-- Bassza meg! -- kapott idegesen a fejéhez Isaac -- Ne aggódj, megmentelek!
Tudom, szívem, csak az a helyzet, hogy mindjárt megfojt ez a liba. Nem szeretnélek siettetni vagy valami, de még nem készültem fel a halálra. Veled képzelem el a jövőm, veled szeretnék családot alapítani. Veled szeretnék új életet kezdeni. Halálom előtt még körbe szeretném utazni a világot. Meg akarom kóstolni a wasabit. El szeretnék utazni Peruba, és látni szeretném, ahogy szemen köpi Isaac-et egy láma. Igen, ezt tényleg szeretném.
-- És mégis hogyan tervezed? -- nevetett fel a nő, ördögi tekintetét nem vette le Isaac-ről, ahogy a nyakamat markolászó, izzadt kezeit sem -- Ha csak egy lépéssel is közelebb jössz, megölöm a te drágalátos Júliádat.
-- Ki bérelt fel? A szavamat adom rá, hogyha most elengeded, akkor a dupláját kapod annak, mint amennyit ígértek. Hallottad? A dupláját.
-- Ti, fiatalok azt hiszitek, hogy a mai világban csak a pénz boldogít, pedig az csak egy mocskos papírköteg. Mi van, ha szívessègből teszem? -- kissé enyhített a szorításán, de hangja ugyanolyan rideg maradt.
Levegőre volt szükségem, de bárhogy is próbáltam lefejteni a torkomról erős kezeit, nem sikerült.
-- Akkor tégy nekem is egy szívességet, engedd el! -- mondta Isaac tekintélyt parancsolóan, majd közelebb lépett -- Háromig számolok. Háromra elengeded, különben bemutatom azt a rusnya pofádat az öklömnek -- mosolyodott el gonoszul -- Kettő.
-- Hèkás! Az egyes hol marad? -- zavarodott össze, amitől elengedte a nyakamat, ezáltal egy kis levegőt adva nekem.
-- Bocs. Magamban számoltam -- húzta széles mosolyra a száját Isaac -- Baby, most!
-- Három -- lendítettem a lábam, és minden megmaradt erőmet beleadva hasba rúgtam. A rúgástól a nő hátraesett, közben az arca találkozott Isaac öklével.
-- Jól vagy? -- lépett mellém, s kisöpört néhány kósza tincset az arcomból.
-- Most már igen -- válaszoltam neki levegő után kapkodva, mire ő mit sem törődve azzal, hogy levegő hiányban szenvedek, megcsókolt -- Megtennél nekem egy szívességet?
-- Akár többet is.
-- Elintéznèd, hogy ez a nő soha többé ne tudjon megszólalni? -- meredtem a padlón fekvő nőre, aki olyan erővel csapódott a földhöz, hogy egy kis időre elvesztette az eszméletét. Az orrából és a szájából megállás nélkül folyt a vér. Ez a nő majdnem elvette az életemet. Bassza meg! Majdnem meghaltam.
-- Ezer örömmel.
YOU ARE READING
HOPE { Pszichopatába szeretve 2. }
RandomÖt év telt el azóta a bizonyos nap óta. Öt fájdalmas év Autumn és Isaac számára. Autumn az édesanyját gyászolta, míg Isaac a szökési terveken gondolkodott. Vajon Autumn képes lesz valaha is megbocsátani a fiúnak?