Elfeledett érzelmek

5. rész

A délutánt már valamennyivel jobban telt. Hinata, aki egy időre megrontotta Sasuke életét, hazament, otthagyva a két fiút. Naruto az asztalon feküdt, csillogó kék szeme alig-alig nyitva. Még mindig fáradt volt, hiába aludt sokáig. Kezében a már kihült kávé. Még mindig nem itta meg.

-Mit csináltál, hogy ennyire kivagy?-kérdezte meg Sasuke.

Nehezen ránézett a fiúra, majd egy apró mosolyra húzta a száját. Sasuke-nek most nagyon jól esett ez a gesztus. Úgy érezte, egy kicsit visszaléphet a tette előtti időkbe.

-Azt nem mondhatom el-motyogta fáradtan. Az a rekedt hang, az a fáradt hang...hiányzott a fiúnak. Akármennyire is próbálná tagadni, ezt nem lehet. Túlságosan szereti hozzá.

-Miért?-incselkedett tovább.

-Nem kötöm az orrodra. Fontos a munkám és meg akarom tartani-nézett fel komolyan. Megváltozott, ez látszott. A szakadék tapintható volt, az akkori és a mostani Naruto között. Ismét egy bűntudat hullám rohant végig rajta.

-Oké, akkor játszunk valamit. Ha kitalálsz rólam valamit, ami igaz, nem kell elmondanod, de ha nem talált...akkor egy tény rólad. Rólam ugyan így.

Az Uchiha mindent eltervezett. Ha bemutatja, hogy ismeri a fiút, talán egy lépéssel közelebb kerül a céljához.

Naruto halkan sóhajtott, majd felült.

-Legyen-egyezett bele.

Sasuke ajkára ismét félmosoly ült ki.

-Kezdem-mondta a szőke-Talán....olyan anbu szinten lehetsz.

Az Uchiha megrázta a fejét. Nem talált.

-Gyerünk, egy tény rólad-a szőke nagyot nézett. Érzékei nem szoktak tévedni. Érezte, sőt, már szinte látta azt a lila csakrát a másikból, ami még az anbusoknál is nagyobb... Bár ő maga is az. És mégsem az. Valahogy újra előjött az a gyerekes énje, akit hónapok óta elrejtett, s most kitörni készül. Érezte, ahogy a duzzogásra való hajlam kifejlődik, s arcára ül az összes érzelme.

-Szeretem a ráment-húzta össze a szemöldökét. Ez egy rossz játék! De visszakozni már nem akart. Ha már belement, végigcsinálja!-Te jössz-tudta, ha ő ilyen szörnyű, akkor egy idegen se lehet jobb. Hisz nem is tudják, ki a másik.

Az Uchiha arjkairól a mosoly nem tűnt el, s ez rossz érzést keltett a másikban.

-Nincsenek szüleid-jelentette ki.

-Nem igaz-szólt közbe Naruto. Nem gond, ha füllent egy kicsit, nem?-vannak szüleim.

Sasuke rögtön tudta, hogy hazudik, ahogy azt is, hogy a gyerekes énje felülkerekedett felnőtt önmagán. De ha így játszunk...

-Szuper, akkor holnap akár be is mutathatnál nekik.

A szőke alig észrevehetően elpirult. Ez a kimenetel nem jutott az eszébe.

-Nem lehet-vágta rá rögtön.

-Miért nem?-kontrázott Sasuke.

-Küldetésen vannak. Ők is ninják, nekik is szolgálniuk kell...

-De valamikor csak hazaérnek....

-Váltsunk témát-állt fel Naruto.

Az Uchiha szórakozottan nézett utána.

-A kávét itt hagytad-a válasz csak egy mordulás volt a másik szobából, mire Sasuke felnevetett.

***

Könyvek... Mi más lenne egy könyvtárban?

Sasuke nem szólt egy szót sem. Boldogan figyelte, ahogy egykori szerelme a könyveket bújja. Olyan jó volt így látni... Az eddig folyton kétkezi munkát végző fiút, amint agyra gyúr...