A hegedűtanár

38.

Gojo szemszöge:

-Nem lehetne, hogy először rendbe szedem magam?

-Nem.- vágta rá egyből az Édesapám mire Anyám a mellkasára tette a kezét

-Szívem.. nem maradhatsz itt..

-Miért nem?- vontam fel a szemöldököm miközben elindultam feléjük -Szerintem ennyi idősen eldönthetem, hogy mit akarok.

-Hagyd békén a lányt Gojo.- mondta határozottan Apám mire megálltam mellettük és Rá néztem -Boldog párkapcsolatban él és már gyermeke is van.

-T/N-nek/nak gyereke van?- suttogtam magam elé mire az Anyám rám emelete a tekintetét

-Igen Gojo. De ez lényegtelen. Az Apáddal azt akarjuk, hogy kezdj új életet. Utahime tökéletes társ lenne. Ha nem is akarsz elköltözni.. legalább.. hozd helyre az életed ezzel a lánnyal.

-Utahime megvárt.. nem úgy mint az a kislány Gojo.- tette hozzá gúnyosan Apám mire nekem elegem lett. Lehajtott fejjel rontottam be a házba és indultam meg a háló felé

-Gojo..-rohant utánam Utahime, de most Ő se érdekelt

-Hagyj.- vágtam rá majd egy erőteljes suhintással becsaptam magam után az ajtót.. elbasztam.. kurvára hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül az életem és ezzel együtt T/N is..

T/N szemszöge:

Már lassan egy hét is eltelt azóta amióta Megumi-val vacsoráztam, de a gondolat, hogy milyen jövőt tervez velem.. még mindig felzaklat..

-Drága minden rendben?- kérdezte Elouise miközben Hanabi-t öltöztette

-Persze.- mosolyodtam el halványan, de a nő továbbra is furcsállva nézett rám

-Ki vele.- forgatta meg a szemeit miközben én a csokrokat kötöttem

-Tudod.. múltkor kettesben ünnepeltük meg Megumi-val a szülinapját. És feljött valahogy a gyerektéma.

-Nem szeretnél tőle gyereket?

-Nem tudom Elouise... szeretem Megu-t, de.. de nem érzem iránta azt a szerelmet amit Gojo iránt..

-Szereted még Gojo-t?

-Ez teljesen mindegy El.. ha Hanabi-ra nézek Őt látom benne. Gojo-val az életem örökre összeforrt.

-Mikor beszéltél Vele utoljára?- tette fel az újabb kérdést miközben a karjaiba emelte Hanabi-t

-Amikor letartóztatták.. azóta egyik levelemre se válaszolt ráadásul megkért, hogy felejtsem el és kezdjek új életet..

-Tud Hanabi-ról?

-Nem hiszem.. amikor megszületett akkor küldtem neki egy újabb levelet amire nem válaszolt.. valószínű, hogy el se olvasta..

-Figyelj ide T/N..- fogta meg a szalagot tartó kezemet El -Ő zárkózott el Tőled. Nem pedig Te hagytad magára. Tudom, hogy nehéz a börtönben, de az oroszlánrészét Te viselted.

-Köszönöm El, hogy meghallhattál.- mosolyodtam el egy pillanatra miközben a szabad kezemmel letöröltem a könnyeimet

-Fel a fejjel kislány.- mosolyodott el Ő is majd még jobban megszorította a kezem -De most haza viszem Hanabi-t. Majd nálunk találkozunk.

-Rendben.- bólintottam egy aprót majd egy puszit nyomtam a kislányom homlokára. Amint elköszöntem Tőlük egyből folytattam a munkám hiszen a hétre egy csomó megrendelés jött amit minél hamarabb összekell raknom ezért észre se vettem az idő múlását viszont amikor az utolsó csokrot is megkötöttem, meghallottam az ajtó feletti kis csengő hangját mire azonnal a bejáratra kaptam a tekintetem, de amint az íriszeim felmérték, hogy ki jött be az üzletbe a testem teljesen lefagyott miközben a csokor a földre zuhant a remegő kezeim közül

-Gojo..