál és ajánlom, hogy legyél is. szeretlek.' mondta jungwon egy levegő vétellel elhadarva, de sunghoon így is tökéletesen értett belőle mindent. volt ideje megszokni az évek alatt amiket együtt töltöttek.

'azta jungwon. ez elég mély volt... arghh hányszor kell még elmondanom, hogy az ilyet hagyd abba. mindig elérzékenyülök! többször ne csináld ezt te kis-
én is szeretlek pici, gyere ideee!' törölte le könnyét, mely az előzőek hallatán csordult ki, majd kinyitotta karjait egy ölelésre várva.

'hmm... nem. túl idősek vagyuk már ehhez.'

'hé! te kezdted ezt az egészet! meg kellj, hogy ölelj!'

'ah rendben.' állt fel jungwon a földről, majd unokatestvére karjaiba hullot.

'boldog vagy? most pedig pakold össze a cuccaid.'

[wonniesbubbles, 12:20 am.]
szóval ez lett volna az első rész, remélem elégedettek vagytok a fordítással (bocsánat, az esetleges helyesírási/fogalmazási hibákért) ! legyen szép napotok<3

ui: remélem ilyenkor már senki sincs fent!! ha mégis akkor sipirc aludni<3