Elfeledett érzelmek

4. rész

Bár az ölelés csupán pár másodpercig tartott, Sasuke úgy érzete, egy teljes óráig nézte, ahogy szerelme egy nő karjaiban mosolyog.
Tényleg ennyi mindenen változtatott az emléke? Pontosabban az, ami hiányzott. Egészen eddig nem bánta, hogy megtette. Talán egy picit. De most, hogy látta, mit is tett, igazából, azt kívánta, bárcsak maradt volna Naruto mellette abban a barlangban.
Ám tudta jól, hogy a jutsu, amit alkalmazott visszafordíthatatlan. Azok a pillanatok, amiket ketten életek át, soha többé nem jelennek meg úgy a szőke előtt, mintha a sajátja lenne...ha meg is jelennének. Az is csak úgy lenne lehetséges, ha egy genjustut formájában Sasuke megmutatná neki. De a büszkesége ezt nem engedi. Akármennyire is szeretné, hogy újra olyan viszonyuk legyen, mint amilyen volt, az egyszerűen lehetetlen. És erről csak Sasuke, maga tehet.
Nem is tudja, hogy az elmúlt nap folyamán hányszor hibáztatta magát....hozzá tenné, jogosan.

Hirtelen felszabadultság uralkodott el rajta, mikor a fiú kibontakozott az ölelésből. Nem is tudja, min lepődött meg jobban, a hirtelen intim gesztuson, vagy azon, ahogy a lány a tett után ránézett. Nem volt feltűnő, nem is tartott tovább egy másodpercnél, de Sasuke érezte azt a gúnyt és dicsekvést, ami töménytelen mennyiségben lapult a tekintetében.
Lehet, hogy félre ismerték volna a lányt?

Naruto lassú mozgással ült le az asztalhoz, ölébe pedig a lány szelíden. Nem karolta át, nem csókolgatta, minden másodpercben, hogy felkeltse a figyelmet, csak ült a szőke ölében, s Sasuke érezte, amint a lány azt üzeni ezzel: Az enyém!

És mennyire igaza volt! Most az övé, de ezelőtt a Sasuke szerelme volt. Viszonozták egymásnak az érzelmeiket, intim és kedves érintéseket, szerelmes szavakat....

Sasuke nem értette, hogy mi okozta ezt az eltérést. Amíg emlékezett rá, semmi féle érdeklődést nem mutatott a lány iránt, főként nem szerelmet. Erre mikor hazajön, minden megváltozik.

Hinata és Sasuke gyilkos pillantást váltottak, ám ebből a szőke semmit nem érzékelt. Álmosan a lány hátára hajtotta a fejét, és lassan-lassan már ott aludt volna el, ha Sasuke nem töri meg a beállt csendet.

-Kérsz egy kávét?-állt fel, hogy a pulthoz menjen. A fiú csak bólintott egy aprót. Hinata a mozdulatra libabőrös lett, s azonnal el is pirult.

Sasuke rögtön tudta, hogy amit a lány érez, az nem hamis. Teljesen meg tudta érteni őt, mégis... Ő Uchiha-ból van...vissza kell szereznie, ami az övé! Nem érdekelte, milyen áron, de vissza kell szereznie.

A kávé gőzölögve pihent a csészében. A fiú még csak fel sem emelte a fejét, úgy nyúlt utána. Hirtelen felejtette el, hogy valaki van az ölében, keze a lányba ütközött. De nem igazán zavarta.. tenyere rácsúszott a derekára, s ott maradt.

Az Uchiha szíve összeszorult. Tisztán élt a fejében a kép, ahogy ugyan ezt tette, ugyan ebben a helyzetben, nem is olyan régen.

Olyan hülye! Olyan idióta! Fenébe a büszkeségével!

Jobban fájt neki, mint látni a saját szülei halálát...

***

A nyirkos barlang bejáratánál egy szőke fiú ült, kezében egy nagy bögrét tartott, hogy a meleg teát megigya. Egy féléve jött el, s nem is olyan soká megtalálta az Uchiha-t. A bensőséges viszonyuk miatt boldog volt.sokkal inkább boldogabb, mint eddig a faluban. Szereti a fiút, s ő viszonozza. Az élete tökéletes.

Nagyot kortyolt a forró folyadékból, ahogy a csillagokat pásztázta az égen. Emlékezett, mikor egy hullócsillagnak mondta el legféltettebb titkát, s az teljesítette azt. Megkapta az Uchiha-t.