A hegedűtanár

1.

Péntek fél három van. Mindenki izgatottan várta a csengő hangját ami bezengte az egész iskolát. Amint a tanár kiadta a beadandókat összepakolva indultam meg a barátaimmal a suli kapujához

-Szívás, hogy neked maradni kell.- húzta el a száját a legjobb barátnőm miközben megöleltük egymást

-Tudod, hogy készülnöm kell az országosra.- mondtam mosollyal az arcomon. Még beszéltünk pár szót utána pedig visszaindultam a suliba egyenesen a zeneterembe. Fura volt az üres épületben egyedül lenni, de nem volt ellenemre. Amint benyitottam a terembe valaki megfogta a vállam

-Örülök, hogy megtaláltalak.- mosolygott le rám a zenetanárunk Gojo -Lekértem az országos verseny kategóriáit és találtam pár nagyon hangzatos zenedarabot amit előadhatnál.- mondta rekedtes hangján miközben hatalmas tenyerét átvezette vállamról a derekamra. Teljesen elvörösödve bólogattam és beléptem a terembe. Egyenesen az első padhoz siettem ahova lepakoltam a cuccaimat és elővettem a hegedűmet a tokból. Amint beillesztettem az állam alá a hangszert a tanárra néztem aki háttal nekem a tanári asztalon pakolta a kottákat. A tekintetem automatikusan végig futott rajta. Ma egy fekete szűkített vászonnadrágot viselt egy feszülős hófehér inggel aminek hála az összes izma kirajzolódott

-Figyelj.- fordult hirtelen velem szembe én pedig zavaromban majdnem elejtettem az aprócska hangszert. Amint feltűnt neki zavarom egyből valami fura vigyor ült ki az arcára -Mit szólnál ehhez?- mutatta felém a kottalapot miközben megszüntette a köztünk lévő távolságot és teljesen belenyomult az aurámba.

-Megpróbálhatom.- emeltem fel a magasba a vonóm és a húrra illesztettem amikor megrázta a fejét és hirtelen a hatam mögé sétált. Kővé dermedve figyeltem a tevékenységét mikor megéreztem hideg kezét az enyémen amivel a hegedű végét fogtam a másikkal pedig a vonót tartó tenyeremet fedte be. Az arca hirtelen simult az enyémhez miközben lenyomta két ujjam a húrra és lágyan elkezdte a vonót húzni a kifeszített vonalakon. Levegőt visszatartva hagytam, hogy a kezeimet irányítsa miközben forró lehelete a nyakamat cirógatta

-Ez lesz az.- mondta mély hangon mire gyorsítani kezdett a vonós kezemmel. Az elmúlt évek alatt lassan de biztosan tudatosult bennem, hogy szerelmes vagyok a zenetanáromba, de ez az egész helyzet olyan elképzelhetetlen, hogy megtörténik hiszen a tanárom! Már a zenedarab felénél tartottunk amikor hirtelen éreztem meg puha ajkait a fedetlen nyakamon ami miatt megfeszülve szakítottam ki magam a tartásából. Szembefordulva vele engedtem le magam mellé a hegedűm miközben Gojo egy kacér mosoly kíséretében az asztalnak dőlt karba tett kezekkel.

-Szerintem mára elég lesz ennyi gyakorlás.- mondtam lesütött szemekkel mire Ő ellökte magát az asztaltól és mellém sétálva a fülemhez hajolt

-Van mit még tanulni. Ha gondolod szívesen korrepetállak hétvégente.- suttogta érdes hangján mire teljesen kirázott a hideg. Se szó se beszéd tettem a tokba a hangszerem és dobtam a hátamra a táskám

-Köszönöm Tanár Úr, de most sietnem kell.- hadartam el gyorsan teljesen vérvörösen mire a válasz egy apró bólintás volt. Hatalmas léptekkel siettem az ajtóhoz, hogy minél hamarabb kikerüljek innen. Amint már a folyosón voltam egy hatalmas sóhaj hagyta el a szám. Komolyan csak velem történik ilyen?