A vihar mérhetetlen erővel csapott le. Hirtelen jött, s pusztítást hagyott hátra. Megtépázott fák, elárasztott települések, elmosott veteményesek, beomlott tetők.
Bár az erdőben a levelek felfogták a nehéz esőcseppeket, mégis a törzsek között járó fiatal fiú csurom vizes volt.
Hamár berögzült, tudatlan járása nem lett volna elég gyanús, ott volt a ködös tekintete.
Arcán lecsorogtak szőke hajából kihullott vízcseppek, ruhája is teljesen át volt ázva. Ellenben csak ment tovább, mint aki nem is tudja, hogy esik, aki nem tudja, hogy könnyedén megbetegedhet.
Hamarosan elérte célját, s akkorra már a vihar is elvonult.
Konoha kapujában tisztult ki minden. A ködös tekintete helyett ismét csillogott a kék. Ott érezte meg a hideget, a fáradtságot, amit a kialvatlanság okozott. Fájtak az izmai. Egy pillanatig azt se tudta hol van, aztán kikerekedett szemmel ismerte fel az otthonos tájat.
Nem tudta, mennyi idő telt el, mióta elment, és azt se tudta, mit csinált távolléte alatt.
Teste megadta magát, térdre bukott. Feje ólom súllyal rendelkezett, s az is vészesen közeledett a kemény földhöz. Pillái lecsukódtak.
-Naruto!-hallotta nevét. Egy lány szólította.
De ekkor elnyomta a várva várt álom.
YOU ARE READING
Elfeledett érzelmek
Fanfiction/Befejezett/ Naruto élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor Konohába tér egy Uchiha. Az feltűnően sokat tud róla, ám rejtélyek övezik mind múltját, mind magát. Vajon mi történt a múltban? Köze lehet egy bizonyos éjszakához? "Emlékek...
