Azóta a nap óta minden megváltozott. Miután egy plédbe takarva kimenekítettek a hajóról, apa kétségbeesett tekintetét pillantottam meg, aki miután magához tért a sokkból, szaladni kezdett felém. Az ölelésében minden benne volt: megkönnyebbülés, harag és fájdalom. Megkönnyebbült, hogy az egyszem lánya életben van. Haragudott magára és a gyilkosra, aki megölte az első szerelmét, aki egyben feleség és szerető édesanya is volt. Azóta a nap óta leírhatatlan fájdalmat éreztünk. A híreknek hála, akárhová mentünk, mindig felismertek minket az emberek, és sajnálkozó pillantásokkal illettek minket. A gimiben én voltam az elrabolt lány, akiről mindenki beszélt. A tanárok kivételezni kezdtek velem, mire a legtöbben megutáltak. Egy pletykát indítottak, aminek a témája az volt, hogy lefeküdtem az elrablómmal, ezáltál én lettem a gimi ribanca. Mindegy volt, mit mondtam, ők csak mondták a magukét. Pár évvel később felvételt nyertem a Harvardra, ahol új életet kezdhettem. Barátokat találtam, akik a pletykák ellenére is velem maradtak. Ha rossz kedvem volt, ők mindig jobb kedvre derítettek.
Coraban, Jadeben, Aidenben és Graysonban igaz barátokra leltem. Vagyis...Graysonban sokkal többre. Eleinte féltem újból szerelembe esni, féltem, hogy újfent összetörik a szívem, de aztán bebizonyította, hogy ő nem Isaac. Megmutatta, hogy a szerelem egészen más, mint amit aziránt a gyilkos iránt éreztem. Azon az elcseszett napon megfogadtam, hogy amint lehetőségem adódik rá, megölöm Isaac Black-et. Meg fogom bosszulni anya halálát.
ESTÁS LEYENDO
HOPE { Pszichopatába szeretve 2. }
De TodoÖt év telt el azóta a bizonyos nap óta. Öt fájdalmas év Autumn és Isaac számára. Autumn az édesanyját gyászolta, míg Isaac a szökési terveken gondolkodott. Vajon Autumn képes lesz valaha is megbocsátani a fiúnak?
