THE DEVIL'S SON || HyunLix ✔

❝ KILENCEDIK - Az első lépés ❞

♰

Miután átöltöztem, és bezártam a szekrénybe a cuccom a telefonom kivételével (egy szekrénybe, amit mindenki ideiglenesen használhat, és kulcsot is kap hozzá), elindultam megkeresni hyungot, aki épp akkor jött ki a fülkéből.
- Hyung, segítenél~
- Ma nem beszélsz velem - szólt rám se nézve, és már rohant is egy medence felé hogy bele ugorjon.
- Amikor a karma visszaüt - sóhajtottam, majd a sapkámat a fejembe húzva, indultam egy napozó ágy felé, hogy akkor valahogy használatba vegyem a naptejet. Dehát ezt most hogy is kellene...? Aish! Szerintem itt fogok ülni egész nap...
- Szia Felix, rég láttalak - sétált felém Mr Hwang, de meg sem tudtam szólalni... ezen az emberen minden ruha ilyen kibaszott jól áll?!
Csak egy térdig érő nadrág van rajta egy trikóval... igaz, hogy így láthatom az izmos karját, de ennyire nem terveztem tőle meghalni...- Az mi? - mutatott a tubusra, amit a kezemben szorongattam.
- Öhm, naptej... kér? Tegnap vettem, friss ropogós...
- Már van rajtam, köszönöm - hajolt le hozzám mosolyogva, nekem meg a szívem leállt egy pillanatra. - Hülye kérdés, de te mindig szeplős voltál? Sosem láttam rajtad. - Na jó, az előbb mostam le, totál elfelejtettem az alapozót...
- Um, nem szeretem őket, és el szoktam tüntetni - feleltem.
- Értem. De ez azt jelenti, hogy érzékeny a bőröd a napfényre... még nem kented be magad, ugye? - Leült mellém, és elvette a tubust, majd nyomott a világos zöld krémből a kezébe. - Szabad? - kérdezte, de a verbális válasz már nem igen ment, szóval bólintottam...
Először a hátammal kezdte (azzal a részével, amilyiket nem takarta épp a trikóm), majd a karomat, és utoljára az arcomat is bekente. Mondanom sem kell, hogy melegebbnek éreztem magam a napnál, amiért hozzám ért... - Na így jobb. Az előbb láttam, szépen leráztak - nevetett, és visszaadta a naptejet.
- Nem gáz, megszoktam - makogtam.
- Aha. Amúgy látom te sem vagy oda a helyért, mi?
- Sosem szerettem ilyen helyekre járni.
- Megértem, én inkább egy állatkertet választottam volna. Később szedd össze Minjit és Minhot, majd lelépünk fagyizni egyet. Mit szólsz? - Hogy mondhatok nemet egy helyes férfinak, aki ilyen ajánlatot tesz...
Egyébként annyira nem volt vészes a nap. Nem kellett sokat szaladgálnom, esetleg törülközőt adtam azoknak, akik épp nem vették ki a szekrényükből, vagy vizet vittem nekik. Hongjoong és az egyik osztálytársa meg tiszta rendes volt, amiért meghívtak egy jégkására! Azt hiszem, Yeosang volt a neve... szőke volt a haja, de a közelébe se ment Minjinek, tehát passzoltam, hogy ő a zaklatója.
- Eddig hogy érzed magad? - kérdezett Hong hyung.
- Meleg van... de jobb, mint otthon ülni, és Minhot lesni.
- Csóró. Nem szívleled? - kérdezett Yeo.
- De, csak imádom szivatni, ami kölcsönös.
