𝟭𝟬 𝗺𝗼𝗻𝘁𝗵𝘀 𝘁𝗼 𝗺𝗮𝗸𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝗳𝗮𝗹𝗹 ♡ j.won

16

16 | tizenhatodik

'MINDENKI KÉSZEN ÁLL?' kiáltott fel jungwon.

'IGEN!!'

'jake most írt nekem, hogy 1 perc és itt vannak.' mondta sunghoon, majd gyorsan kezébe vette a gyufát és meggyújtotta a gyertyákat.

'mindenki a helyére!' parancsolt eunji, miközben a konyhába sietett.

sunghoon a kanapéhoz guggolt, hogy még véletlenül se vegyék őt észre, míg sunoo és ni-ki jungwon mögött állt, ki egy saját készítésű epres tortát tartott kezébe.

'3, 2, 1, most!' suttogta az egyetlen lány.

az ajtó kinyílt és mindenki feldobta a konfettiket, amiket eddig szorongattak, közben azt üvöltve: 'MEGLEPETÉS!!'

jungwon közelebb lépett a három fiúhoz, majd barátja szemébe nézett.

'boldog születésnapot bébi. legyél mindig boldog és soha ne hagyj el. szeretlek.' mondta won, miközben jay felé nyújtotta a tortát, majd pipiskedve egy apró puszit nyomott barátja arcára.

'köszönöm srácok~' jay már majdnem elfújta a gyertyákat, de hirtelen mindenki felkiáltott.

'most mi az?' értetlenkedett a szülinapos.

'KÍVÁNJ ELŐSZÖR!!' kiabált megint mindenki. ekkora tudatlant.

a fiú kívánt, elfújta a gyertyákat, majd ismét megköszönte barátainak a meglepetést.

[később azon a napon]

jay és jungwon a tengertől nem messzire lévő kávézóban ültek, s a tájban gyönyörködtek.

'jay~'

'igen wonnie~'

'elmegyünk sétálni?' kérdezte a fiatalabb, miközben újjával a tengerre mutatott.

'persze wonnie.' borzolta össze az említett haját jay.

a két fiatal kéz a kézben sétált. lábukat a hideg homok kényeztette, míg szemüket a gyönyörű égbolt, melyen kezdtek a csillagok is megjelenni.

'wonnie~'

'igen?'

jay a fiatalabb felé fordította fejét, majd elmosolyodott a gondolaton, hogy ilyen édes barátja lehet, s szorosan átölelte.
'szeretlek~'

'én is téged, jay.' jungwon meglepődött a hirtelen vallomástól, de egyben örült is neki, amit egy mosollyal jelzett, majd közelebb hajolva az idősebbhez és egy apró csókot hintett jay arcára.

[…]

a hosszú és romantikus sétájuk után, haza felé vették útjukat.

ahogy a járdán sétátak, jay hirtelen meglátott egy ismerős alakot maguk előtt. odaszaladt hozzá, majd gallérjánál fogva visszarántotta, készen állva arra, hogy megüsse.
'bántottad a nővérem..' suttogta, miközben a fiú szemeit szugerálta.

'jay? azta... rég nem láttalak. hogy vagy haver?

'nem vagyok a haverod-'

'jay~' jungwon odafutott jay-hez, hogy megállítsa, mielőtt bármi hülyeséget is csinálhatna.
'nyugi! ő kicsoda?' kérdezte a fiatalabb, majd a férfire nézett, s amint realizálta ki is ő pontosan, jay-re pillantott, akinek keze még mindig a magasban volt, készen állva az ütésre.
'lényegtelen. folytathatod.' mondta won, kipirosodott szemekkel.

'mi van veled wonnie? általában nem szeretnéd, hogy megverjek bárkit is.' jelent meg értetlenség jay arcán.

'igen, de ő hyunwoo-'

'ismered őt?'

'várj... jungwon?' az idősebb férfi meglepetten nézett az említettre.

'oh, emlékszel rám?'

'persze, hogy emlékszem. hogyan is felejthetném el, az én bébi boy-om?'

'A MICSODÁD!?' kérdezte jay dühösen.

'nem vagyok a... bármi is amit mondtál. undorító vagy.'

'hogy mondhatsz ilyet, azok után, mennyi mindenen keresztül mentünk együtt? csalódott vagyok.'

'az egyetlen dolog, amin keresztül mentem miattad, a fájdalom volt, és ahogy most beszélek veled, semmi ahhoz képest, ahogyan kéne.' köpte a szavakat jungwon. az ember, akit a legjobban utált, újra előtte állt évekkel később azután, hogy teljesen összetörte. a fiú is ezt akarta tenni vele. összetörni, bántani, fájdalmat okozni, úgy ahogy hyunwoo tette vele. mérges volt és üvölteni akart, de egyben kevés kellett ahhoz, hogy sírva fakadjon.

'wonnie, nyugodj le kérlek.'

'nem tudok.' s ahogy ezt kimondta, térdei feladták a szolgálatot. a fiú a földre rogyott, miközben könnyei utat törtek magának.

'nézd, mit csináltál! az egyetlen dolog amire képes vagy, az az emberek bántása. ugyanezt tetted eunji-val is! mindenét neked adta, te pedig semmibe vetted és játszottál vele! hogy lehet egy ember ennyire érzéketlen és undorító?! soha többet nem akarlak látni!' mondta, sőt szinte üvöltötte jay, kezeit ökölbe szorítva a düh miatt.

hyunwoo csak bámult a fiú szemeibe, arcán egy pimasz vigyorral. nem érdekelte eunji, ahogy jungwon se. nem izgatta, hogy miatta voltak rosszul, hogy a szívük ketté hasadt, majd milliónyi apró darabra tört. az egyetlen személy, akivel igazán foglalkozott és szeretett, az nem más volt, mint önmaga.

'hogyan tudsz még ezek után mosolyogni?' akadt volna ki újra a fiú, de amint realizálta, hogy éppen a lehetetlennel próbálkozik, feladta.
'tudod mit? nem érdekel. rajtad már úgy sem lehet segíteni.' jegyezte meg jay, majd letérdelt jungwon mellé és átölelte őt.
'menjünk wonnie~' mondta lágy hangon az idősebb, miközben hátára simított.

hyunwoo megfordult, mosolyogva intett egyet, majd nézte a két alakot, ahogy egyre távolabb és távolabb kerül tőle.
'sziasztok srácok. jó volt látni titeket.'

'komolyan?' kérdezte jay inkább magától, mintsem hyunwoo-tól. arcán látni lehetett a fáradságot, ami a sok idegességtől és hülyeségtől volt, amit az elmúlt pár percben hallott.

'jungwon, nézz rám kérlek.'

az említett lassan felemelte fejét és mélyen jay szemeibe nézett.

'ne aggódj, már nem tud bántani. itt vagyok neked. törölte le, az idősebb won könnyeit.

'j-jay... kérlek ne hagyj el..'

'soha nem tenném wonnie~' mondta az említett, majd szorosan karjaiba zárta jungwont, kinek ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy jobban érezze magát. ajkain egy széles mosoly jelent meg, a gondolatra, hogy éppen a barátját ölelheti.

'jéjjj, mosolyogtál! láttam ám, és akarom is még, szóval maradj mindig vidám.' kiáltott fel jay, miközben összeborzolta jungwon haját. megragadta barátja kezét, majd elindultak haza.

[wonniesbubbles, 7:00 pm.]
amúgy azt vágjátok, hogy ebben a hónapban enhypen comeback-? 💀💀