HOPE { Pszichopatába szeretve 2. }

27.

Ott állt előttem az a személy, akit legszívesebben a puszta  kezemmel öltem volna meg. Mert megtettem volna. Isaacèrt képes lettem volna rá, olyan hatással van rám. Az egész lényemre. Evelyn azzal, hogy ott állt előttem, vörös zászlót lengetett, én pedig kaptam az alkalmon, és gondolkodás nélkül nekiugrottam. Az idegesítően fényes hajába téptem, amitől a feje előre hanyatlott. Tört volna ki a nyakad, ribanc. Napszemüvege az orra hegyèről a homokba esett, amire időközben véletlenül sikerült rálèptem. A recssenès egy pillanatra elvonta a figyelmemet, így Evelyn egy jól időzített ütéssel behúzott egyet.

- Mi van, csak ennyit tudsz? - álltam támadóállásba, s közben kiköptem a felgyülemlő vért a számból.

- Ha már most kinyírnálak, akkor egyben a műsort is. Arról pedig semmiképpen sem szeretnék lemaradni. A világ összes pénzéért se hagynám ki, vigyázz spoiler, - kacagott fel. - a  drágalátos szerelmed megtört tekintetét, miközben a szeme láttára esel össze. Aztán pedig ő.

- Azt csinálsz velem, amit csak akarsz. Kínozhatsz életem végéig, tényleg, bármit csinálhatsz. Csak őt engedd el!

- Most könyörögsz? Milyen szánalmas - grimaszolt.

- Kössünk alkut. Az életemèrt cserébe szabadjára engeded. A szerveimet eladod, és piszkosul meggazdagodsz. Nem hangzik jól? Önszántamból felajánlom magam, ezzel kiváltva Isaac szabadságát.

Evelyn savanyú képet vágott, aztán kitört belőle a nevetés.

- Bocs, de ezt nem bírtam ki - törölgette a szemét vihogva. - Várj, te most tényleg eladod magad nekem, csak azért, hogy megments egy sorozatgyilkost?

- Ő az életem. Ha ő nem lehet mellettem, a halál számomra kiváltság.

- Bolondabb vagy, mint hittelek - rázta meg a fejét. - Ám legyen.  Remélem, a vesèdèrt szép summát fizetnek.

- Hol van Isaac? - tértem a lényegre. Az idegeim nagyon vékony jégen táncoltak.

- Ne aggódj. Életben van.

- Vigyél hozzá! Látni akarom.

- Óhajod számomra parancs, barinőm - karolt belém szélesen mosolyogva. Legszívesebben letöröltem volna azt a vigyort a szájáról. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne veszítsem el a hidegvéremet. Tűrnöm kellett, hiszen csak ez a kígyó tudja, hogy hol van Isaac. Kívülről olyannak tűntünk, mint két barátnő, még szerencse, hogy a látszat néha csal. A mi esetünkben pedig kurvára csalt. Ismerem annyira, hogy tudjam, nem tartja be a szavát, ezért csapdába kell csalnom. Műsort akart? Tőlem megkapja.