- Kezdem érteni... - nézett mögém, majd rám, két másodperccel ezután már a medencében voltam... az orromba ment a víz, majdnem megfulladtam, de ő csak nevetett rajtam, mert vicces. Főleg, hogy szerintem kurvára elfelejtette, hogy nem tudok úszni. Azt hittem, le fogom tudni tenni a lábam, de gyorsan eljutott a tudatomig, hogy a három méter mély vízbe dobott be. De szerencsére nem voltam annyira messze a medence szélétől, Mr Hwang pedig mázlimra épp erre sétálgatott, és amint észrevett, jött segíteni. Én kajak azt hittem, belefulladok a vízbe... Minho ha nem kért hatvanszor bocsánatot, akkor egyszer sem, hozott nekem egy törölközőt, és miután elkísért az öltözőbe, hogy száraz ruhát vegyek, összefutottunk Minjivel, majd mentünk Mr Hwanghoz, hogy mostmár kérünk fagyit, hehe... ott pedig megtudtuk, hogy Minji zaklatója nem más, mint a bolondos Jung Wooyoung, a kedves hyungom meg eljátszotta, hogy ő Minji pasija, Woo pedig el is süllyedt szerintem, mint a Titanic. De legalább nem piszkálja többet lehetőleg...
A fagyizónál találtam egy térképet, vagy mit, amin az volt írva és illusztrálva, hogy mit hol találni a strandon. Nem is tudtam, hogy van egy nagy park itt... ha tudtam volna, már az első percben lelépek oda egyedül. Ígyhát, csak annyit mondtam, hogy elmegyek a mellékre - még el is mondták, merre van -, de nem terveztem oda menni. Helyette a parkba mentem... azt hittem, hogy egyedül, de valaki csak követett.
- Hát te?
- Ugye nem terveztél az idióta bátyádra hagyni! - fújta fel az arcát Minji. - Amúgy hová mész?
- Csak sétálni akartam egyet, ha van kedved, tarts velem - mosolyodtam el. - Addig sem látod a barmokat.
- Amúgy is terveztem erre eljönni, de legalább rád tudom fogni - nevetett. - Jó, vicceltem! Áldom az eget, hogy nem lettél olyan, mint Minho...
- Kanos, lusta fasz? Hát tényleg nem vagyok olyan - forgattam szemet. - Ahhoz képest, te eléggé elpirultál mikor megpuszilta az arcod Woo előtt!
- M-mert nem voltam rá felkészülve! - vágta rá. Aztán elég hosszú csend telepedett közénk, mindkettőnket lefoglalt a táj, hisz tele volt színes virágokkal, zöld bokrokkal, és fákkal. A törölközőjét ledobta egy árnyékosabb helyre, és leültünk random beszélgetni. Még Minho azt hiszi, antiszociális vagyok, de lehet csak azért mert keveset beszélek a barátaimmal, mi? Nem mintha nem lenne egy sem, csak nem mindig van közös téma. Minji mondjuk az egyetlen az osztályban, aki még kibírja a hülyeségeinket... belegondolva, kilencedikben össze voltunk nőve mi hárman, beleértve a közös puskázásokat, kisebb lógásokat és baromkodást. De ez már rég volt, azóta moderáltuk magunkat, Minji Jinseoval beszélt többet (azzal a lánnyal, aki ma nem tudott jönni), én pedig hyungal. Ilyen témáink voltak, mindaddig, amíg nem hozta föl az új tanárt...
- Tényleg, téged korrepetált, ugye?
- Igen - fekeltem, mire eléggé perverzen nézett rám. Istenem, még Minho se tud ilyen perverzen nézni! - Most mi van?
- Nem voltam biztos benne, de reggel láttalak vele, és én eldöntöttem, hogy igaz.
- Micsoda...
- Hogy bejön neked. Léptél már valamit?
- E-ezt honnan veszed... ah, na jó, igaz - sóhajtottam. - Még nem, fogalmam sincs, mit tehetnék. Esetleg van ötleted, ha már így felhoztad?
- Nézz körül egy kicsit, mit látsz?
- Csiga, fatoboz, kő - soroltam. - Virágok~
- Igen! Adj neki virágot.
- Persze!
- Nem vicceltem. A piros tulipán például szerelmi vallomást jelent, a pipacs azt, hogy "neghódítottad a szívemet" - mutatott az említett növényekre. - A mályvacserje pedig tudod, az "örökkön-örökké virágzó, és soha el nem hervadó virág", ami jelképezheti, hogy komolyan gondolod a dolgot.
