THE DEVIL'S SON || HyunLix ✔

❝ NYOLCADIK - Egy meleg nyári nap ❞

♰

Arra még sosem ébredtem, hogy leesek az ágyból, de nem is akarom mégegyszer megtapasztalni, mert lefejeltem a padlót... azt sem tudtam, merre vagyok arccal, és megijedtem, mikor két kar felemelt, és vissza ültetett az ágyba.
- Megütötted magad? Fáj? - igazította hátra a hajam, hogy szemügyre vegye a homlokom, mivel oda kaptam először a kezem, hisz kissé fájt, az orrommal együtt.
- Egy kicsit - szóltam rekedt hangon. - Hétfő van?
- Vasárnap - mosolygott rám. - Hogy érzed magad?
- Fáradtan, mintha fejbe rúgtak volna...
- Még hogy nem iszol alkoholt, hangyafasz volt az a négy üveg bor - simogatta az arcom. - Kis kómás, hozok egy kávét. Tudom, hogy nem szereted, de legalább kijózanít.
- Mi? Nem is vagyok részeg...
- Tegnap is ezt mondtad, aztán hisztiztél, hogy nem akarsz hányni, mert félsz tőle. - Erre nem mondta semmit, csak lesütöttem a szemem... jesszus, semmire sem emlékszem, lehetséges ez? - Lixie, mi a gond?
- Csak ciki...
- Dehogy az, én csináltam már nagyobb faszságokat... mindjárt jövök - kelt fel mellőlem, én meg megdörzsöltem a szemem, és próbáltam felébredni. Aztán hozta azt az izét, amit sosem tudtam meginni, de most valamiért ízlett.
- Hyung...? - tettem le a csészét.
- Igen?
- Amúgy nem mondtam, vagy csináltam egyéb baromságot? - kíváncsiskodtam.
- De, és örültem neki - nevetett fel. - Azt mondtad, megesküszöl, hogy felszeded "Hyunjin oppát", ha törik, ha szakad. És ezt nem én találtam ki, Jisung is hallotta!
- Mi a fasz...
- Mi az, meg is gondoltad magad?
- Hát um... lehet tényleg megpróbálom, de ha kioffol, téged verlek meg!
-Majd kiderül... de ez semmi az én hülyeségemhez képest.
- Miért? Mit csináltál?
- Tegnap nagyon kivoltál, én meg nem bírtam magammal, és lekaptalak. Sajnálom, nem könnyű ez nekem... de próbálkozom elfelejteni.
- Aigoo, csak ennyi? - kuncogtam. - Nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért nem tudtam tovább csinálni ezt.
- Akkor nem haragszol?
- Nem... amúgy sem vagyok senkivel, szóval nem gáz - kócoltam össze a haját. - Ráadásul volt benned annyi, hogy legalább elmondtad, pedig szerintem simán kiköthettünk volna az ágyban, arra sem emlékeznék.
- Ami azt illeti, majdnem megtörtént, de eszembe jutott, hogy nem igen tudsz magadról.
- Értem... hát, mindegy, köszi a tegnapit. Tényleg jól éreztem magam - hajoltam hozzá, hogy puszit nyomjak az arcára.
- Akkor jó, örülök neki!
- Amúgy, ma eljössz velem a könyvtárba?
- Suli, vagy más?
- Érdemesebb lenne az iskolaiba talán.
- Hátha össze futsz Mr Helyes tanár úrral? - kacsintott.
- Nem azért megyek! A tanuláshoz keresek, meg olvasni akarok valamit.
- Remélem valami romcsi regényt!
- Még nem tudom... de akkor jössz vagy sem?
- Nincs jobb dolgom, szóval jah. Apropó, reggel ez jött neked, csak aludtál - vett ki a pulóver zsebéből egy dobozt, majd felém nyújtotta de a sokk miatt alig mozdult a kezem, hogy elvegyem tőle... - Aigoo, tudtam róla, ne lepődj meg annyira!
- M-miről?
- Heterokrómia vagy mi, az egyik szemed más színű, és nem szereted. Pedig szerintem nem gáz... amúgy anya mondta el régebben, de mondta, hogy ne zaklassalak vele, mert neked kínos.
Ah, anyu tényleg életementő! Nem tudtam volna hogy elmagyarázni, miért más színű... "Helló, azért piros a szemem, mert azzal látom a szellemeket. Jah, meg amúgy bennem is van elvileg valami, amiről mai napig nem tudom, mi az." Szóval jah, nem igen akartam, hogy tudjon róla... Végül összeszedtem magam, és miután ettem, hyungal elindultunk a suli felé.
Elég nagy a könyvtár, szóval lesz mit válogatnom, igazából megjött a kedvem valami állatokkal foglalkozó könyvecskéhez... meg még földrajz, mert kell csinálnom valami szorgalmi feladatot, hogy ne bukjak meg.
Minhot meg inkább hagyjuk, megkértem, hogy segítsen, erre azt mondta, pisilnie kell. Már fél órája várok rá, szerintem lehúzta magát. Közben megtaláltam a polcot, amit kerestem...
- Én tényleg nem értem, miért hiszik azt, hogy minden ember hat méteresre nő! Minho, hol a picsában vagy?! - szitkozódtam, miközben próbáltam elérni az a hülye könyvet, lábujjhegyre állva. Konkrétan próbáltam ugrálva levenni, de hozzá sem tudtam érni...
- Nem vagyok annyira magas, de segítek - jelent meg a látókörömben egy kéz, ami levette nekem a könyvet, és a kezembe adta.
- Ah, köszönöm - fordultam meg, és le is blokkoltam egy kicsit. - Mr Hwang... hogy-hogy itt? - nevettem zavartan, miközben magamhoz szorítottam a kezemben lévő tárgyat.
- Pénteken bent felejtettem az egyik osztály dolgozatát, szóval bejöttem érte. És te?
- Tudja, a földrajz...
- Oh, dicséretes. Hol van Minho, hogy ennyire átkoztad?
- Bele fojtotta magát a vécébe szerintem - forgattam szemet, mire csak nevetett. - Nem is tudom, mit vártam tőle.
- De én mindig a legjobbkor érkezem, mi?
- Igen, köszönöm szépen! Mindig mindenhol ott van.
- Pedig nem szándékosan, tényleg.
- Nem mintha bánnám - haraptam ajkamba, bár nem szándékosan...
- Mert le tudok venni dolgokat, magas helyekről?
- Nem úgy értettem~
- Tudom - kacsintott. - Most mennem kell, szia Felix!
- Re-rendben, viszlát! - Oké, most meghaltam... tuti csak por ment a szemébe!
- Ah, pedig vártam mikor mentek kekszelni - sétált elém hyung.
- Az odébb lesz, vagy soha...
- Ez szomorú. Megvan, amit kerestél, mehetünk? - vonogatta szemöldökét.
- Menjünk, majd máshonnan kölcsönzök olvasnivalót magamnak...
- Ahogy érzed.
- Úgy érzem, rád ilyenekben nem számíthatok!
- Mit vártál? Rosszul leszek a könyvektől, könyv-fóbiám van!
- Azért basztad ki a tankönyvem az ablakon.
- Az hirtelen felindulásból történt...
- Aha.
Végül aláírtam egy lapot, hogy kivettem a könyveket, és kimentünk. Persze én még el sétáltam a közeli könyvtárba, Minho meg azt mondta, megy bevásárolni. Aigoo, hol van még az este, aludni akarok.