THE DEVIL'S SON || HyunLix ✔

❝ TIZENNYOLCADIK - Együtt ❞

♰ Szeptember 15., Péntek ♰

Már megint egyedül voltam az ágyban, és szerelmem helyén már csak a hideg ágyneműt érzékeltem. Kikapcsoltam az ébresztőt, és felültem, hogy gyűjtsem az energiát. Napról napra egyre jobban, és jobban unom ezt az egyedül lefekvés és felkelés dolgot... konkrétan csak akkor láttam Hyunt, ha épp órám volt vele, és esetleg mikor jött vacsorázni. Persze mikor nagyon untam magam, inkább suli után rögtön hyungékhoz mentem tanulni. Bár ott sem volt jobb, mert Minhot tényleg megszállta valami, mindig megkért, hogy kérdezzem ki tőle az anyagot.
Rávettem magam, hogy megigazítsam az ágyneműt először, majd felöltöztem, a fürdőben elvégeztem a reggeli rutinom. Végül adtam enni Kkaminak, bezártam az ajtót és szokásomhoz híven rohantam, hogy le ne késsem a buszt.
Még szerencse, hogy sokan vettek jegyet ma...
Mikor leszálltam a buszról, az iskola felé vettem az irányt, tipikusan a betont kémlelve, de nem igazán figyeltem a körülöttem lévő embereket, csak hallgattam a zenét. Jah, fülhallgatóval a fülemben vagyok reggelente, mert annyira nem érzem magam egyedül úgymond.
Csak köszöntem a portás néninek, és bementem a suliba, de a terem felé menet elgondolkodtam azon, hogy milyen órával is kezdek, és egyáltalán bepakoltam-e én tegnap este... aztán ahogy beléptem a terembe, konkrétan a nyakamba ugrott valaki.
- BOLDOG SZÜLINAPOT A VILÁG LEGJOBB ÖCSIKÉJÉNEEEK!
- Neked is szia, és köszönöm hyung - nevettem, és visszaöleltem. Aztán az arcomba tolt egy (megjegyzem nem kis) doboz durexet. - Mi a fasz...
- Nem tudom mekkora neki, szóval a legnagyobbat~ - kezdte, de befogtam a száját.
- Bolond! - takartam el égő arcom. Ez hosszú nap lesz, de azt hiszem, hogy ezt a dobozt Minho orra előtt passzolom le Jisungnak, és mondom, hogy használják egészséggel... tudtommal még mindig nem jöttek össze, de majd én felgyorsítom az eseményeket, hehe... mások szerelmi életével foglalkozom a sajátom helyett, szégyen vagyok.
A mai napomról annyit, hogy unalmas volt, és szar is egyben. Persze aranyos volt azt osztály, és felköszöntött, de akire vártam, hogy megtegye, nem jött... tudtam, hogy elfoglalt, de annyira éreztem, hogy el fogja felejteni a szülinapom.
Viszont ma még csak össze sem futottam vele mert nem volt vele óránk, szóval jah, de legalább Minhoékkal tudtam dumálni, és elterelni róla a figyelmem, mert majdnem elsírtam magam az egyik óra közepén. Hyung rákérdezett szünetben, hogy mi a bajom, szóval elmondtam neki, de azt mondta, hogy biztos nem felejtett el, és várjak.
Hát... én vártam. Hetedik óra végén pedig hazamentem, vagyis mentem volna, de Chan megállított a folyosón, hogy boldog szülinapot kívánjon nekem, és kérdezte, hogy jól vagyok-e és a többi. Szóval sikerült lekésnem a buszt, aminek három perccel később kellett volna jönnie.
Úgy voltam vele, hogy biztos nem várok egy órát a következőre, így elindultam gyalog... de csak én tartozhatok az olyan szerencsétlenek közé, hogy pont ilyenkor kezd szakadni az eső. Kissé bőrig áztam, pedig megálltam, hogy megvárjam, hátha eláll, de nem igen akart, szóval igyekeztem haza.
Csend fogadott, és az, hogy Hyun még mindig nem ért haza, pedig azt hittem, hogy neki is csak hét órája van ma... mindegy, ez a nap is gyorsan eltelt legalább. Elmentem tusolni, aztán felöltöztem végre szárazabb ruhákba, és megnéztem, mi maradt a könyveimből meg a telefonomből. De szerencsére nem voltak annyira nedvesek.
