HOPE { Pszichopatába szeretve 2. }

18.

Miután a legszánalmasabb módon lejárattam magam Isaac előtt, a számba harapva magamra erőltettem egy mosolyt és szép lassan, figyelve a levegővètelemre a fürdőruhákhoz sétáltam. Egy egyszerű, kék színű, egyrészes fürdőruha és egy piros bikini között vacilláltam. A kéket azért választanám, mert az a kedvenc színem, viszont lehet, hogy inkább a pirosat kéne, mert az szexibb. Mondjuk Isaac mindendkettőben szexinek találna. De arra az esetre, ha netalán meglepne éjjel egy kis rózsaszirommal díszített ággyal, pezsgővel, csokiba mártott eperrel és finom illatú gyertyákkal, akkor mindenképp a pirosat kell választanom. Igen, a pirosat fogom.

Miután bevásároltunk Hawaii egyik leghíresebb strandjához mentünk, ami a Waikiki néven ismert. Az utcákban divatüzletek sorakoztak, a tengerpartot felhőkarcoló hotelek szegélyeztèk, vízparti koktèlbárok, éttermek és a Kuhio Beach táncelőadásai gondoskodtak a nyüzsgő életről. A szörfösök hullámokat lovagoltak és látványos manővereket végeztek. Míg az átlagemberek másokon lovagolnak, addig az elitek hullámokon.

-- Éhes vagyok -- szólaltam meg egy idő után, amikor is a szemem már nem bírta tovább, annyira kívánta azt a különleges szeretem-gesztus alakú fagyit, a tetejèn tejszínhabbal és csokiöntettel, amitől egyébként azonnal összecsordult a nyál a számban, hogy azonnal meg szerettem volna kóstolni ezt a finomságot.

-- Szarnom kell -- válaszolta, mire csak a szemem forgattam. Néha olyan undorító tud lenni. Én itt éhezek, ő meg... Mindegy.

-- Akkor csináld itt, nyilvánosan -- néztem rá szúrós szemmel, aztán pár másodperccel később kitört belőlünk a nevetés, ugyanis Isaac amolyan "mi a fasz" nézéssel nézett rám, amitől elkapott a röhögőgörcs. Próbáltam normális, ember módjára viselkedni, és nem röhögve csapkodni, mint valami degenerált fóka, de mivel kos a csillagjegyem, ezért ez lehetetlennek tűnt. Akárhányszor ránéztem Isaacre, mindig elkapott a nevetés.

-- Ne nevess már! Nem egy cirkuszi bohóc vagyok, baz...salikom -- improvizált, miközben maga elé engedett, hogy leüljek egy számomra szimpatikus asztalhoz -- Milady -- udvariasan kihúzta a széket, majd miután leültem, betolt a körasztalhoz.

-- Tudom, tudom. Antiszociális létedre soloban tolod -- vettem a kezembe az étlapot -- Egyébként a bazsalikom szélhajtó.

-- Oké? -- kérdezett vissza a hajába túrva.

-- Aloha. Eldöntöttètek, hogy mit szeretnètek fogyasztani? -- üdvözölt minket az asztalhoz lépő pincérnő.

-- Aloha -- mosolygott rá Isaac -- Én egy chilaquilest szeretnék és egy shark attack-ot, a barátnőm pedig...

-- Dragon Rollt, beloved gesture fagyit és egy pineapple mana-t -- soroltam kicsattanó örömmel, hiszen Isaac az előbb a barátnőjènek nevezett egy olyan lány előtt, akinek az arcbőre sokkal szebb volt mint az enyém, a haja dúsabb és hosszabb, a fogai tökéletesen fehérek, ráadásul nagyobb dekoltázzsal is rendelkezett.

-- Rendben, máris hozom.

-- Isaac. Köszönöm -- mondtam mélyen a szemébe nézve.

-- Micsodát?

-- Hogy vagy nekem.