- Értem, de... én kicsit félek attól, hogy elutasít... azt sem tudom, hogy a lányokat szereti-e vagy a fiúkat
- Mr Hwang meleg, még a vak is látja! Eddig az összes nő nemű tanártól tartotta a távot, ma pedig majd' meghalt szerintem Miss Minyoung mellett! - nevetett. - Bár nem csodálom, az a nő egy ribanc...
-Tényleg? Akkor szerinted van esélyem nála?
- Szerintem nem veszítesz vele semmit, max a szüzességed.
- És mi lesz azzal, hogy ő 23 én meg 17...?
- Basszus Yongbok! Háborúban és szerelemben mindent szabad! A kor számít a legkevésbé, ha szeretitek egymást a többi nem érdekes!
- Igazad van... köszönöm szépen! - próbáltam kevésbé elbőgni magam örömömben, mire tarkón csapott, és megölelt. - Auh... akkor most kiteregettük a nemlétező szerelmi életem, beszéljünk rólad és a bátyámról.
- Heh... bo-bolond vagy?! Messziről kerülöm!
- Aha - kacsintottam, mikor elengedett.
- Aish... renénytelen eset, állandóan más lányok körül legyeskedik! Na meg, rám miért nézne...
- Pabo. Szép vagy! Minhot pedig csak be kell idomítani. Akarod, hogy beszéljek vele?
- Mit tervezel mondani neki...
- Rákérdezek, mit gondol rólad, aztán ha akarja, ha nem, elmegy veled egy randira.
- Azt hogy?
- Albert Felix Eisein tudja.
- De imádlak - nézett rám boci szemekkel.
- Tudom. Visszamegyünk lassan?
- Oké, előre megyek. Oh, még valami! Ne felejtsd el a nevén hívni! Azt mondta, tegezhetjük - kelt fel, majd miután én is ezt tettem, fogta a törcsit', és elrohant... ah, akkor most melyiket kellene választanom? Bele gondolva, mintha az egyik bioszon mondott volna egy olyat, hogy a tulipánnak több, mint 100 fajtája ismert, és hogy hol kezdtek vele kísérletezni, és hol terjesztették... szóval szerintem jó ürügy lesz ez később.
Kerestem egy pirosat, és le szakítottam, majd elindultam vissza. Csodálkoztam, hogy nem izgultam annyira a dolog miatt, pedig máskor majd' esek össze. Egy jó tíz perces séta után visszaértem a strandra, és a szememmel már messziről keresni kezdtem, de mikor kiszúrtam, megtorpantam... nem volt egyedül, az egyik fa asztalnál ültek a tanárnővel, és beszélgettek.
Látszólag jól szórakoztak, mert konkrétan két centi nem maradt köztük... nem igen tudtam mit reagálni rá, csak megfordultam és véletlenszerűen leültem a legtávolabbi medence széléhez, levettem a papucsom és a vízbe lógattam a lábam. Ez most komoly...? Minji azt mondta, ki nem állhatja Miss Minyoungot. Akkor valószínűleg megtört a jég, mert most bírja...
Csak én lehetek ilyen szerencsétlen... megszokhattam volna. Igaza van Changbinnak, tényleg naív vagyok. Nem is tudom, meddig ülhettem ott, talán negyedórát, és már nagyon azon agyaltam, hogy beugrok megfulladni a vízbe. Aztán megállt valaki mellettem, majd csak leült mellém, és a példámat követve; a vízbe dugta a lábát. Ekkor vettem rá magam, hogy az illetőre nézzek, de el is kaptam a fejem, bár fogalmam sincs, miért...
- Hol voltál? Kerestelek, de nem találtalak sehol.
- Csak a sétányon.
- Mi a baj, Felix?
Képtelen voltam arra, hogy válaszoljak, gombóc keletkezett a torkomban, a levegő pedig csípte a szemem már... mégis muszáj volt kinyögnöm valamit.