Mivel valahogy igen rászoktam a kávéra, ittam egy csészével, mielőtt nekiálltam volna valami ehetőt főzni, de meggondoltam magam, mert maradt a tegnapiból a hűtőben. Kkaminak viszont adtam enni, aztán vele az ölemben kerestem a tévében valami értelmes műsort, de nem találtam. Gyorsan feladtam, és inkább tanultam, amihez semmi kedvem nem volt.
Hyun viszont hazaért négy körül, és mikor benyitott a szobába, nagyot dobbant a szívem, és elmosolyodtam.
- Itt vagy, életem?
- Igen - néztem fel rá (igen, az ágyon ülve szoktam tanulni olykor).
- Elfelejtettem szólni, értekezlet volt. Én is csak reggel tudtam meg. - sétált hozzám, majd lehajolt, hogy megcsókoljon. - Minden rendben?
- Nem gáz... igen.
- Akkor jó. Hagylak tanulni - simogatta meg a fejem, majd egy mosoly kíséretében magamra hagyott a szobában.
De az gáz, ha azt akarom, hogy ne hagyjon? Legalább ma nem tudna egy kicsit többet velem lenni? Bár ha elfelejtette, akkor már mindegy. Legalábbis azt hazudtam magamnak... mindegy. De nem, valójában nagyon fájt. Nem az, hogy elfelejtette a születésnapom, hanem az, hogy ez alatt a két hét alatt alig volt velem. Azt mondta, szabad lesz a hétvégéje, de csak az egyik szombatja volt az, na akkor volt az egyetlen alkalom, hogy kimozdultunk, és elvitt moziba.
Megértem, hogy dolga van... de meddig fogom bírni ezt így? Fogalmam sem volt, nem is akartam gondolkodni rajta, inkább megint mentem tusolni, a vacsorát viszont passzoltam. Nem volt étvágyam, ráadásul kapart a torkom, és fájt a fejem is... remélem megfáztam.
Aztán addig gondolkodtam azon, hogy bemenjek-e hozzá kérni valami gyógyszert, hogy már ott álltam az ajtó előtt vagy öt percig.
Nehezen vettem rá magam arra, hogy benyissak, és közelebb menjek hozzá, de feleslegesen aggódtam. Észre sem vett, de láttam rajta, hogy kicsit mintha ideges lenne, és alig mertem hozzászólni.
- H-Hyunjin?
- Miért nem alszol? Késő van.
- Tudom.
- Még van egy kis dolgom, fél óra és kész.
- Úgy érted, másfél - vágtam rá, de egyáltalán nem akartam kimondani, csak... kijött. De már nem is érdekelt.
- Már csak nyomtatnom kell, az nem sok idő...
- Biztos több idő, mint amennyit rám szánsz - mondtam, és azzal elindultam ki, de megfogta a kezem.
- Felix~
- Tedd a dolgod, nem zavarok tovább.
- Nem zavarsz~
- Aha, azért küldesz mindig aludni. Nem számít, hogy hat óra van-e, vagy fél tizenegy! - húztam el a kezem. - Nem vagyok óvodás, te pedig nem vagy az apám, hogy meg mondd, mit tegyek!
- Fejezd be kérlek... tudod, hogy nem azért mondom.
- Hanem azért, hogy lekoptass. De nem érdekel, ülj itt felőlem egész éjszaka, és csinálj amit akarsz! Elnézést a zavarásért, Mr. Hwang! - siettem át a másik szobába, és csak bebújtam az ágyba. Azt hittem, utánam fog jönni, de nem jött. Mit is vártam?
Másnap hiába ébredtem úgy, hogy mellettem volt, nem voltam boldogabb. Ha hétvégén is lenne iskola, már rég ott lenne. Én viszont nem maradtam mellette, hanem felkeltem. Az óra 07:32-t mutatott, szóval inkább felöltöztem, összeszedtem magam, és bármilyen üzenet nélkül leléptem, hogy hyunghoz menjek. Ha keresne, tudja a számom, csak nem biztos, hogy felveszem.
Vicces, hogy az elején azt hittem, hogy megleszek...