-- Köszönjük -- mosolygott az idős nènire Isaac, miközben elvette tőle a műanyag zacskót, amelyben benne voltak a pici, kívülről rózsaszín, trópusi finomságok. Már alig várom, hogy megízleljem őket! Talán nyolc évesen, a tévé előtt ülve ehettem utoljára licsit. Emlékszem, először parfüm íze volt, amitől majdnem a hófehér szőnyegünkre hánytam -- Boldog vagy?
-- De még mennyire! -- vigyorogtam, mint a vadalma -- Tudod...
-- Bèbibogyó -- mondta valaki a hátunk mögött, mire Isaac megtorpant. Lábai, mintha a földbe gyökereztek volna, nem mozdult.
-- Isaac -- néztem rá ijedten. Nem válaszolt. Némán a hang irányába fordult, majd résnyire nyitott ajkakkal és elkerekedett szemmel nézett az előttunk álló lányra. Még sohasem láttam ennyire megdöbbenve.
-- Ez nem lehet... -- pislogott idegesen Isaac, mint aki nem hisz a szemének -- Ez nem lehet igaz! Te meghaltál! Neked halottnak kellene lenned... -- kapott a fejéhez.
-- Isaac, ki ez a lány? -- kérdeztem, és éreztem, hogy elszorul a torkom. Ahogy a lányra pillantottam, elöntött a féltékenység. Szőke haja, selymes hullámokban omlott a vállára, testhez simuló vörös ruhát viselt, amely tökéletesen kiemelte a homokóra alakját. Smaragdzöld szemei, akár egy èkkó úgy csillogtak a fényben. Vörös ajkait gúnyos mosolyra húzva mért végig.
-- Bèbibogyó, ennyire alulra tetted a lécet? -- nevetett fel, amitől még a hideg is kirázott. Bèbibogyó? Bèbibogyó az anyád.
-- Fogd be! -- kiáltotta el magát Isaac -- Ha még egyszer ilyet mersz mondani a barátnőmről, esküszöm, hogy megöllek! Most már végleg eltaposlak, te csótány.
-- Örülök a találkozásnak, Isaac -- mondta szándékosan, meg sem hallva Isaac előbbi mondatát -- Remélem még találkozunk -- harapott alsó ajkába. Mèg egy utolsó pillantást vetett a fiúra, majd hátat fordítva elsétált.
-- Isaac... -- kezdtem, de félbeszakított.
-- Autumn, menjünk innen.
-- Miért kellene halottnak lennie?
-- Hogy miért? Azért, mert évekkel ezelőtt megöltem -- a szívem annyira dobogott, hogy egy percig azt hittem, elájulok.
-- Akkor ő... -- bármennyire kíváncsi voltam, legszívesebben befogtam volna a fülem.
-- Evelyn. A halottnak hitt exem.
JE LEEST
HOPE { Pszichopatába szeretve 2. }
OverigÖt év telt el azóta a bizonyos nap óta. Öt fájdalmas év Autumn és Isaac számára. Autumn az édesanyját gyászolta, míg Isaac a szökési terveken gondolkodott. Vajon Autumn képes lesz valaha is megbocsátani a fiúnak?