- Nézze, találtam egy tulipán! Rengeteg van belőlük - emeltem fel, majd felé nyújtottam. - Eszembe jutott, mikor azt mondta, sok fajtája van...
- Felix, örülök ha az óráimon figyelsz, de kérdeztem valamit - mosolyodott el. - Kérlek, őszintén válaszolj.
- Hát... hogy kellene elmondanom - néztem le a vízre. - Azt hiszem, van valaki, akit szeretek, de félek elmondani neki... nem akarok megint csalódni, pedig ilyet még nem éreztem senki iránt - engedtem ki egy kicsit remegő sóhajt. - Biztonságban érzem magam, ha mellettem van, és hiányzik, ha nem látom... de szerintem én is csak olyan vagyok a szemében, mint a többi ember.
- Értem... de szerintem nincs mire fel aggódnod. Sosem tudhatod, ki mit gondol rólad, de szerintem vak az, aki nem látja, milyen aranyos vagy - tette kézfejét az egyémre, majd a másik kezével hátra nyújt, és negtámaszkodott rajta. - Nem kell elsietned, de mondd el neki, hogy érzel. Ha elutasít, akkor túl jó vagy hozzá, és nem érdemel meg téged.
- De hogy kedvelhetne engem bárki, ha én gyűlölöm magam...
- Ez egyszerű. Csak add mindig önmagad, és ne érdekeljen senki más. Kezd azzal, hogy nem rejted el a szeplődet... talán te nem veszed észre, de különlegessé tesz - nézett rám. - És még valami, amit ne felejts el.
- Mi...?
- Lányoknak szokás mondani, de igaz. Fiúk miatt ne sírj, nem éri meg - kuncogott. - Oké?
- Oké... Köszönöm szépen - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Természetes, nem szeretem, ha szomorú vagy. Nah, nem ártana menni, mert már lassan indul a busz.
- Basszus, még át sem öltöztem, és bent vannak a cuccaim...
- Ha jól láttam, Minho már kivette őket, szóval már csak te kellesz a buszra - engedte el a kezem, majd felállt, mire én is úgy tettem.
- Akkor jó... egyébként elfogadja? - pillantottam a kezemben lévő virágra, majd felé nyújtottam ismét, de ezúttal oda adhattam neki.
- Persze, köszönöm - mosolyodott el, én pedig kicsivel úgy éreztem, hogy jobban vagyok.
Végül kimentünk a strand elé, és felszálltunk a buszra... persze Minho leghátra ült, szóval én is oda mentem, és láttam, hogy Minji is ott van, nem sokkal később pedig Mr Hwang is ott termett, mikor elindult a busz.
- Srácok, nem akarom rontani a levegőt, de csatlakozhatok? - ült le mellém, mert ott volt szabad hely, hisz az ablak mellett szeretek csak lenni, Minho pedig egyel odébb volt.
- Nem zavar, tanár úr!
- Tudjátok, három dolog van, amit ki nem állhatok - pisszegte. - A macska, a padlizsán, és az ittas nő... az elsőt bár csak az allergia miatt, de az utóbbi a legundorítóbb... - Oké, itt kicsit kiégett, mert mindhárman kiröhögtük, nekem pedig ekkor esett le, hogy valószínű feleslegesen aggódtam, mert az imént csak Miss Minyoung ivott sokat, és azért lógott Mr Hwangon...
Az úton annyira fáradt voltam, hogy az ablaknak döntöttem a fejem, és pihentem, de megéreztem, hogy megfogja a kezem. Ránéztem, és csak annyit láttam, hogy mosolyog... el is kaptam a fejem, mert úgy éreztem, lángol az arcom. Ha ez nem lett volna elég sokk nekem, magához húzott úgy, hogy a vállának döntsem a fejem az ablak helyett.
- Lixie bealudt megint? - hallottam hyungot.
- Igen, nem akarom, hogy egy kanyarnál be fejelje az ablakot - nevetett halkan. Dehát nem is aludtam, látta, hogy ébren vagyok, nem? Hát én meghalok hazáig...

- 22/07/05