Epilógus

232 22 0
                                    

Sasuke gyakran ivott meg egy fekete kávét, bármi édesítőszer nélkül. S talán ez kell is neki. A lakótársa ugyanis egy enegriabomba. Ahhoz, hogy reggeltől estig ki tudja bírni, kávé kell, egy nagy bögrével, és szerelem. Szerencsére a fiúnak mindkettő kéznél volt, így boldogan nézhette végig, egy bögre fekete társaságával, ahogy egy fáradt, pizsamás Naruto kóborol ki a szobából, szemét dörzsölve, amit lassan Sasuke-re vezet.

Az Uchiha lassan tette le az italát, hogy az Uzumaki gond nélkül ölelhesse magához teljes erejéből. Ez egy újabb szokás lett, s ezt Sasuke egyáltalán nem bánja.

Amióta Naruto kedvesen szakított Hinatával, (aki nem fogadta olyan jól a dolgot, mint várták) gond nélkül tudnak sétálni az úton, vagy a folyó partján, az erdőben...vagy ahol kedvük szottyan. És ez valami fenomenális volt.

Sasuke tudta jól, hogy azt a döntését, hogy az Uzumaki mellett marad, soha nem fogja megbánni. S így ölelve a fiút, suttogta a fülébe a szavakat, hangja szeretettől boldogan csengett.

-Boldog szülinapot!

Elfeledett érzelmekWhere stories live. Discover now