HOPE { Pszichopatába szeretve 2. }

21.

Tudom, hogy azt mondtam, hagyjuk a hátunk mögött a múltat, de most megszegem a saját szabályomat, és nem fogom annyiban hagyni. Azért utaztunk el idáig, hogy hátrahagyjuk az előző életünket, nem pedig azért, hogy ugyanott folytassuk, ahol abbahagytuk. Egy új életet szerettünk volna, de a sors úgy gondolta, hogy mi akárhová is fogunk menekülni, ő mindvégig üldözni fog minket, akár a világ végére is. Végig a nyomunkban lesz, nem menekülhetünk tőle. 

A hotelszobába érve kérdőre vontam Isaac-et. Látszólag nehezére esett beszélni a történtekről, mert egyfolytában az ujjait ropogtatva, lábát fel-le mozgatva, lefelé nézett. Sajgott érte a szívem.

-- Meséltem már neked, hogy tizennyolc évesen Los Angelesbe költöztem -- pillantott rám szomorú kék íriszeivel. Némán bólintottam. Tisztán emlékszem arra a napra. Emlékszem, hogy az ágyhoz bilincselte az egyik kezemet, míg a másikon egy vágást ejtett -- Épp hazafelé tartottam, amikor láttam, hogy három férfi körülvesz valamit. Eleinte nem érdekelt, nem vettem róla tudomást, csak amikor meghallottam egy kétségbeesett kiáltást. Azonnal odasiettem. Előkaptam a nadrágzsebembe helyezett pisztolyomat, és az egyik támadóra szegeztem, mire azok, mint valami gyáva féreg eltűntek a hűvös éjszakában. Egy lány volt az, akit véresre vertek. Nem tètováztam, azonnal kórházba vittem. Később kiderült, hogy agyrázkódása volt és eltört néhány bordája, meg még valami apróbb sérüléseket szerzett. Minden nap meglátogattam a kórházban. Minden nap megleptem valami aprósággal, a csukipuding volt a kedvence, attól úgy ragyogott, mint a nap. Imádtam a társaságát, imádtam azt a pozitivitást, amit sugárzott magából. Minden egyes nap egyre jobban beleszerettem -- Isaac teljes átèlèssel meséli a múlt történéseit, amitől kissé rosszul érzem magam, kissé kevésnek. Be kell valljam, ahogy Evelynről beszélt, fájt -- Hónapokkal később megkérdeztem tőle, hogy lenne-e a barátnőm, mire igent mondott. Mint kiderült, csak játszott velem. Kihasználta az őszinte érzéseimet, amiket iránta éreztem. Megcsalt engem, amivel darabokra zúzta a szívemet. Ezek után elvesztettem az irányítást magam felett, inni és drogozni kezdtem. Egyik éjjel az egyik közeli boltba indultam, amikor megláttam őt... -- hunyta le a szemét -- Egy autóban ugrált, valami faszinak a farkán. Fel-le, előre-hátra mozgatva a csípőjét élvezte, ahogy... Mindegy -- nevetett fel keserűen -- A lényeg, hogy idegbe jöttem, kinyitottam az ajtót és a hajánál fogva kiráncigáltam Evelynt az autóból, majd betörtem a faszi orrát. Evelyn nyögve a hátára fordult, miközben segítségért próbált kiáltani. Nem tehettem mást, elkaptam a nyakánál fogva és megszorítottam. Bedobtam a testét a csomagtartóba, elvezettem Texasig és bedobtam a San Gabriel folyóba a testét. Valahogy mégis túlélte ez a ribanc. Az is lehet, hogy ő bérelte fel azt a nőt a gépen -- gondolkodott hangosan -- Egyèrtelmű. Bosszút akar állni, csakhogy most csúnyán rábaszott.